Sziasztok! Ma ismét egy animét szeretnék mutatni nektek. Én néhány hete néztem végig a Nanát, ami összesen 47 részből áll. A műfaja shōjo, vagyis elsősorban lányoknak és nőknek szól, de bárkinek ajánlom, aki szereti a fiatalok életéről szóló könyveket, filmeket vagy sorozatokat.
A történet középpontjában két fiatal lány áll, Osaki Nana és Komatsu Nana. Legelőször egy Tokióba tartó vonaton találkoznak, majd később egy újabb véletlen találkozás folytán lakótársak is lesznek. Mindketten húsz évesek, ezért még csak keresik a saját útjukat az életben. A barátságukban talán az a legérdekesebb, hogy két ellentétes személyiségű és múltú lány találkozik, és kíséri egy ideig a másik életét. Komatsu Nana mindig csak másokat követ és másokhoz ragaszkodik, alig van valami elképzelése a saját jövőjéről. Harmonikus, összetartó családban nőtt fel. Osaki Nana viszont határozott és független nő igyekszik lenni. Emellett van egy álma, amiért igyekszik mindent megtenni. A gyermekkora nehéz volt, mert az édesanyja még kiskorában eldobta magától. Az apját nem is ismerte. A rossz természetű nagymamájánál kellett felnevelkednie, aki zsarnokoskodó módon bánt vele. A legnagyobb szerelmével pedig szakítania kellett a saját álmaik érdekében.
A történet középpontjában két fiatal lány áll, Osaki Nana és Komatsu Nana. Legelőször egy Tokióba tartó vonaton találkoznak, majd később egy újabb véletlen találkozás folytán lakótársak is lesznek. Mindketten húsz évesek, ezért még csak keresik a saját útjukat az életben. A barátságukban talán az a legérdekesebb, hogy két ellentétes személyiségű és múltú lány találkozik, és kíséri egy ideig a másik életét. Komatsu Nana mindig csak másokat követ és másokhoz ragaszkodik, alig van valami elképzelése a saját jövőjéről. Harmonikus, összetartó családban nőtt fel. Osaki Nana viszont határozott és független nő igyekszik lenni. Emellett van egy álma, amiért igyekszik mindent megtenni. A gyermekkora nehéz volt, mert az édesanyja még kiskorában eldobta magától. Az apját nem is ismerte. A rossz természetű nagymamájánál kellett felnevelkednie, aki zsarnokoskodó módon bánt vele. A legnagyobb szerelmével pedig szakítania kellett a saját álmaik érdekében.
Az anime kiválóan ábrázolja az érzelmeket, emellett minden karakter személyisége tökéletesen ki van dolgozva. A szereplőkkel nem nehéz azonosulni, hiszen hasonló dolgokat élnek át, mint mi. Sokat tanítanak a szerelemről, a barátságról, önmagunk kereséséről és a döntésekről. És természetesen a humor sem marad ki az animéből. :) Akinek kedve támadt a Nanához, az a részeket itt tudja megnézni. Lelkesítés céljából beraktam az első openingjét is. :D
Mivel az anime megérintett, ezért részletesebben is szeretném elmondani a véleményemet. Aki még nem látta a Nanát, de meg szeretné nézni, azt arra kérem, hogy ne olvasson tovább, mert akkor előre lelövi magának a poént. :P
Nos... a fentiekhez még azt szeretném hozzáfűzni, hogy nekem a kedvenc szereplőm Nobu volt. ♥ Az egyik férfiideálomat testesítette meg, a félénksége, az érzékenysége, az odaadása, és a romantikussága miatt. Bár teljesen igaz, hogy a történet legvégén pont a félénksége miatt nem lehettek újra együtt Hachival. Amikor Hachi ott állt az ajtó egyik oldalán, Nobu pedig a másik oldalán, akkor én már szó szerint ordítottam, hogy Nobu nyisd már ki azt a ....... ajtót!!! Ez az egy pillanat akár mindent megváltoztathatott volna.
A női szereplők közül pedig a rocker Nanát szerettem a legjobban. Főleg a függetlensége, és a magányossága miatt tudtam vele azonosulni, és persze azért, mert küzdött az álmaiért. Ő volt valaki, megvolt a saját stílusa. A titokzatossága is tetszett benne, mivel én inkább a Hachi-féle szószátyárok közé tartozom. A vicces beszólásairól pedig már ne is beszéljünk! :D
Shint furcsa srácnak tartottam. Bár szerintem sokan egyet értenek velem. Mindig féltem, hogy a "munkája" miatt egyszer komoly bajba kerül. Nagyon tetszett, amikor a történet vége-felé bemutatták a Reirával való kapcsolatát. Szerintem ha Reirával együtt maradnának a folytatásban, akkor az helyre tudná tenni Shin elképzeléseit és tapasztalatait a szeretetről és a szerelemről.
Ne feledkezzünk a mi kis bolondos Hachinkról sem! Szerintem feldobta az anime hangulatát, hogy sokszor idétlenül vagy szerencsétlenül viselkedett. Én legalábbis néha jókat röhögtem rajta. :D Tetszett az a tulajdonsága, hogy sok mindent megtett a barátaiért, és a szerelmeiért, de alapvetően nem kedveltem őt. Húsz éves létére szinte minden élethelyzetben elég gyerekesen vagy meggondolatlanul viselkedett. Ráadásul ennyi idősen még azt sem tudta, hogy igazából mit akar kezdeni az életével. Az sem volt normális benne, hogy mindig másba volt szerelmes, és hogy mindig más ágyában kötött ki. De persze ennek meg is lett az eredménye...
Yasu sem volt egy olyan szereplő, akit szó nélkül lehet hagyni. Először nem volt szimpatikus a kinézete miatt. A kopasz feje és a sötét napszemüvege miatt leginkább egy ufófoz tudtam hasonlítani. ×Đ Viszont ahogy haladtak előre a részek, nagyon megkedveltem őt. Yasu talán a szereplők közül a legérettebb. Ám legértékesebb tulajdonsága mégis az, hogy képes szinte bármit megtenni a barátaiért. Ő az, akihez még hajnali háromkor is fordulhatsz tanácsért. Nanát pedig rendkívül kitartóan szerette, még akkor is, ha nem lehetett az övé.
És végül a Trapnest... Reira először HP-nek tűnt, de aztán egy egész rendes lány képe alakult ki bennem róla. Takumit ki nem állhattam az egoizmusa és a beképzeltsége miatt. És nem utolsó sorban egy karrierista, nőcsábász barom volt. Naoki pedig egy pletykás, kíváncsi, idegesítő srác enyhe meleg beütéssel. Ren semleges volt számomra, nem utáltam, de a kedvenceim közé sem tartozott. Szerintem az egész viselkedését, és gondolkodásmódját a nehéz gyerekkora predesztinálta. Hozzám a Trapnest nem állt annyira közel, inkább Blast fan voltam. :) Egyébként érdekes, hogy a két együttes tagjai között mennyi közös szál van, amikor elvileg egymás riválisai.
Az anime végét egy kicsit befejezetlennek éreztem. Főleg azért, mert nem derült ki, hogy hová tűnt Nana. Az egész történetben pedig tetszett az, hogy többnyire realisztikusnak mutatta be az életet és az életben való kapcsolatokat. Senki sorsa sem tökéletes... Ezt a megállapítást egyedül csak Hachi és Takumi kapcsolatára nem lehetne ráhúzni. A valóságban az nem igazán fordulna elő, hogy egy lány belezúg egy hírességbe, a sztár pedig viszonozza ezt, és kis idő múlva már együtt is lesznek. Az pedig végképp kevésbé hihető, hogy egy híresség magára vállalja az épp csak úgy "becsúszott" gyerekét. Szintén nem szokott megtörténni, hogy egy terhes nő kezéért ott tolong több milliomos pasi. Mert ugye Takumi dúsgazdag volt a zenészkarrierje miatt, és Nobunak ott volt egy egész szállodalánc.
Köszönöm, ha végigolvastátok ezt a hosszúra sikerült beszámolót. :) Mindent összevetve sokat jelentett nekem, hogy láthattam a Nanát! Hamarosan újabb bejegyzésekkel jelentkezem. Bye! :*
Nos... a fentiekhez még azt szeretném hozzáfűzni, hogy nekem a kedvenc szereplőm Nobu volt. ♥ Az egyik férfiideálomat testesítette meg, a félénksége, az érzékenysége, az odaadása, és a romantikussága miatt. Bár teljesen igaz, hogy a történet legvégén pont a félénksége miatt nem lehettek újra együtt Hachival. Amikor Hachi ott állt az ajtó egyik oldalán, Nobu pedig a másik oldalán, akkor én már szó szerint ordítottam, hogy Nobu nyisd már ki azt a ....... ajtót!!! Ez az egy pillanat akár mindent megváltoztathatott volna.
A női szereplők közül pedig a rocker Nanát szerettem a legjobban. Főleg a függetlensége, és a magányossága miatt tudtam vele azonosulni, és persze azért, mert küzdött az álmaiért. Ő volt valaki, megvolt a saját stílusa. A titokzatossága is tetszett benne, mivel én inkább a Hachi-féle szószátyárok közé tartozom. A vicces beszólásairól pedig már ne is beszéljünk! :D
Shint furcsa srácnak tartottam. Bár szerintem sokan egyet értenek velem. Mindig féltem, hogy a "munkája" miatt egyszer komoly bajba kerül. Nagyon tetszett, amikor a történet vége-felé bemutatták a Reirával való kapcsolatát. Szerintem ha Reirával együtt maradnának a folytatásban, akkor az helyre tudná tenni Shin elképzeléseit és tapasztalatait a szeretetről és a szerelemről.
Ne feledkezzünk a mi kis bolondos Hachinkról sem! Szerintem feldobta az anime hangulatát, hogy sokszor idétlenül vagy szerencsétlenül viselkedett. Én legalábbis néha jókat röhögtem rajta. :D Tetszett az a tulajdonsága, hogy sok mindent megtett a barátaiért, és a szerelmeiért, de alapvetően nem kedveltem őt. Húsz éves létére szinte minden élethelyzetben elég gyerekesen vagy meggondolatlanul viselkedett. Ráadásul ennyi idősen még azt sem tudta, hogy igazából mit akar kezdeni az életével. Az sem volt normális benne, hogy mindig másba volt szerelmes, és hogy mindig más ágyában kötött ki. De persze ennek meg is lett az eredménye...
Yasu sem volt egy olyan szereplő, akit szó nélkül lehet hagyni. Először nem volt szimpatikus a kinézete miatt. A kopasz feje és a sötét napszemüvege miatt leginkább egy ufófoz tudtam hasonlítani. ×Đ Viszont ahogy haladtak előre a részek, nagyon megkedveltem őt. Yasu talán a szereplők közül a legérettebb. Ám legértékesebb tulajdonsága mégis az, hogy képes szinte bármit megtenni a barátaiért. Ő az, akihez még hajnali háromkor is fordulhatsz tanácsért. Nanát pedig rendkívül kitartóan szerette, még akkor is, ha nem lehetett az övé.
És végül a Trapnest... Reira először HP-nek tűnt, de aztán egy egész rendes lány képe alakult ki bennem róla. Takumit ki nem állhattam az egoizmusa és a beképzeltsége miatt. És nem utolsó sorban egy karrierista, nőcsábász barom volt. Naoki pedig egy pletykás, kíváncsi, idegesítő srác enyhe meleg beütéssel. Ren semleges volt számomra, nem utáltam, de a kedvenceim közé sem tartozott. Szerintem az egész viselkedését, és gondolkodásmódját a nehéz gyerekkora predesztinálta. Hozzám a Trapnest nem állt annyira közel, inkább Blast fan voltam. :) Egyébként érdekes, hogy a két együttes tagjai között mennyi közös szál van, amikor elvileg egymás riválisai.
Az anime végét egy kicsit befejezetlennek éreztem. Főleg azért, mert nem derült ki, hogy hová tűnt Nana. Az egész történetben pedig tetszett az, hogy többnyire realisztikusnak mutatta be az életet és az életben való kapcsolatokat. Senki sorsa sem tökéletes... Ezt a megállapítást egyedül csak Hachi és Takumi kapcsolatára nem lehetne ráhúzni. A valóságban az nem igazán fordulna elő, hogy egy lány belezúg egy hírességbe, a sztár pedig viszonozza ezt, és kis idő múlva már együtt is lesznek. Az pedig végképp kevésbé hihető, hogy egy híresség magára vállalja az épp csak úgy "becsúszott" gyerekét. Szintén nem szokott megtörténni, hogy egy terhes nő kezéért ott tolong több milliomos pasi. Mert ugye Takumi dúsgazdag volt a zenészkarrierje miatt, és Nobunak ott volt egy egész szállodalánc.
Köszönöm, ha végigolvastátok ezt a hosszúra sikerült beszámolót. :) Mindent összevetve sokat jelentett nekem, hogy láthattam a Nanát! Hamarosan újabb bejegyzésekkel jelentkezem. Bye! :*
