Idézetek - lélek, érzések

"A lélek nem független a külső történésektől, hegyomlás eltemetheti, tengerrengés elsodorhatja. De aztán az ember számba veszi veszteségeit, melyek egyben nyereségek is, és a korallok türelmével újra felépíti magát."

"Mikor valaki azt hiszi, hogy az egyedüllét egyenlő a magánnyal, akkor gyakorlatilag ezzel azt mondja, hogy jó érzése és boldogsága más ember szórakoztatási képességén múlik."

"A bátorság nem a beszédben van. Hanem a választásban."

"Egy álom csak egy álom, egészen addig, amíg úgy nem döntesz, hogy igazzá teszed."

"Ételben, italban telhetetlenség
Után jő bizonnyal baj és betegség."

"A boldogság annak a fokmérője, hogy mennyire szeretjük az életünket."

"Nem tekintgetünk sokáig a múltba. Megyünk tovább, előre, új kapukat tárunk ki, új dolgokat teszünk, mert kíváncsiak vagyunk, és a kíváncsiság vezet új utakra minket."

"Szeretni annyit tesz, mint nyitottnak lenni a csodákra, a győzelmekre és a vereségekre, mindarra, ami életünk során történik velünk."

"A vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát, mikor zuhan."

"Tedd láthatóvá azt, ami nélküled minden bizonnyal nem lenne látható."

Kurva vagy művész?

Mielőtt bárki továbbolvasna, szeretném elmondani, hogy ebben a bejegyzésben nem konkrét embereket szeretnék megítélni, hanem egy adott viselkedésformát. Hiába hozok fel példának néhány hírességet szemléltetésképpen, attól ez még sok más sztárra is ugyanúgy igaz. Az utóbbi időben, ahogy napról napra láttam több énekesnő magamutogató videóit és képeit, úgy éreztem, ideje végre feltenni a kérdést: normális, hogy a testükkel akarnak pénzt keresni??? Hiszen benne van a foglalkozásuk nevében: ÉNEKESnő! Nem pedig prostituált, céda, ribanc, kurva, lotyó... hadd ne keressek több szinonimát.

Az énekeseknek a hangjukkal és a dalszövegeikkel kellene felhívniuk magukra a figyelmet, nem pedig azzal, hogy mivel töltik ki a Victoria's Secret melltartóikat. Azok a hírességek, akik a tehetségükkel és a saját stílusukkal nyerik meg maguknak az embereket: igazi egyéniségek. Viszont akik a testük által akarnak népszerűbbek lenni, nem többek egyszerű árucikkeknél. Felmerülhet az az ellenérv, hogy vannak olyan énekesnők, akiknek a saját stílusuknak része a merész öltözködés. Jó oké, de ennek akkor is lehetne bizonyos korlátokat szabni! Még pont annyira, hogy a jó ízlés határán belül maradjanak...  Szintén meg lehet védeni őket azzal, hogy csak azért viselkednek így, mert manapság a szexuális jellegű tartalmak a legkeresettebbek mindenhol. Sokkal könnyebb úgy befutni, ha valaki közben mutogatja a testét. Az én szememben viszont százszor nagyobb egy olyan ember, aki ellen tud állni a környezete sodrásának. "Ha mindenkinek a pucérkodás jön be, én már azért is más (jobb, fontosabb) értéket fogok képviselni!" Ezt szerintem sokkal normálisabb hozzáállás lenne a sztárok részéről.

Nekem az elkurvásodás (figyeljétek, új igét képeztem :D) mostanában leginkább Miley Cyrus és Rihanna stílusán tűnt fel a legjobban. Be kell vallanom, hogy régebben nagy rajongója voltam Rihannának, és Mileyval sem volt komolyabb bajom. Amikor például Rihannát megverte Chris Brown, akkor egy életre megutáltam azt a rapper-t. Kétség nem fér hozzá, hogy ennek a két énekesnőnek nagyon jó hangja van, emellett van kreativitásuk ahhoz, hogy hogyan készítsenek jó klipeket és dalszövegeket. És persze feltűnő szépséghibáik sincsenek. Rihannának még enyhe egzotikus külsőt is kölcsönöz az, hogy Barbadosról származik.

A róluk alkotott képemet viszont összetörte az, hogy legújabb klipjeik tele vannak sűrítve meztelenkedéssel és perverzséggel. Alig van olyan képkocka, ami ne lenne közel 18+-as. Lásd: S&M, Pour it up, Wrecking Ball, Adore you. És ha a videókat meguntátok nézegessétek nyugodtan, hogy Miley hogyan nyalogat fasztortát az egyik születésnapján, vagy hogyan smárolja le rendszeresen a fél közönséget a koncertjein. Nála ez a kihívó viselkedésforma állítása szerint a felnőtté válást akarja szimbolizálni. Pedig szerintem ennek köze sincs a felnőtté váláshoz. Azt sem igazán tudhatjuk, hogy mi járhatott Rihanna fejében, amikor egy TELJESEN átlátszó ruhában elment egy nívós eseményre, és még direkt pózolt is mindenki előtt.

De könyörgöm, hogyan mutatnak így példát a kamaszoknak? Elvégre tizenévesek milliói rajonganak értük. Azok a lányok, akik Mileyt még a Disney-s korszakában kedvelték meg, most hirtelen egy szál fehérneműben mennének ki az utcára? Arról már ne is beszéljünk, hogy mi lesz akkor, amikor már saját gyerekeik lesznek ezeknek a hírességeknek. Ők majd 12 évesen neten böngészve azzal fognak szembesülni, hogy anyuka még 10-15 évvel ezelőtt emberek milliárdjai előtt mutogatta a testét. "Szóval akkor innen van ennyi pénzünk! Inkább élnék szegény családban, csak ne lenne ilyen anyám! És eddig még csodálkoztam, hogy miatta szekáltak az iskolában." Talán pályát is tévesztettek, mert ekkora magamutogatási kényszerrel már sokkal hamarabb pornószínésznőnek is elmehettek volna.

Szerencsére még maradtak olyan énekesnők, akiknél a tehetség maradt meg a legfontosabb értéknek. Shakira, JLo, Jessie J remélem, hogy legalább ti nem változtok meg! Ha még a múltszázadban sőt korábban is a művészek: költők, színésznők, zenészek be tudtak futni pusztán a tehetségükkel, akkor ez az elfajult 21. században már miért nem működik?

Dixit

Sziasztok! :) Ma egy kártyajátékot szeretnék nektek bemutatni. A Dixit-et egy szilveszteri buliban ismertem meg Szentmihályon, mert egy barátom győzködött engem meg még néhány másik embert, hogy próbáljuk ki. A játékot minimum 2-3, és maximum 10-12 ember tudja egyszerre játszani.

 A játék szabályai egyszerűek: Mindenki kap hat kártyát a kezébe, majd a kezdőjátékost kinevezzük mesélőnek. A mesélő kiválaszt egyet a lapjai közül, és mond róla egy mondatot, vagy akár csak egy szót, bármit, ami a képhez kapcsolódik. A lapot lerakja képpel lefelé maga elé, majd a többiek mind megnézik a saját lapjaikat, és kiválasztanak egyet, amely szerintük a leginkább megfelel a mesélő által mondottaknak, és képpel lefelé ráteszik az elsőként letett kártyára. Amikor minden játékos választott, az így összejött paklit megkeverjük, majd sorba kirakjuk a lapokat egymás mellé. Ekkor mindenki megpróbálja kitalálni, melyik lapot tehette ki a mesélő. Egyszerre szavaznak erről, a náluk lévő sorszámtokenekkel: ha tehát például azt gondolom, hogy a második lap a nyertes, akkor a 2-es tokent fogom kiválasztani, majd a többiek választásával egyszerre felfedni. Most jön a lényeg, a varázslatos csavar. Ha mindenki eltalálta, hogy melyik kártya volt a mesélőé (tehát túlságosan könnyű volt a feladvány), mindenki előrelép a nyuszival kettőt, a mesélőt kivéve. Ha viszont senki nem találta el, akkor is mindenki előrelép a mesélő kivételével, ugyanis ez azt jelenti, hogy túlságosan nehéz feladványt adott. Ha azonban érkezett jó és rossz megfejtés is, a mesélő és a jót tippelő játékosok lépnek előre hármat. Ráadásképpen, aki olyan kártyát tett a pakliba, amelyre szavazat érkezett, az is kap egy pluszpontot az ügyes félrevezetésért.

Ahhoz, hogy valaki jól játssza a játékot, szükséges egy kis fantázia, és persze az, hogy a játékos jól ismerje a többieket. Új társaságban például nehezebb ilyet játszani, mint közeli barátokkal vagy testvérekkel. Mindebből következik, hogy a Dixit egy pszichológiai játék, ami nem csak szórakoztat, hanem segít közelebb kerülni a többi játékos gondolkodásmódjához és lelkivilágához. Nekem pont ez a funkciója miatt tetszik ennyire, mert egyébként nem annyira vagyok jó a kártyajátékokban. És persze a kártyák szürreális és művészi kidolgozása is nagyon megfogott. Hihetetlen, hogy egy-egy lap mennyi mindent el tud mondani, és hogy mennyi gondolatot ébreszthet bennünk. A kedvenc kártyáimról hoztam képet, alattuk pedig leírtam, hogy milyen érzések jutnak róluk eszembe.

Ez a kártya nekem valamiért mérhetetlen magányt fejez ki. A sellőlánynak nincs társa az óceánon, illetve a hajó utasaival sem tud kapcsolatba lépni. Hiába látja mindennap a tenger mellett a naplementét, nincs kivel beszélnie. A kép a színek harmóniája miatt nyugalmat is sugároz, de én a sellő tekintetében csak a szomorúságot tudom megfigyelni.

A fenti kártya a művészetet juttatja eszembe, illetve erőteljes önmegvalósítást. A zenész olyan mélyen elmerül a művészetében, hogy azonosulni vagy akár egyesülni is tud a hangszerével. A világ kívül megszűnik. Egyszerűen nem tudja abbahagyni, amit csinál. Én már ilyet legtöbbször rajzolás közben éltem át.

Elzárkózás, félelem, a biztonság túlzott keresése. Ezt érzem az esernyők alatt megbújó emberek részéről. Sokan például félelemből hagynak ki olyan lehetőségeket, melyek akár kedvezőek is lehetnek. Távolabbi elvonatkoztatásban gondolhatunk az ember természettől való elszigetelődésére is. Nagyon elvonatkoztatva akár még Isten figyelmen kívül hagyását is bele tudnám képzelni a képbe. A Nap arcán pedig a csodálkozás és az értetlenség figyelhető meg elsősorban, de én a helyében egyfajta kudarcélményét is átéreznék. A kudarcát és a hiábavalóságát annak, hogy nap mint nap megjelenek az égbolton, és egy egész bolygót megvilágítok és felmelegítek.

A kártya ezt mondja nekem: több akarok lenni annál, mint aminek a világ lát. Én máshogy látom magam, és ezt erőteljesen ki is akarom fejezni.

Ha már úgy érzem, hogy megvan mindenem, akkor mégis mi szükségem lenne mások apró kedveskedéseire?

Magány, elesettség, kiszolgáltatottság. Engem senki sem vesz észre?

Ez a kép számomra kifejezi a lélek láthatatlan szépségét. Emellett összeegyeztethető a lány arcán lévő szomorúság, a lelkében lévő sötét éjszakával. A nyitott ablak által pedig betekintést enged a belső világába, megmutat mindent, kiszolgáltatottá válik.

Egy állatban gyakran sokkal több szeretet van, mint egy emberben. Az ember eldobja magától a saját gyermekét, és egy állatnak kell felnevelni.

Ki nem unja még a hazug és pénzéhes politikusokat? Ugye milyen sok van belőlük?

A saját érzéseim és belső világom kétségbeesett elrejtése. Senki sem tudhatja meg, hogy mennyire mélyen szenvedek.

Remélem, sikerült kedvet hoznom a játékhoz! :) Akik már jól ismerik a Dixit-et, azoknak kíváncsian várom a véleményét kommentben. Neked melyik a kedvenc kártyád? Milyen gondolatok jutottak eszedbe a fenti kártyákról?

Gondolatok mostanában

Magamat másban

Hosszú utamon egy tükröt találtam.

Magam láttam benne, hogyha elé álltam.

Megmutatta múltbéli emlékeimet,

Megmutatta jövőbe tekintő szemeimet.

Ha szomorú voltam, ő is könnyezni kezdett,

Ha boldog voltam, hangosan nevetett.

Visszatükrözte gondolataimat,

Megvívta velem a harcaimat.

Mikor alkottam, vezette kezemet,

Mikor álmodtam, szebbre festette életemet.

Egyedi lelkem láttam meg másban,

Magányom megszűnt a tarka világban.

Erre a tükörre nagyon vigyázok,

Velem van mindig amerre csak járok,

Mert ha egyszer apró darabokra törne,

Magányom zengné be az egész Földet.

Mulandó érték

Szemed látja az óceánok mélyét,

Lábad bejárja az űr végtelenségét,

Kezeid égig érő házakat formálnak.

Előtted az életért sorban állnak.

Az egész világon nagy a te hatalmad,

Ára vagy te minden mulandó anyagnak.

Ára vagy te minden rojtosodó ruhának,

Ára vagy te minden korhadó fának,

Ára vagy te minden rozsdás fémnek,

Ára a törékeny munkás kéznek.

Ára vagy te minden omladozó háznak,

De fáradó szemek mind téged vigyáznak.

Az emberek váradban szolgádnak állnak,

Minden szavadra áhítattal várnak.

Téged viszont senki nem foghat be szolgának,

Hiába rohan mindenki utánad.

Hónapokig kell ahhoz munkától szenvednem,

Hogy csak egy percig megtartsalak a kezemben.

Csak távolról nézlek

Otthonom a magas hegycsúcs, hol ember se jár,

Otthonom az éj, ha sötétbe borul a táj.

Hiába ragyognak felettem a csillagok,

Akkor vagyok boldog, ha magamra maradok.

Vad lelkem lóként vágtad a szélben,

Vad lelkem jégcsapként fehérlik a télben.

Engem sosem fogsz megszelídíteni,

Engem sosem fogsz felmelegíteni.

A földön születnek szavak, ölelések,

De én sasként szállok az égben.

A szabadság fellegeinek sosincs vége,

Én soha nem leszek senkié sem!

Ha csábítanál pénzzel, én koldus lennék.

Ha csábítanál igazzal, én hazug lennék.

Ha csábítanál szeretettel, meggyűlölnélek,

A szemedbe se néznék soha többet.

Olyan fény akarok lenni, amit csak távolról néznek.

Olyan test akarok lenni, melybe nem költözik lélek.

Magányba vonulok, ez hiába vétek.

A világ széléről figyelem az emberiséget.

A tudatlanság iskolája

Bárcsak ne mindig a megsárgult lapokat mutogatnátok,

Bárcsak ne mindig egy helyben ülve untatnátok!

Szép a geometria, az epika meg Eger régi vára,

Szép a józan ész is, de a világot meg nem váltja.

Élettelen robottestek egész nap könyv fölött magolnak.

Agyuk újra meg újra lejátssza a betanult gondolatokat.

Nem éreznek, nem kiálthatnak szívükből soha.

Ülni kell csendben, mereven bámulni a távolba.

Pedig rabból nem lesz pillangó, ezerszínű csoda,

Csak egy lélektelen test betűkkel, számokkal.

Az én nevem tudás, röviden: telepakolt koponya,

A legnagyobb kérdésekre mégsem tudom a válaszokat.

Kérdezem majd, ha diplomámat fogom kezembe venni,

Hol van az az iskola, ahol megtanítanak boldognak lenni?

Kitől tudom meg, hogy a sors sokszor kegyetlen?

Ki mondja el, mi a hazugság, jóság, szerelem?

Ki mutatja meg nekünk, hogyan kell álmodni,

Szobánk falára a jövő szép céljait vázolni?

Ki fogja meg erősen a robot hideg, fém kezét?

Ki tanít meg szeretni az elvárások kietlen mezején?

Csont vagyok, hús, bőr, agy, bél, tüdő és gyomor,

Összetákolatlan sejthalmaz, ki a küszöbön ácsorog,

Miközben az élet ajtaján félve bekopog,

Mert egyáltalán nem tudja, mi vár rá: álom vagy pokol?

A lányom nélkül soha

Biztosan sokan ismeritek ezt a kissé megrázó filmet. Én az egyik órán láttam és természetesen elgondolkodtatott. Aki nem ismeri A lányom nélkül soha című filmet, annak leírtam a cselekményt: Egy amerikai nő már lassan tíz éve házas egy iráni férfival. Az Egyesült Államokban élnek, Michigan-ben és van egy kislányuk. A család élete tökéletesnek tűnik, ám a férfinek időnként vannak problémái a munkahelyén a származása miatt. Az iráni rokonai is hiányoznak neki, akik szüntelenül arra kérik, hogy látogassa meg őket legalább két hétre. A felesége viszont nem akar menni, mert fél a primitív, elmaradott ország veszélyeitől. A férfi végül meggyőzi a nőt és ígéri neki hogy odakint nem esik bántódásuk. A hatalmas rokonság boldogan fogadja őket a reptéren. Ám nemsokkal később kiderül, hogy a nő több iráni családtag számára is ellenszenves a vallása és a származása miatt, hiába akar megfelelni nekik.  A férfi hamarosan bejelenti, hogy Amerikában még az utazás előtt kirúgták az állásából és ő inkább a szülőhazájában szeretne maradni. Iránban szeretne lakni a családjával és munkát keresni. A nő tiltakozik, de az iráni törvények miatt szinte tehetetlen. Iránban ha egy nő nem is iráni születésű, de hozzámegy egy iráni férfihoz, akkor onnantól kezdve iráni állampolgárnak számít, az iráni törvények vonatkoznak rá. Ez azt jelenti, hogy a nő bármennyire is akar, nem mehet haza a férje engedélye nélkül Amerikába. Mindenben engedelmeskednie kell a férjének, még otthonról se mehet el akkor, amikor akar. A férfi bármikor megverheti a feleségét, ha úgy tartja kedve. A nőknek mindenüket befedő csadort kell hordaniuk. A férfi a kislányukat az iszlám hitbe akarja belenevelni és azt szeretné, ha Iránban nőne fel. A nő természetesen harcol ez ellen, továbbra is szeretne mindenféleképpen visszajutni az USA-ba. Sajnos csak akkor tehetné ezt meg, ha elválna a férjétől, de akkor a lánya a törvények szerint a férjéhez kerülne és ott maradna Iránban. Úgy tűnik nincs megoldás. Ám a film végén hatalmas kitartással és nagy szenvedések árán a nőnek sikerül hazajutnia a lányával együtt.

Engem megérintett ez a film. Leginkább a nők helyzetéről volt szó benne, de az egész iszlám vallásról elgondolkodtatott. Az az igazság, hogy sok emberhez hasonlóan én sem kedvelem az iszlám kultúrát. Megdöbbentőnek tartom, hogy az arab országokban szinte természetes a háború és a terrorizmus. Az pedig keresztényként nézve elviselhetetlennek tűnik, ahogyan az ottani nőkkel bánnak. Én örülök, hogy több ezer kilométerre lakom az iszlám vallású országoktól és hogy inkább keresztény vagyok. Nah de én, aki egy keresztény országban növök már lassan fel, egyszer sem hallottam a másik oldal véleményét. Megdöbbentő, de több mint másfél milliárd ember hisz mélyen ebben a kívülállóként könnyen kritizálható vallásban. De vajon mit látnak a muszlimok az iszlámban? Mi a hitük forrása? Mi készteti őket arra, hogy más vallásúak számára megbotránkoztató dolgokat tegyenek? A kereszténység főként Jézus példamutató életének köszönhetően terjedt el rohamosan a világ nagy részen. Szeretetben, alázatban, mély hitben élt és a bűnösök megváltásáért halt meg. De mit tett másokért Mohamed? Mit tudott ő felmutatni? Minek az eredménye az, hogy az iszlám olyan gyorsan elterjedt az egész Arab-félszigeten és Észak-Afrikában? Ezeket a kérdéseket szkeptikusan teszem fel, valószínűleg vannak rájuk ésszerű válaszok. Nyilván lenne is ember, aki tudna felelni. Egy keresztény nem azt tartja fontosnak, hogy milyen öltözéket hordjon, hanem azt, hogy hogyan bánjon másokkal és hogyan kövesse Istent. Sok muszlim viszont el tudja viselni azt, hogy több ember életét kioltja, de azt már nem ha egy nőnek akár egy hajszála is kilóg a csadorból! Ne értsen félre senki, én nem prédikálni akarok, vagy bárkit is kritizálni, hiszen semmi jogom sincs hozzá! Nem akarok leszólni senkit sem, hiszen már egy korábbi bejegyzésemből kiderült, hogy nem az a típus vagyok. Nem szidni akartam az iszlám vallást, hanem csak megtudni a dolgok miértjét. Elmondani azt, hogy én szívesen meghallgatnám a másik felet is. Ők talán egy teljesen új nézőpontot tudnának felkínálni nekem. Nem hiszem, hogy nagyban változna a véleményem, ha leülnék egy muszlim emberrel beszélgetni, de legalább egy lépéssel közelebb kerülnék ahhoz, hogy őket is megértsem. 

Miben hiszel?

Erős túlzás lenne azt mondani, hogy mélyen hívő ember vagyok, de az igaz, hogy hiszek Istenben. Mindenkinek meg van a választási lehetősége, hogy milyen vallású akar lenni, miben akar hinni és miben nem. Úgy gondolom, hogy senki sem lesz attól kevesebb, ha ateista, muszlim, szentháromság-tagadó, hindu, törzsi vallású vagy akármi más. Csak esetleg a látókörében és az életmódjában különbözik. Rengeteg vallás és különböző szekta van az egész világon! Nah de akkor mégis kinek van igaza? Isten teremtette a világot vagy csak volt egy nagy ősrobbanás? Allahhoz kell-e imádkozni vagy Visnuhoz? A Kába-kőnek tényleg van valami jelentősége vagy csak egy nagy fekete meteorit az Arab-félsziget közepén? Létezik-e újjászületés? Létezik! Miért is ne létezne? Minden létezik, amiben hiszel. Az egész nem racionalitás, ésszerűség, vagy valami tudományos halandzsa egy könyvben, hanem erős hit, ami az ember lelki életét áthatja. Abba pedig, hogy mi van benned, mi szerint éled az életed, miben hiszel és miben nem, igazán nincs joga senkinek belekötnie. Mit csinálnék, ha elsétálna mellettem az utcán egy muszlim, majd egyszer csak hirtelen megállna, leterítene egy díszes szőnyeget az aszfaltra, leborulna és kelet felé fordulva elkezdene imádkozni? Mennék tovább a dolgomra. Igazán nincs semmi közöm ahhoz, hogy neki milyen bensőséges kapcsolata van az ő istenével. A vallásod csak rád tartozik és arra nem e világi személyre, akiben hiszel.

Én nem tudom elfogadni a Biblia minden egyes szavát, nem igazán szeretem a hittan órákat, és sok egyházi személyt sem kedvelek. Manapság az emberek többsége már nem hisz Istenben vagy nem érdekli őt a vallás. Viszont jó tudni, hogy valahol a másvilágon létezik valaki, akire tekinthetsz bölcs apaként vagy gondoskodó anyaként. Aki mindent tud és ha erősen figyelsz rá, meghallod a szavát. Az igazán nehéz pillanatokban tanácsot ad és segítő kezet nyújt neked. Ha rossz útra tértél lelkiismeretként vagy valamilyen más formában megszólal benned és próbál jobb irányba terelgetni téged. Minden embernek van egy életútja, idővel a komoly célja is kialakul és Isten végigkíséri ezen őt. Jézus képében példát mutatott az embereknek. Megmutatta, hogy mi a helyes és mi nem.

Mindebben hinni szép dolog. Kár, hogy sokan a történelem során vallás címszó alatt már rengetegszer ártottak másoknak. Kétezer éve még buzgón üldözték a keresztényeket, csak azért mert nem akartak mindenféle pogány meséket elfogadni. Csak azért, mert "nem voltak rajta a listán". Miután jobban elterjedt a vallás és kialakult az egyházi hierarchia, rá ötszáz évre már meg is történt az egyházszakadás. A középkorban pedig minden csak pénz, birtok, élvezet, pénz, birtok és élvezet volt. Az a csoda, hogy maguk a pápák hús-vér emberek és nem valami hatalmas aranyszobrok voltak. Aki pedig felmert ez ellen szólalni: "Eretnek! Máglyára vele." A keresztes háborúkban is annyi erkölcstelenség történt. Semmi tolerancia, a hit és a szeretet még messziről sem nyilvánult meg. A reformáció után pedig jött a rengeteg vallásháború. "Mert ugye én a nagy francia király katolikus vagyok és az én országomban minden egyes embernek annak kell lennie. Aki protestáns, annak mehet a feje a guillotine alá!" Könyörgöm, nem mindegy, hogy szerencsétlen ember miben hisz? A hit egy olyan bensőséges dolog, amit egyáltalán nem így kellett volna a különböző történelmi korokban felfogni. Az már megint egy más eset, ha valaki nem saját akaratból, őszintén hisz, hanem csak belenevelik vagy ráerőltetik a vallást. Nem szaporítom tovább a szót, mert a lényeget mindössze három betűben ki lehet fejezni: HIT!

Reklámok

 

Mindent elömlesztenek vele, pedig úgy igazán szinte senkit sem érdekel. Tolakodó, erőszakos, agymosó. Senki nem vágyik rá, észrevétlenül lopózik be az ember mindennapjaiba. Látod, hallod, tudomásul veszed, idegesít. Az én városomban egy teljes városrészt beborítanak a mindenféle reklámplakátok. Villogó hirdetéseket látok nap mint nap, amikor belépek az internet birodalmába. A felugró pop-up ablakokról a honlapokon pedig már ne is beszéljünk. A tévében ugyanez a helyzet: egy film alatt képesek 3 reklámot is leadni. Sőt majdnem fél óráig nyomatnak egy ilyen szemetet teleshop néven. Ez a pár mondat többek között annak a hatására fogalmazódott meg bennem, hogy már a youtube-ot is telepakolták mindenféle idegesítő vacakkal.

Megértem, hogy egy olyan világban élünk, ahol mindenki verseng egymással a pénzért, de ez attól még nem jogosít fel senkit sem arra, hogy bepofátlankodjon mások gondolataiba. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy hol akar vásárolni, hogy akar kinézni, mit akar enni, hogyan akarja költeni a pénzét. Az is igaz, hogy a nagy cégeknek szükség profitra és a reklám jó eszköz erre, de attól még nem kell azzal kiszúrni az emberek szemét. Ez olyan, mint amikor nem akarsz megenni egy ételt, mert nem szereted, de mégis beletömik a szádba. Aztán emészd meg valahogy, a végén úgyis csak egy nagy sz*r lesz az egészből. Csináljanak, amit akarnak, engem úgysem hatnak meg az értéktelen reklámok. Más ha megkínálnak valamivel vagy felkínálnak neked valamit, és más ha rád erőltetnek mindenféle nem kívánatos dolgot.

Kamu volt az egész...

 

Sok ember tegnapra jósolta a maja naptárra hivatkozva a világvégét. Sokan felmondtak a munkahelyükön, vagy kivették a gyerekeiket az iskolából. Emberek ezrei dőltek be egy téveszmének, ami valójában nem a majáktól, hanem a mai emberektől származik.

 

A maják időszámításának kezdőnapja Kr. e. 3114. augusztus 11-ike. 2012. december 21-ikén pedig csak egy nagyobb időszak zárul le, mert eltelik 13 baktun. (1 baktun 400 évet jelent.) A baktunnál léteznek nagyob egységek is a maja naptárban. Például 20 baktun jelent egy pictunt, ami 8000 év. Még ennél is nagyobb egységek a
calabtun (160 ezer év), a kinchiltun (3,2 millió év), az
analtun (64 millió év) és az iztun (128 millió év). (wikipédia)

 

Ha szerintük már nagyjából ötezer év alatt vége lett volna a világnak, fölösleges lett volna alkalmazniuk például a 128 millió évet jelentő iztunt a naptárrendszerükben. A kutatók szerint tegnap csak új időszámítás kezdődött el a maja naptárban. Ma 13.0.0.0.1-et írunk. Elképzelhető, hogy egy új időszak változással is jár majd (ennek persze még nem látszik nyoma). Én hiszek abban, hogy ha lesz is valami változás, az legalább pozitív lesz.

 

A világvégével kapcsolatos téveszméket csak egyszerű emberek terjesztették, megszállottság miatt vagy riogatás céljából. Egy újabb alkalom, amikor kihasználták mások hiszékenységét és befolyásolhatóságát. Mert, az jó ha hazudik a média, a politika és eltorzítják a saját véleményedet a világról... Ha az ő véleményüket erőltetik rád...

 

 

Én abban hiszek, hogy a világvége nem a majáktól, vagy akármi mástól függ, hanem a MAI EMBEREKTŐL. Igen, azoktól az emberektől, akik hazudnak, kihasználnak mást, csalnak, széthúznak, nem gondolkodnak. A világot MI alkotjuk, minden percéért MI vagyunk felelősek. Az életünkkel, gondolkodásunkkal és feljettségünkkel MI tudunk változtatni rajta és MI tudjuk okozni a végét is. Ne a mindenféle téveszmékre figyelj, hanem tartsd meg a saját véleményedet, aszerint cselekedj és formáld a világot! Minden ember élete egy rövid napot jelent a Föld hosszú életében. Tehát a TE életed is csak egy napnyinak tűnik a Föld többmilliárd évéhez képest. Ez a TE napod és csak TE cipeled a válladon annak a felelősségét, hogy mit teszel a világ életének rád jutó napján.

Egészség... :)

...ez az a dolog, amiért hálás vagyok az életemben. Mostanában több közeli ismerősömet is műtötték és egyébként is sokan panaszkodnak az egészségükre. Az, hogy nekem néha fáj egy kicsit a hátam vagy a fejem vagy náthás vagyok, mit sem számít ahhoz képest, hogy mások hetekig fekszenek fájdalmak közt, műtétek után. Mivel a legtöbb ember szinte teljesen egészséges, ezért nem veszi észre, hogy ez mekkora érték az életében.

"A test egészségének megóvására nincs jobb szer a vidám léleknél."