Hello :)

Kedves Olvasóim! Kedves blogom! Jó néhány hónap eltelt már azóta, mióta legutóbb életjelet adtam magamról. "Naplóbejegyzést" pedig már érettségi óta nem írtam. Önző dolog, de a szépséges tájak, izgalmas hírek, vagy érdekes műalkotások helyett most inkább az életem legutóbbi néhány hónapját ragadnám meg. Egy kis összegzés, majd újévi fogadalmak következnek. Leginkább annak lehet érdekfeszítő ez a bejegyzés, aki kíváncsi az egyetemista életre, különösen a szegedire. :)

Tanulás
Ez a gyönyörű épület az új iskolám (vagyis inkább a mögötte lévő szürke "panel", de ez csak részletkérdés :P). A 408 pontommal bekerültem az SZTE-re. Nem bántam meg, hogy nem hagytam el Szegedet - hiába fáj a szívem az után, hogy mikor mehetek már el itthonról - sokkal több érv szól Szeged mellett, mint Szeged ellen. Ha visszagondolok az elmúlt fél évemre, a tanulást tartom a mostani életem egyik legsikeresebb részének. Ezt egyrészt az eredményeimre értem, másrészt pedig arra, hogy érdekel is annak a nagy része, amit tanulok.

Most épp szerencsére vizsgáim 2/3-án már túl vagyok. Eddig 4,5 az átlagom, és ezt még überelhetem is. *stéberfej* (Gimi alatt a kiemelkedő lustaságomnak köszönhetően sosem volt ennyi az átlagom.) A szakomon a legjobban a nyelvészet érdekel. Azt is élvezem, hogy sokkal többet használhatom a kedvenc nyelvemet, az olaszt; illetve hogy néhány órám teljesen olaszul van. Persze azért nehézségek is akadtak. Az irodalom időnként kifektetett engem, pedig jövőre már sokkal jobban meg kellene kedvelnem, hiszen sokkal többet kell majd vele foglalkoznom. A másik nehézség a rendkívül zsúfolt órarendem volt. Nem panaszkodhatok, hiszen vannak az én esetemnél rosszabb esetek is, de szorgalmi időszakban szinte teljesen tele volt zsúfolva a hetem kötelező órákkal. Több napon már reggel 8-kor kezdtem, és szinte este 7-ig vagy 8-ig óráim voltak, ha nem számoljuk bele a délutáni bő 2 óra hossza szünetemet, amikor hazaugorhattam kajálni. Gyakran még annyi pihenőidőm se volt. (És igen... pedig bölcsész vagyok.) Szerencsére beadandókkal nem voltam túlterhelve, csak novemberben írtam néhány zh-t. Újdonság volt ebben a félévben, hogy elkezdtem angolul és latinul tanulni. Mindkettőt viszonylag jól bírtam, bár a latinhoz nem volt valami pozitív a hozzáállásom.

Munka

Jó formán már ezt a szót sem ismerem, nemhogy még beszéljek is róla. Nyáron egész jó volt a helyzet, mivel közel másfél hónapot végigdolgoztam egy olyan helyen, ami biciklivel csak alig 5 percnyire volt a házunktól. Nem a legpihentetőbb volt a mezőgazdasági munka, de legalább rendes emberek között lehettem: senki sem volt bunkó. Ennyi idő alatt (főleg, hogy többször "vasárnapoztam" is) kerestem elég rendesen, de az a fizetésem már teljesen elment androidos telefonra, gólyatáborra, meg egyebekre. A fent említett "csodálatos" órarendem és időbeosztásom miatt pedig szeptembertől kezdve alig volt időm keresni valami pénzt.

Párkapcsolat

Már közel egy éve boldogítjuk egymást ezzel a szőke fiatalemberrel. Nyáron gyakran sikerült találkoznunk, és többször közösen fürdőkbe is mentünk. A közös nyár esti bicikizések is jellegzetes emlékei maradnak annak az időszaknak. Szerencsére szorgalmi időszakban is szinte minden nap találkoztunk. A kapcsolatunk eddigi tartósságának talán az a titka, hogy a személyiségünk és az érdeklődési körünk jó része összecseng; illetve olyan embernek tartom, akivel egy vita utáni lecsitulás során már könnyű átbeszélni a problémákat. A barátom idén kezdte el a szakácsképzést, aminek kifejezetten örülök, mert végre egy olyan pályát és célt talált végül, ami teljesen hozzá illik.

Barátság

Háááát igen... Újra necces témához érkeztünk. A baráti kapcsolataim nagy része több okból megromlott. Ezek a fő okok a távolság, konfliktusok, időhiány, meg úgy mindenki el van a saját életével. Pedig  én bármikor szívesen adtam volna az időmből, holott a régi barátaim közül szinte csak én vagyok az egyetemista. Mit számít egy ellógott előadás, ha barátokról van szó? :) A vizsgák pedig... nos, ezrek tanulnak még éjszaka is, nappal pedig belefér egy kis baráti beszélgetés. Lásd nekem fontosak az emberek, hiába sz*rnak a fejemre. Tulajdonképpen ironikus, hogy a mai világban több kapcsolat megy tönkre időhiány és oda nem figyelés miatt, mint komoly veszekedések miatt.

Szokás mondani, hogy ha Isten elvesz valamit, cserébe ad mást helyette. A mondás nagyjából be is teljesedett az életemben. Hiszen a mostani csoportomban érzem magam a legjobban. Egész jól összebarátkoztam a szorgalmi időszakban az olaszos csoportommal és másokkal is. Az is igaz, hogy előadáson számomra sokkal könnyebbek a barátságkötések, mint a JATE-ban. A gólyatábor keveset dobott az ismerkedjünk az egyetemen jellegű dolgon, de azért többnyire jól éreztem magam. A csoporttársaimmal viszont szünetekben mindig együtt lógtunk, közös buli sajnos még eddig csak egy volt. Remélem, hogy a további öt félévben is ki fogunk egymás mellett tartani piás üvegek és vizsgatételek között egyaránt! ;)

Család

Az elmúlt időszakot kevés veszekedés, kimondottan sok közös kirándulás jellemezte. :)

Ez a kissé személyesre sikeredett beszámoló után jöjjön a pontozás (nem az egész 2014-es év, hanem csak elmúlt néhány hónap) és az újévi fogadalmak.

Tanulás: 10/8

Munka: 10/3

Párkapcsolat: 10/6

Barátok: 10/3

Család: 10/6

Az újévi fogadalmaim közül pedig csak a leglazábbat osztom meg. 2015-BEN SZÁZSZOR TÖBBET FOGOK BULIZI!!! :D

Boldog Újévet és Boldog Karácsonyt kívánok minden olvasómnak! :) Bár újévig még lehet, hogy jövök egy-két témával. Ciao! :*

Spanyol idézetek fordítással

"A pénz nem minden...

Meg tud venni egy ágyat, de az álmokat nem.

Meg tud venni egy órát, de az időt nem.

Meg tud venni egy könyvet, de az intelligenciát nem.

Meg tud venni egy pozíciót, de a tiszteletet nem.

Meg tud venni egy orvosságot, de az egészséget nem.

Meg tudja venni a vért, de egy életet nem.

Meg tudja venni a szexet, de a szerelmet nem."

"Addig akarok kiáltani neked, míg el nem veszítenem a hangomat."

"A veces una canción te recuerda todo lo que quieres olvidar." -
"Néha egy dal emlékeztet mindenre, amit el akarsz felejteni."

"Se nota a kilómetros quien te quiere a centímetros." - 

"Már kilométerekről képes vagy meglátni azt az embert, akit magadhoz mindig néhány centiméter közel akarsz tudni."

"Si tú estás feliz, yo estoy feliz. Si tú estás triste, yo te haré feliz." - 
"Ha te boldog vagy, én is boldog vagyok. Ha te szomorú vagy, én majd örömöt okozok neked!" :)

"El éxito es poder ir de fracaso en fracaso sin perder el entusiasmo." - 
A siker onnan jön, hogy ezer meg ezer kudarc után sem veszíted el a lelkesedésed."

"No soy ni mejor, ni peor, simplemente.. Diferente.." - 
Nem vagyok sem jobb, sem rosszabb, sem egyszerűbb, csak másabb..."

"Nada sucede por casualidad, todo tiene un motivo." - 
"Semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van."

"No seas una mujer que necesita a un hombre, sé la mujer que un hombre necesita." - 

"Ne olyan nő légy, akinek szüksége van egy férfira, hanem olyan nő, akire egy férfinak szüksége van."

"Nunca te rindas.. Grandes cosas llevan su tiempo.." - 

"Sose add fel! A nagy dolgok, mindig a megfelelő időben érkeznek el."

Az idézeteket innen fordítottam: @RobandoSonrisaz

Korábbi spanyol idézeteket itt tudsz olvasni... :)

Bye! :*

Idézetek a felnőtté válásról

"A felnőtté válás egy dolgot jelent: függetlenséget. Mind vágyunk rá. Néha más embereket használunk, hogy kiharcoljuk magunknak. Néha a másikban találjuk meg. Néha a függetlenségnek ára van, és ez az ár lehet nagyon borsos is, mert a legtöbbször harcolnunk kell, hogy kivívjuk függetlenségünket. Soha nem adjuk fel és soha nem mondunk le róla." 

/A pletykafészek c. film/

 "A felnőtté válás nem azt jelenti, hogy el kell hagynod gyermeki énedet, érzelmileg kell felnőni, de egy felnőtt csak úgy lesz teljesen felnőtt, ha lelkének egy zugában ott lakozik továbbra is a gyermeki énje, amely buzdít, lelkesít, épít."

 "Hogy hogyan és milyen tempóban habzsoljuk az életet, szinte mindig az életkorunk határozza meg. Ebben a versenyben már gyermekkorunktól rész veszünk, és soha nem állunk meg. Mintha minél előbb a végire szeretnénk érni. Ahogy érettebbek leszünk, alkalmanként lassítunk, hogy körülnézzünk és élvezzünk bizonyos pillanatokat. Ez a felnőtté válás biztos jele. Idős korunkban, amikor a tempó lelassul és a verseny a vége felé közeledik, időnk legnagyobb részét emlékezéssel töltjük, és elcsodálkozunk azon, hogy vajon hová is rohantunk annyira." 

Everwood c. film

"Haszontalan dolgoktól megszabadulni nem feladás, hanem maga a felnőtté válás." 

/Laurell Kaye Hamilton/

"Nagykorúvá válni egy pillanat műve, a felnőtté válás évek munkájába és számtalan áldozatunkba, küzdelmünkbe kerül."

"Azon a napon válik az ember igazán felnőtté, amelyiken először nevet magán tiszta szívből." 

/Ethel Barrymore/

Nana

Sziasztok! Ma ismét egy animét szeretnék mutatni nektek. Én néhány hete néztem végig a Nanát, ami összesen 47 részből áll. A műfaja shōjo, vagyis elsősorban lányoknak és nőknek szól, de bárkinek ajánlom, aki szereti a fiatalok életéről szóló könyveket, filmeket vagy sorozatokat.

A történet középpontjában két fiatal lány áll, Osaki Nana és Komatsu Nana. Legelőször egy Tokióba tartó vonaton találkoznak, majd később egy újabb véletlen találkozás folytán lakótársak is lesznek. Mindketten húsz évesek, ezért még csak keresik a saját útjukat az életben. A barátságukban talán az a legérdekesebb, hogy két ellentétes személyiségű és múltú lány találkozik, és kíséri egy ideig a másik életét. Komatsu Nana mindig csak másokat követ és másokhoz ragaszkodik, alig van valami elképzelése a saját jövőjéről. Harmonikus, összetartó családban nőtt fel. Osaki Nana viszont határozott és független nő igyekszik lenni. Emellett van egy álma, amiért igyekszik mindent megtenni. A gyermekkora nehéz volt, mert az édesanyja még kiskorában eldobta magától. Az apját nem is ismerte. A rossz természetű nagymamájánál kellett felnevelkednie, aki zsarnokoskodó módon bánt vele. A legnagyobb szerelmével pedig szakítania kellett a saját álmaik érdekében. 

Az anime kiválóan ábrázolja az érzelmeket, emellett minden karakter személyisége tökéletesen ki van dolgozva. A szereplőkkel nem nehéz azonosulni, hiszen hasonló dolgokat élnek át, mint mi. Sokat tanítanak a szerelemről, a barátságról, önmagunk kereséséről és a döntésekről. És természetesen a humor sem marad ki az animéből. :) Akinek kedve támadt a Nanához, az a részeket itt tudja megnézni. Lelkesítés céljából beraktam az első openingjét is. :D

Mivel az anime megérintett, ezért részletesebben is szeretném elmondani a véleményemet. Aki még nem látta a Nanát, de meg szeretné nézni, azt arra kérem, hogy ne olvasson tovább, mert akkor előre lelövi magának a poént. :P

Nos... a fentiekhez még azt szeretném hozzáfűzni, hogy nekem a kedvenc szereplőm Nobu volt. ♥ Az egyik férfiideálomat testesítette meg, a félénksége, az érzékenysége, az odaadása, és a romantikussága miatt. Bár teljesen igaz, hogy a történet legvégén pont a félénksége miatt nem lehettek újra együtt Hachival. Amikor Hachi ott állt az ajtó egyik oldalán, Nobu pedig a másik oldalán, akkor én már szó szerint ordítottam, hogy Nobu nyisd már ki azt a ....... ajtót!!! Ez az egy pillanat akár mindent megváltoztathatott volna.

A női szereplők közül pedig a rocker Nanát szerettem a legjobban. Főleg a függetlensége, és a magányossága miatt tudtam vele azonosulni, és persze azért, mert küzdött az álmaiért. Ő volt valaki, megvolt a saját stílusa. A titokzatossága is tetszett benne, mivel én inkább a Hachi-féle szószátyárok közé tartozom. A vicces beszólásairól pedig már ne is beszéljünk! :D

Shint furcsa srácnak tartottam. Bár szerintem sokan egyet értenek velem. Mindig féltem, hogy a "munkája" miatt egyszer komoly bajba kerül. Nagyon tetszett, amikor a történet vége-felé bemutatták a Reirával való kapcsolatát. Szerintem ha Reirával együtt maradnának a folytatásban, akkor az helyre tudná tenni Shin elképzeléseit és tapasztalatait a szeretetről és a szerelemről.

Ne feledkezzünk a mi kis bolondos Hachinkról sem! Szerintem feldobta az anime hangulatát, hogy sokszor idétlenül vagy szerencsétlenül viselkedett. Én legalábbis néha jókat röhögtem rajta. :D Tetszett az a tulajdonsága, hogy sok mindent megtett a barátaiért, és a szerelmeiért, de alapvetően nem kedveltem őt. Húsz éves létére szinte minden élethelyzetben elég gyerekesen vagy meggondolatlanul viselkedett. Ráadásul ennyi idősen még azt sem tudta, hogy igazából mit akar kezdeni az életével. Az sem volt normális benne, hogy mindig másba volt szerelmes, és hogy mindig más ágyában kötött ki. De persze ennek meg is lett az eredménye...

Yasu sem volt egy olyan szereplő, akit szó nélkül lehet hagyni. Először nem volt szimpatikus a kinézete miatt. A kopasz feje és a sötét napszemüvege miatt leginkább egy ufófoz tudtam hasonlítani. ×Đ Viszont ahogy haladtak előre a részek, nagyon megkedveltem őt. Yasu talán a szereplők közül a legérettebb. Ám legértékesebb tulajdonsága mégis az, hogy képes szinte bármit megtenni a barátaiért. Ő az, akihez még hajnali háromkor is fordulhatsz tanácsért. Nanát pedig rendkívül kitartóan szerette, még akkor is, ha nem lehetett az övé.

És végül a Trapnest... Reira először HP-nek tűnt, de aztán egy egész rendes lány képe alakult ki bennem róla. Takumit ki nem állhattam az egoizmusa és a beképzeltsége miatt. És nem utolsó sorban egy karrierista, nőcsábász barom volt. Naoki pedig egy pletykás, kíváncsi, idegesítő srác enyhe meleg beütéssel. Ren semleges volt számomra, nem utáltam, de a kedvenceim közé sem tartozott. Szerintem az egész viselkedését, és gondolkodásmódját a nehéz gyerekkora predesztinálta. Hozzám a Trapnest nem állt annyira közel, inkább Blast fan voltam. :) Egyébként érdekes, hogy a két együttes tagjai között mennyi közös szál van, amikor elvileg egymás riválisai.

Az anime végét egy kicsit befejezetlennek éreztem. Főleg azért, mert nem derült ki, hogy hová tűnt Nana. Az egész történetben pedig tetszett az, hogy többnyire realisztikusnak mutatta be az életet és az életben való kapcsolatokat. Senki sorsa sem tökéletes... Ezt a megállapítást egyedül csak Hachi és Takumi kapcsolatára nem lehetne ráhúzni. A valóságban az nem igazán fordulna elő, hogy egy lány belezúg egy hírességbe, a sztár pedig viszonozza ezt, és kis idő múlva már együtt is lesznek. Az pedig végképp kevésbé hihető, hogy egy híresség magára vállalja az épp csak úgy "becsúszott" gyerekét. Szintén nem szokott megtörténni, hogy egy terhes nő kezéért ott tolong több milliomos pasi. Mert ugye Takumi dúsgazdag volt a zenészkarrierje miatt, és Nobunak ott volt egy egész szállodalánc.

Köszönöm, ha végigolvastátok ezt a hosszúra sikerült beszámolót. :) Mindent összevetve sokat jelentett nekem, hogy láthattam a Nanát! Hamarosan újabb bejegyzésekkel jelentkezem. Bye! :*

Az utolsó üzenet

Sziasztok! Ezúttal egy érdekes verset hoztam nektek, melyet egy idős ausztrál férfi élete utolsó perceiben írt. 

A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?

Mit láttok? Kit láttok, nővérek?

Egy fura öreget, nem annyira bölcset,

Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.

Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,

Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.

Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,

Eltűnik mindig a zoknija, cipője…

Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,

Fürdetés, etetés tölti ki a napját.

Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?

Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!

Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva

Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…

Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,

Szerető fészkében egyik fiókája.

Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,

Szerelmes társának boldog bevárója.

Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik

Esküm emlékére, mit tartanom illik.

Huszonöt évemmel, magam is apaként

Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.

Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!

Téphetetlen szálak minket összefűznek.

Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,

De marad a párom, így nem hullanak könnyek.

Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,

Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.

Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.

Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.

Gyermekeim most már nélkülem megállnak.

Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.

Most már öreg vagyok. Kemény a természet.

Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.

A test, a kellem, erő széthullik, elillan,

Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.

Ám az éltes testben ott belül fiatal

Vagyok még. Tépett szívem duzzad:

A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.

Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,

Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.

Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.

Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:

Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!

(Ford. Barsi Boglárka)

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!

(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)

Spanyol idézetek a mai napra

„Las mejores noches son esas en las que pienso en ti hasta que me duermo.” – Azok a legjobb éjszakák, amikor addig gondolok rád, míg közben el nem alszom.

„El mejor espejo es un viejo amigo.” – A legjobb tükör egy régi barát.

„A veces llorar parece tonto, pero muchas veces las palabras no pueden decir lo que las lágrimas pueden expresar.” – Olykor a sírás hülyeségnek tűnik, de sokszor a könnyek ki tudják fejezni azt, amit a szavak nem.

„A veces tienes que aceptar el hecho de que ciertas cosas nunca van a volver a ser como eran antes.” – Olykor el kell fogadnod azt a tényt, hogy az egykor biztos pontok az életedben, már sosem lesznek, olyanok mint régen.

„Deja que hablen de ti. Total, tú sabes quién eres, qué haces, qué hiciste, qué dijiste y ellos no.” – Hadd beszéljenek rólad! Te tudod, hogy ki vagy, mit teszel, mit tettél, mit mondtál. Ők nem!

„La gente se cansa. Se cansa de esperar, se cansa de ser la segunda opción, se cansa de vivir la misma mierda todos los días.” – Az ember mindig fáradozik valamin. Fáradozik azért, hogy várakozzon, azért hogy legyen egy második lehetőség, vagy azért hogy ugyanabban a szarban éljen nap mint nap.

„A mi tampoco me avergüenza decir que creo en Dios y le doy gracias porque respiro, vivo, siento y por todo lo que tengo.” – Nem szégyenlem mások előtt, hogy hiszek Istenben, és hogy megköszönöm neki, amiért lélegzek, élek, érzek; hogy megköszönök mindent, amim van.

„Deja que tus sueños sean más grandes que tus miedos y tus acciones sean más fuertes que tus palabras.” – Hagyd, hogy az álmaid nagyobbak legyenek, mint a félelmeid, és a tetteid erősebbek legyenek, mint a szavaid.

„Ya no espero a que pase la tormenta, aprendí a caminar bajo la lluvia.” – Már nem várom meg, hogy elmúljon a vihar, megtanultam sétálni a zuhogó eső alatt.

„Si no vas a luchar por lo que amas, entonces no llores por lo que pierdes.” – Ha nem akarsz harcolni azért, aki szeretsz, akkor amiatt se sírj, ha elveszíted őt.

„Los errores son para aprender, no para repetir.” – Ha hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőlük, nem pedig azért, hogy megismételjük őket.

„Sin respeto, el amor se pierde. Sin honestidad, el amor es triste. Sin confianza, el amor es inestable.” – Tisztelet nélkül a szerelem elveszik. Becsületesség nélkül a szerelem szomorú. Bizalom nélkül a szerelem bizonytalan.

„Recuerda que para empezar una nueva etapa tienes que cerrar otra, no tengas miedo de decir adiós, es parte de la vida.” – Emlékezz, hogy amikor új szobába akarsz lépni, be kell zárnod egy másikat! Ne félj a búcsútól, ez az élet része!

„Nunca subestimes a una persona callada. Las cosas importantes se planean en silencio.” – Ne becsülj alá egy csendes embert. A legfontosabb dolgok csendben terveződnek meg.

„La vida me enseño que hay que creer en hechos... No en palabras.” – Az élet megtanította, hogy a tetteknek higgyek, és ne a szavaknak.

„Hasta la mujer mas enamorada se cansa de mover montañas por un hombre que no mueve ni una piedra por ella.” – Sok szerelmes nő azon fáradozik, hogy hegyeket mozgasson meg egy olyan férfiért, aki még egy követ sem mozgatna meg érte. 

Az idézeteket innen fordítottam: @MasQuePalabras

További spanyol idézetekért kattints ide! ♥

"Az élet ajándék."

Sziasztok! Ezt a szöveget néhány napja láttam kifüggesztve az egyik kolesszoba ajtaján. Reggel fél 7-kor ezt olvasva, máris pozitívabban álltam hozzá az adott naphoz. Ajánlom mindenki figyelmébe! :)

Hontalanul

Egy ősöreg világ adott otthont nekem,

Melynek arcát már kiformálták az évezredek.

Helyén van már benne minden gondolat,

Minden bűn s jó akarat.

Teste merev szabály-csontozat.

Ránehezedik a bús-szürke égboltozat.

Onnan néz le ránk, kinek már alig van szava,

Ki szelíden suttog, de már senki sem hallja.

Már minden meg van precízen szerkesztve,

Szóról szóra, betűről betűre.

Mindenkinek betanult szerepet kell játszani,

Műmosollyal tettetni, látszatni.

Megmondták az okosok, hogyan kell csinálni:

Nagyokat pofázni, s még nagyobbakat hibázni.

Egyik önző volt, a másik maga elől futott,

De egyik sem volt az, ki a boldogságig jutott.

Már betelt a ház, nincs egy üres szoba.

Mások otthonában kell meglelnem otthonomat.

Minden elhangzott, nem lehet újat teremteni.

Mások által szőtt ruhát kell magamra ölteni.

Szűk ez a rongy, nem akarom hordani.

De mit tegyek? Jobbat én sem tudok mondani.

Kis ember vagyok én ahhoz, hogy falakat döntsek;

Ahhoz még kisebb, hogy újakat formába öntsek.

Hol az én helyem a merev világban?

Hol az én szavam a végtelen szimfóniában?

Ha a régit követem, maradi vagyok;

Ha újat adok – azt mondják – lázadok.

Nem kapok levegőt a zsúfolt teremben,

Mások korlátai a rácsok a ketrecemen.

Szeretnék nagyokat álmodni, szállni,

Nem pedig ezrek kopott útját járni.

Ez nálam nagyon ott van...

Sziasztok! Most nem saját irományt posztolnék kivételesen, hanem egy történetet, amit nemrég olvastam magyar órán és nagyon megfogott. Úgy érzem, hogy nem igazán áll hozzám közel az egzisztencializmus, és Kafkát sem mindig tudom kiheverni, de ez a novellája nagyon jó. :) Rövid és elgondolkodtató... Jó olvasást! :D

Franz Kafka - A törvény kapujában

A törvény kapuja előtt áll egy őr. Ehhez az őrhöz odamegy egy vidékről jött ember, és engedélyt kér, hogy beléphessen a kapun. Az őr azonban azt mondja neki, hogy most nem engedélyezheti a belépést. Az ember töpreng, majd megkérdezi, hogy tehát akkor később léphet majd be? - Meglehet - mondja az őr -, most azonban nem. - Minthogy azonban a törvény kapuja, mint mindig, nyitva áll, és az őr arrébb megy, az ember előrehajol, hogy beleshessen a kapun. Amikor az őr ezt észreveszi, nevet, és így szól: - Ha ennyire csábít, hát kíséreld meg, és menj be tilalmam ellenére. De jegyezd meg: hatalmas vagyok. Pedig a legutolsó vagyok az őrök sorában. Teremről teremre őrök állnak, egyik hatalmasabb, mint a másik. Már a harmadik látványát én magam sem bírom elviselni. - Ilyen nehézségekre nem gondolt a vidékről jött ember, hiszen a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell lennie, gondolja, de ahogy most a bundás őrt jobban szemügyre veszi, nagy, hegyes orrát, keskeny, fekete, tatár szakállát, úgy határoz, hogy inkább várakozik, amíg meg nem kapja a belépésre az engedélyt. Az őr ad neki egy zsámolyt, és megengedi, hogy oldalt, a kapu közelében leülhessen. Ott ül napokig, évekig. Többször is megpróbál bejutni, és zaklatja az őrt kérdéseivel. Az őr gyakran veti alá kisebb kihallgatásnak, kérdezgeti a szülőföldjéről és sok minden másról, de ezek közömbös kérdések, amilyeneket a nagyurak tesznek fel, és végül mindig azt mondja neki, hogy még nem engedheti be. 

Az ember, aki jól becsomagolt az útra, mindent felhasznál, legyen az bármennyire értékes is, hogy megvesztegesse az őrt. Az úgyszólván mindent elfogad tőle, de közben így beszél: - Csak azért fogadom el, hogy ne hidd, bármit is elmulasztottál. - Az ember hosszú éveken át szinte szakadatlanul csak az őrt figyeli. Megfeledkezik a többi őrről, és úgy véli, bebocsáttatásának egyetlen akadálya ez az első. Átkozza a szerencsétlen véletlent, az első esztendőkben gátlástalanul, hangosan, később, ahogy öregszik, már csak úgy magában dörmögve. Gyermeteggé válik, és mivel az őr évekig tartó tanulmányozása közben annak prémgallérjában még a bolhákat is felfedezte, még a bolhákat is megkéri, segítsenek neki, és térítsék jobb belátásra az őrt. Végezetül látása meggyengül, nem tudja, valóban sötétedik-e körülötte, vagy csak a szeme csalja meg. Most ugyan észrevesz a sötétségben valami fényt, mely kiolthatatlanul árad a törvény kapujából. Már nem él soká. Halála előtt az egész itt töltött idő minden tapasztalata azzá az egyetlen kérdéssé sűrűsödik össze a fejében, amelyet eddig még nem tett fel az őrnek. Magához inti őt, mert merevülő teste már nem tud felemelkedni. Az őrnek mélyen le kell hozzá hajolnia, mert a kettejük magasságának különbsége ugyancsak az ember rovására változott meg. - Most még mit akarsz megtudni? - kérdi az őr. - Telhetetlen vagy.

- De hát mindenki a törvény felé igyekszik - mondja az ember -, hogyan lehetséges, hogy ennyi év alatt rajtam kívül senki sem kért bebocsáttatást? - Az őr látja, hogy az ember már a végét járja, s hogy hallását elmúlóban még utolérje, ráordít: - Itt rajtad kívül senki be nem léphetett volna. Ezt a bejáratot csak a te számodra jelölték ki. Most megyek és bezárom.

Spanyol idézet 4.

"Un "tambien te amo" no asegura que lo sientan de verdad."

 - Ha azt hallod, hogy "én is szeretlek", attól még nem biztos, hogy az igaz.

"Siempre sufrimos por amor, pero siempre buscamos enamorarnos."

 - A szerelem miatt szenvedünk mindig, mégis újra meg újra keresünk valakit, akibe beleszerethetünk.

"No hay tiempo para perder el tiempo."

 - Nincs időd arra, hogy elvesztegesd az időt.

"Cuando estas arriba, tus amigos saben quien eres. Cuando estas abajo, tu sabes quienes son tus amigos."

 - Amikor fent vagy, a barátaid tudják, hogy te ki vagy. Amikor lent vagy, akkor pedig te tudod, hogy kik a barátaid.

"No tengo tiempo para odiar a quienes me odian porque estoy muy ocupado amando a quienes me aman."

 - Nincs időm azokat utálni, akit utálnak engem, mert el vagyok foglalva azzal, hogy szeressem azokat, akik szeretnek engem.

"Solo tu y yo sabemos, lo que pasó y sigue pasando."

 - Csak te és én tudjuk, hogy ami megtörtént, az újra meg fog történni. ♥

"Empezamos como amigos, terminamos como nada."

- Barátként kezdjük és úgy fejezzük be, mintha sosem ismertük volna egymást.

"El corazon no muere cuando deja de latir; el corazon muere cuando los latidos no tienen sentido."

- A szív nem akkor hal meg, amikor már nem dobog többé, hanem amikor a szívveréseket már nem érzed.

"Tu para mi eres como un 30 de febrero, no existes."

- Olyan vagy nekem, mint a február harmincadika, mert számomra nem létezel.

"Buscaba mi otra mitad, y tu encajaste perfectamente."

- Kerestem a másik felemet és te tökéletesen passzoltál hozzám.

"Yo no soy perfecta, pero se que a mi lado tu serias feliz."

- Nem vagyok tökéletes, de én az oldalamon, boldog lennél.

"Antiguos amigos, que te cambian por nuevos conocidos."

- A régi barátaidat ne hagyd ott új ismerősök miatt!

"Una lagrima es demasiado importante como para derramarla por alguien que no la merece."

- Egy könnycsepp túl fontos ahhoz, hogy valaki olyan miatt hulljon, aki nem érdemli meg.

"Las palabras pueden romperte en mil pedazos, pero tambien pueden reconstruirte."

- A szavak ezer darabra törhetnek téged, de akár mindent helyre is tudnak hozni.

"La confianza es la clave para un amor sin problemas."

- A bizalom egy kulcs, ami segít elkerülni a problémákat a szerelemben.

"No digas que 'no puedes' cuando ni siquiera lo has intentado."

- Ne mondd azt, hogy 'nem tudod', amikor még meg sem próbáltad!

Ennyit mára! :* Az idézeteket innen fordítottam: @LasFrasesdeHoy :)

Egészség... :)

...ez az a dolog, amiért hálás vagyok az életemben. Mostanában több közeli ismerősömet is műtötték és egyébként is sokan panaszkodnak az egészségükre. Az, hogy nekem néha fáj egy kicsit a hátam vagy a fejem vagy náthás vagyok, mit sem számít ahhoz képest, hogy mások hetekig fekszenek fájdalmak közt, műtétek után. Mivel a legtöbb ember szinte teljesen egészséges, ezért nem veszi észre, hogy ez mekkora érték az életében.

"A test egészségének megóvására nincs jobb szer a vidám léleknél."