Így lesz mindenkinek a legjobb
Az ezt követő héten is sok programunk volt a városban. Egyik nap még a közeli hegyekben is túráztunk. Sok alkalommal Pablo is velünk tartott. Valamelyik délután Carmen-t is sikerült közelebbről megismernem. Rájöttem, hogy van néhány közös dolog bennünk és jó barátnők lettünk. Szegény becsapott lány már teljesen elhitte, hogy én Pablo unokahúga vagyok. Ejj Carmen, pedig ha tudnád az igazat, akkor kikelnél magadból.
Gyorsan eltelt az a 2 hét. Az indulás előtti napon úgy éreztem, mintha még csak aznap érkeztem volna. A város egyik eldugottabb részében volt a Manzanares-en egy fahíd, amin nem jártak kocsik. Csendes, nyugodt hely volt. Oda mentünk Pablo-val azon a szomorú vasárnapon a búcsú előérzetével.
- Paulina, csukd be a szemed!
Izgatott voltam ennek a mondatnak a hallatán. Miután lehunytam a szememet, azt hittem, hogy meg akar csókolni. Ehelyett félresöpörte a hajamat a tarkómról égy egy nyakláncot akasztott a nyakamba.
- Most már kinyithatod!
Egy valódi aranyláncot pillantottam meg a nyakamban egy aranyszínű delfinformájú medállal díszítve.
- Pablo, ez gyönyörű! Köszönöm szépen!
- Megérdemelted.
- Azért kaptam, mert falaztam neked Carmen előtt?
- Nem csak azért. Tudnod kell, hogy téged is szeretlek, mint Carmen-t. Rájöttem, hogy többet jelentesz számomra, mint egy egyszerű kaland. Azért nem áldoztam fel a Carmen-nel való kapcsolatomat miattad, mert miután hazamész, úgyis több ezer kilométer választana el minket. Te is tudod jól, hogy a kapcsolatunknak nincs sok jövőre a távolság miatt.
- Antonio és Marianna is ugyanebben a helyzetben van, a távolság ellenére mégis kitartanak a szerelmük mellett.
- Nem csak a távolságról van szó. Arra is próbálok célozni, hogy ne vágyj olyan emberekre, akik később csak fájdalmat okoznának neked. Miért vágy olyan fiúra, aki becsapna és megcsalna? A saját hazádban, vagy valahol máshol, biztos találnál nálam jobbat is. Tudom, hogy az emlékemet még sokáig ott fogod őrizni a szívedben. Ezért kaptad tőlem a láncot is. Ha már a távolság és az erkölcs miatt nem lehetek a tiéd, legalább a szívemből ajándékozok neked egy darabot. Lásd Paulina, így lesz a legjobb! Én boldog leszek Carmen-nel, te pedig Európa másik felében egy másik fiúval. Csak a gondolat és az emlék tart majd minket össze örökre és az, amit most fogok adni neked.
Ez a mondata után átölelt és megcsókolt. Már én is rég beláttam, hogy így mindkettőnknek jobb lenne. Jobb, ha az álom, csak álom marad. Talán pont az a szép az álmokban, hogy olyan eszményítettek és elérhetetlenek. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor már a repülőgépen ültem, elhagyva a csodás Spanyolországot.
Ez volt a történet utolsó része! Remélem, tetszett! :) Ha van kedved visszaolvasni a régi részeket kattints valamelyik linkre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése