A lányom nélkül soha

Biztosan sokan ismeritek ezt a kissé megrázó filmet. Én az egyik órán láttam és természetesen elgondolkodtatott. Aki nem ismeri A lányom nélkül soha című filmet, annak leírtam a cselekményt: Egy amerikai nő már lassan tíz éve házas egy iráni férfival. Az Egyesült Államokban élnek, Michigan-ben és van egy kislányuk. A család élete tökéletesnek tűnik, ám a férfinek időnként vannak problémái a munkahelyén a származása miatt. Az iráni rokonai is hiányoznak neki, akik szüntelenül arra kérik, hogy látogassa meg őket legalább két hétre. A felesége viszont nem akar menni, mert fél a primitív, elmaradott ország veszélyeitől. A férfi végül meggyőzi a nőt és ígéri neki hogy odakint nem esik bántódásuk. A hatalmas rokonság boldogan fogadja őket a reptéren. Ám nemsokkal később kiderül, hogy a nő több iráni családtag számára is ellenszenves a vallása és a származása miatt, hiába akar megfelelni nekik.  A férfi hamarosan bejelenti, hogy Amerikában még az utazás előtt kirúgták az állásából és ő inkább a szülőhazájában szeretne maradni. Iránban szeretne lakni a családjával és munkát keresni. A nő tiltakozik, de az iráni törvények miatt szinte tehetetlen. Iránban ha egy nő nem is iráni születésű, de hozzámegy egy iráni férfihoz, akkor onnantól kezdve iráni állampolgárnak számít, az iráni törvények vonatkoznak rá. Ez azt jelenti, hogy a nő bármennyire is akar, nem mehet haza a férje engedélye nélkül Amerikába. Mindenben engedelmeskednie kell a férjének, még otthonról se mehet el akkor, amikor akar. A férfi bármikor megverheti a feleségét, ha úgy tartja kedve. A nőknek mindenüket befedő csadort kell hordaniuk. A férfi a kislányukat az iszlám hitbe akarja belenevelni és azt szeretné, ha Iránban nőne fel. A nő természetesen harcol ez ellen, továbbra is szeretne mindenféleképpen visszajutni az USA-ba. Sajnos csak akkor tehetné ezt meg, ha elválna a férjétől, de akkor a lánya a törvények szerint a férjéhez kerülne és ott maradna Iránban. Úgy tűnik nincs megoldás. Ám a film végén hatalmas kitartással és nagy szenvedések árán a nőnek sikerül hazajutnia a lányával együtt.

Engem megérintett ez a film. Leginkább a nők helyzetéről volt szó benne, de az egész iszlám vallásról elgondolkodtatott. Az az igazság, hogy sok emberhez hasonlóan én sem kedvelem az iszlám kultúrát. Megdöbbentőnek tartom, hogy az arab országokban szinte természetes a háború és a terrorizmus. Az pedig keresztényként nézve elviselhetetlennek tűnik, ahogyan az ottani nőkkel bánnak. Én örülök, hogy több ezer kilométerre lakom az iszlám vallású országoktól és hogy inkább keresztény vagyok. Nah de én, aki egy keresztény országban növök már lassan fel, egyszer sem hallottam a másik oldal véleményét. Megdöbbentő, de több mint másfél milliárd ember hisz mélyen ebben a kívülállóként könnyen kritizálható vallásban. De vajon mit látnak a muszlimok az iszlámban? Mi a hitük forrása? Mi készteti őket arra, hogy más vallásúak számára megbotránkoztató dolgokat tegyenek? A kereszténység főként Jézus példamutató életének köszönhetően terjedt el rohamosan a világ nagy részen. Szeretetben, alázatban, mély hitben élt és a bűnösök megváltásáért halt meg. De mit tett másokért Mohamed? Mit tudott ő felmutatni? Minek az eredménye az, hogy az iszlám olyan gyorsan elterjedt az egész Arab-félszigeten és Észak-Afrikában? Ezeket a kérdéseket szkeptikusan teszem fel, valószínűleg vannak rájuk ésszerű válaszok. Nyilván lenne is ember, aki tudna felelni. Egy keresztény nem azt tartja fontosnak, hogy milyen öltözéket hordjon, hanem azt, hogy hogyan bánjon másokkal és hogyan kövesse Istent. Sok muszlim viszont el tudja viselni azt, hogy több ember életét kioltja, de azt már nem ha egy nőnek akár egy hajszála is kilóg a csadorból! Ne értsen félre senki, én nem prédikálni akarok, vagy bárkit is kritizálni, hiszen semmi jogom sincs hozzá! Nem akarok leszólni senkit sem, hiszen már egy korábbi bejegyzésemből kiderült, hogy nem az a típus vagyok. Nem szidni akartam az iszlám vallást, hanem csak megtudni a dolgok miértjét. Elmondani azt, hogy én szívesen meghallgatnám a másik felet is. Ők talán egy teljesen új nézőpontot tudnának felkínálni nekem. Nem hiszem, hogy nagyban változna a véleményem, ha leülnék egy muszlim emberrel beszélgetni, de legalább egy lépéssel közelebb kerülnék ahhoz, hogy őket is megértsem.