Szivárvány az égen

Minden napom szürke,
Mint felhő az égen,
Érzi a vihart szívemben.

Van még benne egy kis kék,

Mint tenger, mint az ég.

Ebben rejlik a remény.

Kék, mint a tenger, kék, mint az ég,

Látod, hogy az élet mégis szép!

De lenne inkább zöld,

Mint lábamnal a föld,

Meglelném szerencsém, fák ágai között.

Lenne inkább fehér,

Mint csillag az estén,

Látnám tiszta jövőm az éj tiszta egén.

Inkább piros lenne,

Mint az ember szíve,

Akkor éreznék valamit, én is végre.

De kell bele egy kis kék,
Mint a tenger, mint az ég,
Tenger, Ég, Béke, Remény.

Kék, mint a tenger, kék, mint az ég,
Látod, hogy az élet mégis szép!

De most szürke az unalomtól,
Néha sárga az irigységtől,

Mindig kék a messzi... reménytől.

Kell belevinni

Egy kicsi színt,

Ne legyen unalmas,

Szürke, mint a kín!

Töltené be szín...


Lenne minden napom, hetem,

Hónapom más,

És mindig látnám az égen
a S z i v á r v á n yt !