”Új fejezet, új élet, új remények…”
Könyvek között feküdtem az ágyamon, a leptopom előtt könyökölve. Még a következő napra se tanultam rendesen: Csak ültem a twitter előtt és kimeredt szemekkel néztem az újabbnál újabb üzeneteket. Időnként megnéztem Pablo adatlapját is, de mindhiába, mert már hónapok óta nem írt ki semmit. Az arca, a teste, a hangja, a nevetése egyre halványult az emlékezetemben. Amióta elment Madridba, nem volt senkim. Pedig az óta már eltelt egy év.
Egyik nap átjött Marianna és hatalmas örömhírt hozott:
- Csomagolj, Paulina, mert két hét múlva megyünk Madridba!
- Ne viccelj, ez most komoly? De mégis honnan lenne rá pénzünk? És meddig maradnánk ott? Vajon Pablo-val is tudnék találkozni? Kérlek Marcsî, mondj el mindent, mert nem hiszek a fülemnek!
- Az egész úgy kezdődött, hogy megnyertem egy spanyolversenyt. A főnyeremény pedig az, hogy ingyen kiutazhatok Madridba, 2 hétre, 3 barátommal. A szállásért és a kajáért sem kell fizetni. És arra gondoltam, hogy téged, Nikit és Affelay-t hívom meg erre az utazásra.
- Köszi szépen! Én nagyon szívesen mennék! Egyébként elég nehéz versenyen indulhattál, ha már ilyen nagy a fődíj!
- Hát igen, ezt jól gondolod. A szüleim nagyon büszkék voltak rám, amikor megtudták, hogy én nyertem. Ráadásul lehet, hogy így tudok találkozni Antonio-val, akivel már egy éve levelezünk!
- Én pedig Pablo-val! – miközben ezt mondtam, fülig ért a szám. Örömömben megöleltem Mariannát.
Az ezután következő héten nagyon lelkes és izgatott voltam. A testem még Szegeden volt, de a gondolataim már Madridban jártak. Hétfőn pedig már a madridi gépen ültem, Marianna mellett. Akkor utaztam először repülőgépen, ezért a felszállástól nagyon féltem. Az odaút pedig elég unalmas volt, mert többnyire Pablo-ra gondoltam és nem tudtam elaludni, mint ahogy Marianna tette.
Útközben Niki és Affelay megosztották velünk azt a rendkívül jó hírt, hogy Niki babát vár. Még csak az első hónapban van, és annak örülnének a legjobban, ha egy fiú ikerpár születne. Néhány óra múlva már Madridban voltunk, hullafáradtan foglaltuk el a szállásunkat egy panzióban. Ez a panzió a belvárosban volt, a folyó mellett. Én csak bámultam az ablakból a csillagos eget és hallgattam a város éjszakai nyüzsgését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése