Fűszál vagyok egy végtelen erdőben,
Egy apró másodperc a végtelen
időben.
A nagy világ maga alá temet.
Miért születtem, ha elsodor a tenger?
Éveken át nőttem gyarapodtam,
Álmokkal, vágyakkal gazdagodtam.
A nagy világba zengő hangom
kiengedtem,
De ha elsodor a tenger, akkor miért
születtem?
Hangom elnyelik az óriási hegyek.
Gyökereim elmossák az esőcseppek.
Hogyan is tudnék szólni ennyi
emberhez?
Ugyan miért születtem, ha elsodor a
tenger?
Hiába lángolok, törtetek, lázadok,
A nagy végtelenben oly kevés vagyok.
Miért kaptam hetven évet a nagy
történelemben?
Ha egymást elsodorjuk, miért
születtünk ennyien?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése