A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álom. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. 07. 30.

Mély önismeret

Sokan az álomfejtést is a humbugok és az értelmetlenségek közé sorolják a tenyérjóslással és a horoszkópokkal együtt. Akik így gondolkodnak, nagyon is tévednek, hiszen a pszichológia tudománya által bizonyított, hogy az álomfejtés az egyik legjobb önismereti eszköz. Hogy az álmok megértéséhez közelebb kerüljünk, nézzük meg először, hogy mit is jelent egyáltalán álmodni! Az életünknek körülbelül az egyharmadát, – tehát mondhatjuk, hogy jelentős részét – alvással töltjük. Az emberi alvás négy különböző szakaszból állhat: 
  1. A szendergés fázisa. Lassuló szemmozgás és csökkenő izomtónus jellemzi. 
  2. Felületes alvási fázis. A szemmozgások már megszűnnek, és izmaink az előző szakaszhoz képest még inkább elernyednek. Alvásunk 50 százalékát ez a szakasz teszi ki. 
  3. Középmély alvás. Vérnyomásunk csökken, légzésünk lassul, agyhullámaink szintén lassúak. 
  4. A mély alvás szakasza. Ebben a periódusban a legnehezebb felébreszteni az alvó személyt. A 4. fázis az alvásidő 15-20 százalékát teszi ki, de ez gyermekek esetében több, idős személyeknél rendszerint kevesebb. A 3. és 4. fázis alatt áll helyre testünk energiaháztartása, és ekkor zajlik a növekedési hormonok termelése is. 
Ezeket a fázisokat úgynevezett REM (gyors szemmozgás, angolul: rapid-eye-movement) fázisok követik, melyek alvásidőnknek mintegy 20 százalékát teszik ki. A REM fázisok alatt álmodunk, testünk izmai teljesen elernyednek, agyunk viszont aktivitást mutat. Légzésünk gyorsabb és szabálytalanabb, szemeink pedig gyors mozgást végeznek. Kutatások szerint a REM fázisban dolgozza fel agyunk a nappal begyűjtött információkat, és hasznosságuk alapján szelektál közöttük. A gyors szemmozgás fázisban tudatunktól függetlenül tulajdonképpen egyfajta tanulási folyamat zajlik.

Az álmodás és a REM alvás kapcsolatának felismerése a modern alváskutatás egyik legjelentősebb felfedezése. A spontán felidézett álmaink döntő többsége az alvás REM fázisaiban keletkezik. A REM alvásban keletkező álomélmények hosszúak, szcénikusak, narratívak, érzelmi átélésekben gazdagok és általában kiemelkedően bizarrak. Uralkodó érzékszervi modalitásuk a vizuális. Kisebb mértékben hallási reprezentációkat is tartalmaznak. Csak elenyésző mértékben építkeznek hőérzékelési, tapintásérzékelési, valamint szaglási és ízérzékelési szenzoros modalitásokból. Sohasem tartalmaznak fájdalomérzékelést. Változatos érzelmi színezetükben a negatív érzelmek dominálnak. Leggyakoribbak a szorongás, a félelem és a meglepődés. Tartalmuk gazdag, változatos, az egymással igen kevéssé kapcsolatos emlékek, képek, benyomások szokatlan, bizarr, sűrített kombinációját képezik.

Az álmok kutatásával tudományos szinten legelőször Sigmund Freud német pszichológus kezdett el foglalkozni a 19. század végén. 1900-ban jelent meg az Álomfejtés (Die Traumdeutung) című könyve. Freud a kötetben arra tesz kísérletet, hogy megmutassa: az álom értelmezhető. Az ő álomértelmezései azonban jelentős mértékben különböznek az addigi technikáktól. Mint írja, előtte két lehetséges módon magyarázták az álmokat. Az egyik a szimbolikus módszer, amikor az álom tartalmát egészében veszik szemügyre, és így rendelnek hozzá valamilyen jelentést, ilyen József értelmezése a Biblia első könyvében, amikor megfejtette a fáraó álmát a hét bő és a hét szűk esztendőről. A másik a kódolási módszer, amikor az egyes motívumokhoz külön-külön rendelnek valamilyen jelentést.Freud ezzel szemben úgy véli, az álomban tudattalan lelki tartalmak fejeződnek ki. Az álom mindig vágyteljesítés, de tudattalan vágyaké, vagyis olyan késztetéseké, amiket önmagunknak sem merünk bevallani. Ezeket a vágyakat a tudat elfojtja és a tudattalanba szorítja, amik azonban annak ellenére, hogy nem tudatosulnak, nem szűnnek meg létezni, és arra törekszenek, hogy kielégüljenek. A vágy minden esetben olyan lelki energiát jelent, ami nyugtalanítja, feszültséggel tölti el a "lelki szerkezetet", ahogyan Freud nevezi.
Álmainkban leggyakrabban a tudatunk vagy a tudatalattink legmélyebb tartalmai jelennek meg, ezért időnként érdemes elgondolkodni rajtuk, vagy elemezni őket. Ez az egyik leghatásosabb önismereti módszer. Különösen nagy figyelmet kell szentelnünk a visszatérő álmainknak. Hiszen ezek olyan problémákat is megmutathatnak, melyek egy adott életszakaszunkon végig kísérnek minket. Az álmoknak szintén egy érdekes fajtája a tudatos álom, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően bármely elemét befolyásolhatja vagy meghatározhatja. A tudatos álmot éber álomnak, tiszta álomnak vagy (az angol lucid dream kifejezésből) lucid álomnak is nevezik. Az éber álmodás egyaránt lehet spontán, vagy szándékosan előidézett élmény. 
Összegyűjtöttem az álmokban leggyakrabban előforduló szimbólumok, történések jelentését. :)
menekülés, futás: Egy valóságos, de még teljesen meg nem értett fenyegetés elől menekül. Üldözője a múltból jön, és elronthatja jövőjét, ha nem sikerül vele szembeszállnia. A futás menekülés lehet egy lehetőség, belső késztetés elől. A következő időszakban nyugtalan lesz, teljesítményei csökkennek. Boldog száguldás, az energiák felszabadulása. Vigyázzon, hogy ez a futás egy valóságos és biztonságos helyre vigye.
zuhanás: Elveszítette lelki egyensúlyát. Fontos emberi kapcsolatai veszélybe kerültek. (Félelem az elszakadástól.) Mit tett, amiért eltaszíthatják, büntethetik, önmagát büntetnie kell? Fejezze ki a biztonságot nyújtó személyeknek, hogy milyen fontosak az Ön számára.
repülésA szabadság iránti vágy, a szabadság átélése. Önmagában is értékes. A kötöttségektől való menekülése sikeres lehet. Vállalja ezt a szárnyalást ébren is. Kötöttségeinek egy része csupán megszokás.
halálValami meghalt, megsemmisült, valami új keletkezik. Nem a test halála ez. De az új csak lehetőség, ezért erőfeszítést kell tenni. A hősök próbája, hogy szembe tudnak-e nézni a halállal. Ha igen, tovább haladhatnak, átváltozhatnak királyfivá, bankárrá, sólyommá. Aki a menekülést választja, a siránkozásnál több öröme nem lesz. Ha a halálról álmodtál, gondolj az életre. Az elpusztult helyén új keletkezhet, ha engedjük.
születésGyakran szimbólumok utalnak rá: tengerből kiemelkedés, tojás, rügy, kereszt, alagút stb. Alapvető változások nyújtotta lehetőségek és félelmek sejlenek fel. Nem kerülheti ki, mert a másik úton pusztulás fenyegeti.
terhességJó jel, mert Ön még képes, akar valami újat létrehozni. Nőknél a saját testtel való megelégedettség; férfiaknál inkább a szellemi potencia hírnöke. Átmenet is lehet az egyik életszakaszból a másikba.
angyalVágy a biztonság, a lelki vezetés iránt. Örüljön, ha ezt megtalálta, de ne felejtse, a legbiztosabb, ha saját magára, belső értékeire támaszkodhat. Kedvező jel: barátság, boldogság.
álom az álombanA Talmud szerint ez az álom valóra válik.
csók, szex, szerelemErotikus vágyak – főleg fiataloknál. Jó jel, ha a partner is hasonlót álmodott. Vigyázzon, nehogy a szíve legyőzze a józanságát. Most mintha erre vágyna. Önállósága csökken, de ez nem rontja el szerencséjét.
házA ház az álmodó jelen személyiségének megfelelő. Megtalálhatjuk benne múltunk nyomait, jelen lehetőségeink és problémáink jelképeit. Fontos személyekkel találkozhatunk benne.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet az álomfejtés iránt, ez az álomszótár segítségével tudod könnyebben megfejteni az álmaidat. A fenti szimbólumokat is onnan gyűjtöttem ki. Érdemes füzetet és tollat is tartani az ágyad közelében, hogy rögtön fel tudd jegyezni az álmaidat. Az álomnapló vezetése igen praktikus dolog. Ha volt már igazán különleges, emlékezetes vagy visszatérő álmod, azt írd meg kommentben! Szívesen elolvasom! :) Források: ValerianaRelax, Wikipédia, TudatosÁlom, Alváscentrum

2012. 03. 03.

Idézetek a mostani hangulatomhoz...

"Nincs szükségem semmire, mégis elégek a határtalan vágytól." /Anne Rice/


"Igen. Elveszíteni a vágyainkat, az valóban tragédia, de valóra váltani őket, azt hiszem, ez az egyetlen esélyünk. Az idén szerelemre vágytam, arra, hogy feloldódjak egy másik emberben, legyőzzem a félelmeimet és újra érezni tudjak. Teljesült a vágyam, ha ez tragédia, ám legyen, minél gyakrabban kérek belőle. A világon semmiért nem mondanék le róla." /Tuti Gimi c. filmsorozat/


"Boldognak senki sem születik – azt meg kell teremteni." /Müller Péter/


"Nem hiszem, hogy valaha is tökéletesen boldog lennék. Azok közé tartozom, akiket igen nehéz elégedetté tenni." /Michael Jackson/


"Igazán csak akkor érezheti az ember, hogy boldog, ha volt már olyan szomorú, hogy el is felejtette, milyen érzés boldognak lenni." /Jennifer Lauck/


"Ha boldog akarsz lenni egy napig egyél valami finomat. Ha egy hónapig, legyél szerelmes; ha egy évig, házasodj meg; ha egy életen át, köss barátságot!" /Dr. Marianne J. Legato/


"Boldogság az, amikor képesek vagyunk az érzést felismerni." /Carolyn Wells/


"Akkor lehetsz boldog,ha rájössz,hogy a ragaszkodásod tárgya nélkül is az lehetsz. A függetlenség az igaz megváltás érzése."


"Hiszek az álmokban. Hiszem, hogy ezen a bolygón minden éjszaka megálmodják azt, ami van, volt és lehet. Hiszek abban, hogy bármi is történjen az álmainkban, az semmiben sem különbözik attól, ami az ébrenlétünk során történik velünk, és semmiben sem lényegtelenebb annál. Hiszem, hogy az álmok állnak a legközelebb ahhoz, ami a jelen korban élő embereknek rendelkezésére áll az időutazáshoz. Hiszem, hogy álmainkban képesek vagyunk ellátogatni a múltunkba, a jelenünkbe, a jövőnkbe. Hiszem, hogy álmomban már láttam életemnek azt a felét, ami a valóságban még nem játszódott le." /Marilyn Manson/


"Az álmok és a szebb jövő ígérete - ennyi köt össze bennünket. Csak az maradt... csak az maradt nekünk, amivé válni szeretnénk." /Max Brooks/


"Az álom nem tolvaj, aki ellopja a fele életünket, hanem áldott tündér, aki mentül hosszabban időzik nálunk, annál inkább meghosszabbítja az életünket." /Cholnoky Viktor/


"Az ember mindennek parancsolhat, de sorvasztó álmainak nem." /Edmonde Charles-Roux/


"Szívemben a dal megmarad nekem,
újra átélem örök hangjait,
s ha szól az ének, álmodom a világot veled."
/Edda/ 


"Mindenkinek megvannak a maga álmai, bensőséges titkai, és ezek néha valóban nagyon fontosak nekünk, és nem szeretnénk, ha más is tudomást szerezne róluk. De amikor valaki más van mellettünk, ha szeretnénk megosztani az életünket egy emberrel, az álmainkat is meg kell osztanunk vele." /Sheila O`Flanagan/


"Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt. Máskülönben nem változnak tervekké, hanem csak álmok maradnak." /Alessandro D`Avenia/


"Eltelik fél óra, fél órán keresztül hiszek a történetben, amit az imént találtam ki, aztán eszembe jut, hogy az egész csak álom." /Paulo Coelho/


"Ha valamiért lelkesedni tudsz, tedd meg, ha nem tudsz, akkor aludj. Muszáj valamiért lelkesednem, ezért próbálom meg mindig a legjobbat elképzelni, és azért aztán mindent elkövetni, ami csak lehetséges." /Michael Ende/


"Aki el akar érni valamit, annak a célra kell szegezne a tekintetét, nem az akadályokra."
/Gyökössy Endre/

2012. 01. 23.

Natalia Oreiro - Río de la Plata (fordítás)

Natalia Oreiro
Río De La Plata/ A La Plata-folyó

Con lágrimas en los ojos me fui alejando / Könnyes a szemekkel mentem egyre távolabbra.
Viví lo duro que fue / Keményen éltem meg a búcsút.
Dejar todo atras / Mindent magam mögött kellett hagynom:
Mi gente mi barrio / Az embereket, a városrészt.
Tener que marcharme sola / De most egyedül visszamegyek
De mi tierra un dia  / Az én földemre, egy napra.
Cuando era una niña / Amikor még egy kislány voltam,
Dejandolo todo / Magam mögött hagytam mindenkit
Por mis fantasias / Az elképzeléseim miatt.

Soy del rio de la plata / A La Plata-folyónál születtem.
Corazón latino / A latin szívemet
Soy bien candombera / Jól lelakatoztam.
Llevo siempre una sonrisa / Mindig mosolyogni fogok
Con mi sueño a cuestas  / Az álmommal a lejtőkön.
No tengo fronteras / Nem vagyok a határokon túl,
Soy del rio de la plata / A La Plata-folyónál vagyok.
Que viva el candombe de sangre caliente / Ez az, ami élteti bennem a forró vért,
Ritmo que me enciende el alma / A ritmus, ami lángra gyújtja bennem a lelket,
Que brilla en los ojos de toda mi gente / Ami felcsillan a szememben és az emberek szemében.
Las lagrimas de mis ojos / A könny, a szemeimben.
 
Se fueron yendo / Mások elmentek.
Volé por tantos caminos / Én is szálltam már annyi út felett
Y sin darme cuenta / Anélkül, hogy megadtam volna a tartozásaimat.
Casi toco el cielo / Majdnem az egész égen
Hoy yo le canto al mundo / Eléneklem ma a világnak,
Con toda la fuerza / Minden erőmből,
Que llevo aquí dentro: / Hogy mi rejlik bennem,
Que vale la pena / És hogy megérte
Luchar por un sueño!!  / Harcolni egy álomért!
Soy del rio de la plata / A La Plata folyónál születtem.
Corazon latino...  / A latin szívem
Cumplir un sueño / Beteljesített egy álmot.
Te puede cambiar la vida / Az életet meg lehet változtatni.

Creci / Egyre feljebb emelkedtem,
Buscando mi suerte / Kerestem a szerencsémet,
Sonañdo despierta  / Álmodtam az ébredésről
Y deshojando heridas / És sérüléseket is szereztem.
Hoy se que aunque fui tan lejos / Bár mára már olyan messzire eljutottam.
Buscando un destino / Egy sorsot keresve
Soy siempre la misma / Mindig ugyanaz maradok,
Que llevo en el alma / Hogy eltöltse a lelkemet
Mi tierra querida / A szeretett földem.

Soy del rio de la plata..................................................




2011. 12. 22.

Álmok a valóságban - 9. rész

Így lesz mindenkinek a legjobb

Az ezt követő héten is sok programunk volt a városban. Egyik nap még a közeli hegyekben is túráztunk. Sok alkalommal Pablo is velünk tartott. Valamelyik délután Carmen-t is sikerült közelebbről megismernem. Rájöttem, hogy van néhány közös dolog bennünk és jó barátnők lettünk. Szegény becsapott lány már teljesen elhitte, hogy én Pablo unokahúga vagyok. Ejj Carmen, pedig ha tudnád az igazat, akkor kikelnél magadból.
Gyorsan eltelt az a 2 hét. Az indulás előtti napon úgy éreztem, mintha még csak aznap érkeztem volna. A város egyik eldugottabb részében volt a Manzanares-en egy fahíd, amin nem jártak kocsik. Csendes, nyugodt hely volt. Oda mentünk Pablo-val azon a szomorú vasárnapon a búcsú előérzetével.
-         Paulina, csukd be a szemed!
Izgatott voltam ennek a mondatnak a hallatán. Miután lehunytam a szememet, azt hittem, hogy meg akar csókolni. Ehelyett félresöpörte a hajamat a tarkómról égy egy nyakláncot akasztott a nyakamba.
-         Most már kinyithatod!
Egy valódi aranyláncot pillantottam meg a nyakamban egy aranyszínű delfinformájú medállal díszítve.
-         Pablo, ez gyönyörű! Köszönöm szépen!
-         Megérdemelted.
-         Azért kaptam, mert falaztam neked Carmen előtt?
-         Nem csak azért. Tudnod kell, hogy téged is szeretlek, mint Carmen-t. Rájöttem, hogy többet jelentesz számomra, mint egy egyszerű kaland. Azért nem áldoztam fel a Carmen-nel való kapcsolatomat miattad, mert miután hazamész, úgyis több ezer kilométer választana el minket. Te is tudod jól, hogy a kapcsolatunknak nincs sok jövőre a távolság miatt.
-         Antonio és Marianna is ugyanebben a helyzetben van, a távolság ellenére mégis kitartanak a szerelmük mellett.
-         Nem csak a távolságról van szó. Arra is próbálok célozni, hogy ne vágyj olyan emberekre, akik később csak fájdalmat okoznának neked. Miért vágy olyan fiúra, aki becsapna és megcsalna? A saját hazádban, vagy valahol máshol, biztos találnál nálam jobbat is. Tudom, hogy az emlékemet még sokáig ott fogod őrizni a szívedben. Ezért kaptad tőlem a láncot is. Ha már a távolság és az erkölcs miatt nem lehetek a tiéd, legalább a szívemből ajándékozok neked egy darabot. Lásd Paulina, így lesz a legjobb! Én boldog leszek Carmen-nel, te pedig Európa másik felében egy másik fiúval. Csak a gondolat és az emlék tart majd minket össze örökre és az, amit most fogok adni neked.
Ez a mondata után átölelt és megcsókolt. Már én is rég beláttam, hogy így mindkettőnknek jobb lenne. Jobb, ha az álom, csak álom marad. Talán pont az a szép az álmokban, hogy olyan eszményítettek és elérhetetlenek. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor már a repülőgépen ültem, elhagyva a csodás Spanyolországot.

Ez volt a történet utolsó része! Remélem, tetszett! :) Ha van kedved visszaolvasni a régi részeket kattints valamelyik linkre:

2011. 11. 19.

Álmok a valóságban - 8. rész

Az unokatestvér

Másnap reggel Pablo-val egy csomót utaztunk buszon és villamoson addig, amíg végre kiértünk a külvárosba. Ez a külvárosi kerület tele volt szép, emeletes, kertes házakkal. Látszott, hogy gazdag emberek élnek errefelé. Carmen-ék háza volt itt a környéken az egyik legnagyobb. Még medence is volt az udvarban és persze pálmafák. Carmen csinos, nyárias öltözetben üldögélt a teraszon és jégkrémet kanalázott. Látszott az arcán és a tekintetén, hogy már türelmetlenül várt minket.
-         Csak hogy végre itt vagytok!
-         Tudod nagyon jól Carmen, hogy át kellett utaznunk a fél városon!
-         Tudom, Pablito... Hát ő lenne az unokahúgod, ha egyáltalán tényleg az unokahúgod?
-         Igen, Paulina Alvarez vagyok.
-         Kicsit tényleg hasonlítasz Pablo-ra. Én Carmen vagyok, Pablo barátnője. Gondolom, te nem Madridban laksz, mert még sosem láttalak. Mondd, honnan jöttél?
-         Magyarországról.
-         Magyarország??? – kérdezte meglepődve – Hogyhogy olyan messze laksz?
Pablo közben idegesen nézett maga elé.
-         Apám fiatalkorában ott tanult és talált magának állást, ezért még egészen kiskoromban odaköltöztünk.
-         Itt Spanyolországban sokkal jobban fizetnék.
-         Ez ő is tudja. De elég sok barátja és ismerőse van Magyarországon, ezért nem akar elköltözni. Ráadásul ígyis jól keres.
-         És minden nyáron meglátogatod Pablo-t?
-         Igen, néha még gyakrabban is. A távolság ellenére fontos, hogy ápoljuk a családi kapcsolatokat. Örülök, hogy téged is megismertelek, Pablo néha mesélt rólad.
-         Dehogy! – szólt közbe Pablo mosolyogva.
-         Ami pedig a tegnap estét illeti, nincs okod az aggodalomra. Pablo-val csak táncoltunk és odahaza egyébként is van pasim. Amikor pedig hirtelen megjelentél, tépted a hajamat és azzal vádoltál, hogy csalom a pasimat a saját unokatestvéremmel, az elég durva volt.
-         Talán bocsánatot kellene kérnem ezért a durva féltékenységi jelenetért, tegnap éjjel elég részeg voltam. Bár van okom féltékenynek lenni, mivel Pablo már egyszer megcsalt.
-         Azóta már sokszor megbántam – szólt közbe Pablo.
-         Jobban kellene bíznod Pablo-ban, hiszen egy jó kapcsolat alapja a bizalom. Inkább lennél elégedett, hogy olyan helyes barátod van, mint ő!
Pablo angyali tekintettel nézte Carmen-t és közben ártatlanul mosolygott. Közelebb hajolt a barátnőjéhez, majd halkan ezt mondta:
-         Paulina nem egy hazug lány. Ugye szerelmem, most már hiszel nekem?
-         Itt a válasz – mondta Carmen és megcsókolta Pablo-t.
Én csak féltékenyen néztem őket a szemem sarkából, de legbelül nyugodt voltam, mert legalább Pablo nem jutott olyan sorsra, mint amilyenre én egy évvel ezelőtt. És persze még mindig bennem élt ez a két szó: „Pablo-ért bármit”.



2011. 11. 08.

Álmok a valóságban - 7. rész

Carmen, akire senki sem számított

Eljött a várva várt péntek este. Az ágyamon rendezetlenül hevertek a kozmetikumok, a csinos ruhák, a hajgöndörítő, a hajvasaló, a retikülöm és még sok egyéb más. Erősen folyt a készülődés, fel-alá mászkáltunk Nikivel és Mariannával, miközben zenét hallgattunk. Eközben Affelay a Nikivel közös szobájában készülődött. Érthető, hogy mind a négyen izgatottak voltunk, hiszen annak ellenére, hogy bulizgattunk már, vérbeli spanyoli buliba akkor csak akkor mentünk először.
Hamarosan meghallottam, hogy valaki kintről a nevemet kiáltja:
-         Paulina!
Pablo állt Antonio-val a panzió előtt és természetesen ránk vártak.
-         Marcsî, gyere gyorsan, itt van Antonio is! – mondtam lelkesen.
Marianna odaszaladt mellém az ablakhoz, hiszen már majdnem egy éve nem látta Antonio-t. Hevesen vert a szívem. Felkaptuk a táskánkat és lesiettünk a panzió elé, a fiúkhoz. Ölelések sorozata következett, mielőtt még elindultunk. Kigyalogoltunk a folyópartra, ott volt az a diszkó, ahová Pablo meghívott minket. A hely neve „Luz de luna” volt, ami holdfényt jelent. A fehéren kivilágított Luna felirat felett a telihold fénylett. A diszkó bejáratát pedig két pálmafa övezte. Gyönyörű hely volt, pont ideális egy gyönyörű éjszakához.
            Most is rengeteget táncoltunk pont, mint egy éve. Időközben fogytak a koktélok, ürült a poharak aljáról a sör is. Egyszer csak egy visító lány hangját hallottuk, amit még a hangos diszkózene is alig tudott elnyomni:
-         Pablo!
Egy göndör, fekete hajú lány volt az, aki a következő pillanatban már az én hajamat tépte. Még mindig ordibált valamit Pablo-nak, de a zenétől szerencsére nem hallottuk. Pablo hirtelen félrerántott és elkezdtünk rohanni. Bár az túlzás, hogy tudtunk volna rohanni, hiszen már előtte eléggé leittuk magunkat. Kijöttünk a diszkóból, miközben az őrjöngő lányt lefogták. Elszédelegtünk a partszakasznak egy eldugottabb zugába. Csókolóztunk a Manzanares partján.
            A következő kép, ami bennem megmaradt, az már az, hogy ott fekszek a panziószobában lévő ágyamon másnaposan. Marianna a velem szemben lévő ágyán vergődött, Pablo pedig a földön aludt egy matracon. Pablo-t hamarosan felébresztette a telefonja. Félkómás állapotban fogadta a hívást. Véletlenül ki volt hangosítva a telefonja, ezért mi is hallottuk a beszélgetés nagy részét. Ő ezt nem vette észre és nem ment ki a szobából, hogy ne hallhassuk meg, amikor telefonál.
-         Ki az? – kérdezte Pablo.
-         Mégis ki lenne? – kérdezett vissza egy lányos hang, ami hasonlított a tegnap esti lány hangjára. Nem voltam benne biztos, de talán ugyanaz a hang lehetett – Tudom, hogy tegnap részeg voltam, de láttam, amit láttam!
-         És mégis mit láttál?
-         Ne játszd itt neked a hülyét! Már megint együtt voltál egy másik lánnyal!
-         Ugyan már, Carmen, egy tánc még nem jelent semmit. Egyébként ő az unokahúgom!
-         Chh... az unokahúgod. Tudod, ki hiszi ezt el!
-         Pedig láthattad, hogy külsőre hasonlítunk. Csak tanítgattam táncolni, mivel annak ellenére, hogy szép lány, kissé bizonytalan, ha táncról van szó.
-         Majd csak akkor hiszem el, ha holnap elhozod hozzánk ezt a drágalátós kis unokahúgodat és ő is ugyanezt mondja nekem. Különben vége a kapcsolatunknak!
Ezután Carmen kinyomta a telefont, Pablo pedig visszadőlt a matracra és sóhajtott egy nagyot.
-         Pablo, mi ez az egész?  - kérdeztem – Van barátnőd?
-         Öööö – ezt adta válaszul.
-         Előttem nem kell titkolnod. Tavaly ilyenkor én is úgy kavartam veled, hogy közben volt barátom. És miután visszajöttél Madridba, pletykából megtudta az egészet és szakított velem. Feláldoztam egy olyan kapcsolatot miattad, ami később akár sokkal stabilabb és komolyabb is lehetett volna. Fontos voltál számomra és most is az vagy.
-         Tehát akkor ezért nem akadtál ki túlságosan az, hogy azt hazudtam, nincs barátnőm. Megtehetném, hogy Carmen-nek bevallom az igazat, de már túl sok az ellene elkövetett bűnöm és hazugságom. Ő amúgy is egy hirtelen haragú, forróvérű lány. Ezt már biztosan nem bocsátaná meg nekem.
-         Magadnak okoztad a bajt.
-         Tudom, de már több mint másfél éve járok vele. Bevallom, néha volt egy-két kalandom, köztük te is, viszont nagyon szeretem őt.
-         Tehát ennyit jelentek számodra, csak egy egyszerű nyári kalandot!
-         Nem, dehogyis!
-         Hazudsz! De most az egyszer hajlandó vagyok falazni neked, hogy lásd, mennyit jelentesz számomra.
-         Köszönöm, ígérem, valahogyan meg fogom hálálni.

2011. 11. 01.

Álmok a valóságban - 6. rész

(a történet folytatódik!) :)


Puerta del Sol

Másnap délelőtt fárasztó városnézésen voltunk. Megnéztük a királyi palotát és egy múzeumot. Délután pedig ruhaboltokban jártunk. És kimentünk a Puerta del Sol-ra is. Elég sok embert láttunk. Ez a rengeteg arc közül is csak egy volt ismerős. Egy kisfiús arc, rejtélyes, sötét tekintettel.  Egy arc, amit nehéz elfelejteni: Pablo arca.
-         Hola! – köszönt rám mély hangján.
Azon a hangon, amit már majdnem 1 éve nem hallottam, mégis ott csengett néha napján a fülemben.
-         Hola, Pablo! – köszöntünk vissza mind a négyen.
Én zavarban voltam, a többiek mosolyogtak. Pablo-val adtunk egymásnak egy puszit. Még mindig ott volt mindannyiunkban a meglepettség érzése. Ilyen véletlen is csak egyszer történhet az életben. Tündérmesébe illő, hogy egy olyan városban, ahol több millió ember él, ilyen váratlanul összefutottunk. Talán tudhatta, hogy Madridba jövök, mert kiírtam twitter-re. De hogy véletlenszerűen pont egyszerre legyünk egy helyen! Ezt nem hiszem el! Talán Isten is így akarta. Attól a naptól kezdve számomra a Puerta del Sol lett a világ közepe, a szerelem utcája.
            Rövid szóváltás után megkérdeztük, hogy nem akar-e velünk tartani. Beleegyezett és azt mondta, hogy épp Antonio-éktól ment volna haza, ezért pont ráér. Mi Mariannával spanyolul beszéltünk hozzá, Niki és Affelay pedig angolul. Szinte mindennap tudtunk vele találkozni a héten és mutatott nekünk néhány jó madridi helyet. Beszélgettem vele arról is, hogy van-e épp barátnője és nagy örömömre azt mondta, hogy nincs. Remekül éreztük magunkat együtt, újra éledtek bennünk a tavalyi emlékek. A legjobb az volt benne, hogy bármiről lehetett vele beszélgetni. Ő is hasonlókat gondolt rólam. Ráadásul még a pénteki buliba is meghívott, amire nem tudtam nemet mondani.

2011. 10. 26.

Álmok a valóságban - 5. rész

”Új fejezet, új élet, új remények…”

Könyvek között feküdtem az ágyamon, a leptopom előtt könyökölve. Még a következő napra se tanultam rendesen: Csak ültem a twitter előtt és kimeredt szemekkel néztem az újabbnál újabb üzeneteket. Időnként megnéztem Pablo adatlapját is, de mindhiába, mert már hónapok óta nem írt ki semmit. Az arca, a teste, a hangja, a nevetése egyre halványult az emlékezetemben. Amióta elment Madridba, nem volt senkim. Pedig az óta már eltelt egy év.
Egyik nap átjött Marianna és hatalmas örömhírt hozott:
-         Csomagolj, Paulina, mert két hét múlva megyünk Madridba!
-         Ne viccelj, ez most komoly? De mégis honnan lenne rá pénzünk? És meddig maradnánk ott? Vajon Pablo-val is tudnék találkozni? Kérlek Marcsî, mondj el mindent, mert nem hiszek a fülemnek!
-         Az egész úgy kezdődött, hogy megnyertem egy spanyolversenyt. A főnyeremény pedig az, hogy ingyen kiutazhatok Madridba, 2 hétre, 3 barátommal. A szállásért és a kajáért sem kell fizetni. És arra gondoltam, hogy téged, Nikit és Affelay-t hívom meg erre az utazásra.
-         Köszi szépen! Én nagyon szívesen mennék! Egyébként elég nehéz versenyen indulhattál, ha már ilyen nagy a fődíj!
-         Hát igen, ezt jól gondolod. A szüleim nagyon büszkék voltak rám, amikor megtudták, hogy én nyertem. Ráadásul lehet, hogy így tudok találkozni Antonio-val, akivel már egy éve levelezünk!
-         Én pedig Pablo-val! – miközben ezt mondtam, fülig ért a szám. Örömömben megöleltem Mariannát.
Az ezután következő héten nagyon lelkes és izgatott voltam. A testem még Szegeden volt, de a gondolataim már Madridban jártak. Hétfőn pedig már a madridi gépen ültem, Marianna mellett. Akkor utaztam először repülőgépen, ezért a felszállástól nagyon féltem. Az odaút pedig elég unalmas volt, mert többnyire Pablo-ra gondoltam és nem tudtam elaludni, mint ahogy Marianna tette.
Útközben Niki és Affelay megosztották velünk azt a rendkívül jó hírt, hogy Niki babát vár. Még csak az első hónapban van, és annak örülnének a legjobban, ha egy fiú ikerpár születne. Néhány óra múlva már Madridban voltunk, hullafáradtan foglaltuk el a szállásunkat egy panzióban. Ez a panzió a belvárosban volt, a folyó mellett. Én csak bámultam az ablakból a csillagos eget és hallgattam a város éjszakai nyüzsgését.



Világidő =) WorldTime◔