We are the champiooons! :D

Sziasztok! Idén már 59-edik alkalommal rendezték meg a Bajnokok Ligáját, amely Európa egyik legfontosabb sporteseménye. Már szeptemberben elkezdődik, de a csak májusban ér véget egy izgalmas döntővel. Az idei döntő tegnap este volt, Lisszabonban. A végső összecsapás a két híres madridi csapat, a Real Madrid és az Atlético Madrid között zajlott. A meccs végeredménye a hosszabbítás révén 4-1 lett a Real Madrid javára. A legelőször az Atlético egyik játékosa, Godín rúgott gólt a 36. percben, amelyet Iker Casillas - bárhogy is próbálkozott - nem tudott kivédeni. A rendes játékidő 1-1 végeredménnyel zárult, mivel Sergio Ramosnak sikerült a kapuba fejelnie a labdát. A hosszabbítás ideje alatt pedig a Real további három gólt szerzett, ezeket Gale, Marcelo és Ronaldo rúgta be. A meccs végül 120 perc után ért véget. A Real Madrid már 10. alkalommal nyerte meg a Bajnokok Ligáját! (szép kerek szám :D) Lent képeket találhattok, amelyek visszaadják a győzelmi hangulatot.

Ronaldo és Coentrao

A győztes csapat

A kupát tartva

Jovanotti - Tensione Evolutiva (dalszöveg fordítás)

 

Tensione Evolutiva / Evolúciós feszültség

Abbiamo camminato sulle pietre incandescendi / A forró köveken sétáltunk,
Abbiamo risalito le cascate e le correnti / Feleveztünk a vízesésekre és a folyókra,
Abbiamo attraversato gli oceani e i continenti / Átkeltünk a kontinenseken és az óceánokon,
Ci siamo abituati ai più grandi mutamenti / Hozzászoktunk a legnagyobb változásokhoz,
Siamo stati pesci, e poi rettili e mammiferi / Halak voltunk, később pedig hüllők és emlősök,
Abbiamo scoperto il fuoco, inventato i frigoriferi / Felfedeztük a tüzet, feltaláltuk a hűtőt,
Abbiamo imparato a nuotare, poi a correre, e poi a stare immobili / Megtanultunk úszni, futni, végül pedig mozdulatlanul maradni.

Eppure ho questo vuoto / Mégis ürességet érzek magamban,
Tra lo stomaco e la gola / A gyomrom és a tüdőm között,
Voragine incolmabile / Megtölthetetlen mélységet,
Tensione evolutiva / Evolúciós feszültséget.
Nessuno si disseta / Senki nem oltja a szomjúságomat,
Ingoiando la saliva / A saját nyálamat nyelem le.

Ci vuole pioggia, vento, e sangue nelle vene / Szükségem van esőre, szélre, vérre az ereimben,
Pioggia, vento, e sangue nelle vene / Esőre, szélre, vérre az ereimben,
E sangue nelle vene / Vérre az ereimben
E sangue nelle vene / Vérre az ereimben
E sangue nelle vene / Vérre az ereimben
E una ragione per vivere / És okra az élethez,
Per sollevare le palpebre / Hogy felnyithassam a szemeimet,
E non restare a compiangermi / Hogy ne sajnáltassam magam,
E innamorarmi ogni giorno, ogni ora / És hogy szerelembe tudjak esni, minden nap, minden órában,
Ogni giorno, ogni ora, di più/ Minden nap, minden órában, egyre jobban,
Oh, oh, di più / Egyre jobban,
Oh, oh, di più / Egyre jobban.

Abbiamo confidenza con i demoni interiori / Megbízunk a belülről jövő vágyainkban.
Sappiamo che al momento giusto poi saltano fuori / Tudjuk, hogy a megfelelő pillanatban kibontakoznak majd.
Ci sono delle macchine che sembrano un miracolo / Az autók pedig egy csodának tűnnek,
Sappiamo come muoverci nel mondo dello spettacolo / Tudjunk, hogyan mozogjunk a látványos világban.

Eppure ho questo vuoto...............

Az utolsó üzenet

Sziasztok! Ezúttal egy érdekes verset hoztam nektek, melyet egy idős ausztrál férfi élete utolsó perceiben írt. 

A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?

Mit láttok? Kit láttok, nővérek?

Egy fura öreget, nem annyira bölcset,

Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.

Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,

Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.

Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,

Eltűnik mindig a zoknija, cipője…

Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,

Fürdetés, etetés tölti ki a napját.

Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?

Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!

Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva

Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…

Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,

Szerető fészkében egyik fiókája.

Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,

Szerelmes társának boldog bevárója.

Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik

Esküm emlékére, mit tartanom illik.

Huszonöt évemmel, magam is apaként

Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.

Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!

Téphetetlen szálak minket összefűznek.

Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,

De marad a párom, így nem hullanak könnyek.

Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,

Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.

Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.

Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.

Gyermekeim most már nélkülem megállnak.

Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.

Most már öreg vagyok. Kemény a természet.

Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.

A test, a kellem, erő széthullik, elillan,

Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.

Ám az éltes testben ott belül fiatal

Vagyok még. Tépett szívem duzzad:

A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.

Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,

Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.

Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.

Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:

Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!

(Ford. Barsi Boglárka)

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!

(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)

Mentsd meg az emlékeidet

Egyszer volt hol nem volt egy közösségi oldal. Ezen az oldalon mindenki a legidétlenebb neveken készített magának profilt, tele mindenféle fölösleges karakterekkel meg szívecskékkel. Az msn mellett ez volt a másik legnagyobb magyar közösségi bázis hosszú ideig. Évekig látogatták a honlapot az emberek, ám egyszer csak kihalt. Azután már csak a 30 és 70 év közötti korosztály látogatott fel rá. A fiatalok többsége pedig a facebook megjelenése miatt nem csak az ottani jelszavát felejtette el, hanem még magát az oldal létezését is.

Bizonyára mindenki rájött már a legrégebbi emlékei közt kutakodva, hogy az iwiw-ről beszélek. Már úgy három éve én sem nagyon látogattam az oldalt, nem is különösebben érdekelt, hogy mi történik ott, és hogy ki van még fönn, vagy ki nem. Most is csak a holnap megszűnésére szeretném felhívni a figyelmet. Ebben a "gyászjelentésben" szót ejtenék arról, hogy mindenkinek, aki nem törölte le a ottani profilját, van lehetősége lementeni onnan a régi fényképeit és levelezéseit. Ezt hívják iwiw-időkapszulának. Rögtön meg lehet találni a fejléc gombjai között ezt az opciót is. Az oldal végleges megszűnéséig, vagyis még néhány hétig van lehetőség arra, hogy aki akarja, az megcsinálja a saját időkapszuláját.

Én tegnap mentettem le a dolgaimat, és hiába nem érdekel az iwiw, jó volt egy kicsit nosztalgiázni. :) 4-5 évvel ezelőtti képeket is vissza tudtam nézni. Sokszor csak nevetni tudtam azon, hogy mennyire máshogy néztem ki én, és a barátaim is. Egy kicsit furcsa volt látni így frissen ballagva a gimiből, hogy milyen volt még az áltsulis ballagásom és az ottani bolondballagásom. Emellett természetesen régi utazási képek is előkerültek. Egyszóval: emlékek keresésére fel! :D

Én 14 évesen... (A blogot is ennyi idősen kezdtem el írni, vagyis még négy és fél évvel ezelőtt! ^^)

Gondolatok mostanában

Magamat másban

Hosszú utamon egy tükröt találtam.

Magam láttam benne, hogyha elé álltam.

Megmutatta múltbéli emlékeimet,

Megmutatta jövőbe tekintő szemeimet.

Ha szomorú voltam, ő is könnyezni kezdett,

Ha boldog voltam, hangosan nevetett.

Visszatükrözte gondolataimat,

Megvívta velem a harcaimat.

Mikor alkottam, vezette kezemet,

Mikor álmodtam, szebbre festette életemet.

Egyedi lelkem láttam meg másban,

Magányom megszűnt a tarka világban.

Erre a tükörre nagyon vigyázok,

Velem van mindig amerre csak járok,

Mert ha egyszer apró darabokra törne,

Magányom zengné be az egész Földet.

Mulandó érték

Szemed látja az óceánok mélyét,

Lábad bejárja az űr végtelenségét,

Kezeid égig érő házakat formálnak.

Előtted az életért sorban állnak.

Az egész világon nagy a te hatalmad,

Ára vagy te minden mulandó anyagnak.

Ára vagy te minden rojtosodó ruhának,

Ára vagy te minden korhadó fának,

Ára vagy te minden rozsdás fémnek,

Ára a törékeny munkás kéznek.

Ára vagy te minden omladozó háznak,

De fáradó szemek mind téged vigyáznak.

Az emberek váradban szolgádnak állnak,

Minden szavadra áhítattal várnak.

Téged viszont senki nem foghat be szolgának,

Hiába rohan mindenki utánad.

Hónapokig kell ahhoz munkától szenvednem,

Hogy csak egy percig megtartsalak a kezemben.

Csak távolról nézlek

Otthonom a magas hegycsúcs, hol ember se jár,

Otthonom az éj, ha sötétbe borul a táj.

Hiába ragyognak felettem a csillagok,

Akkor vagyok boldog, ha magamra maradok.

Vad lelkem lóként vágtad a szélben,

Vad lelkem jégcsapként fehérlik a télben.

Engem sosem fogsz megszelídíteni,

Engem sosem fogsz felmelegíteni.

A földön születnek szavak, ölelések,

De én sasként szállok az égben.

A szabadság fellegeinek sosincs vége,

Én soha nem leszek senkié sem!

Ha csábítanál pénzzel, én koldus lennék.

Ha csábítanál igazzal, én hazug lennék.

Ha csábítanál szeretettel, meggyűlölnélek,

A szemedbe se néznék soha többet.

Olyan fény akarok lenni, amit csak távolról néznek.

Olyan test akarok lenni, melybe nem költözik lélek.

Magányba vonulok, ez hiába vétek.

A világ széléről figyelem az emberiséget.

Roberto Benigni

Sziasztok! Régen írtam már hírességekről, ezért ma egy olasz rendezőt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Roberto Benigni már 61 éves (bár ez egyáltalán nem látszik :-o) és a '70-es években robbant be a filmiparba. Filmrendezéssel, forgatókönyvírással és színészkedéssel egyaránt foglalkozik. A legtöbb általa rendezett filmben ő jelenik meg a főszerepben a feleségével, Nicoletta Braschival együtt. Legismertebb filmjei Az élet szép, a Pinocchio és a Tigris a hóban. Engem azért fogott meg a művészete, mert a filmjeiben könnyed, humoros stílussal is képes megjeleníteni mély és komoly gondolatokat. A főszereplő gyakran kerül nehéz helyzetekbe, de az optimizmusa és a kitartása segítségével legtöbbször meg is oldja azokat. Legjobban Az élet szép című filmje tetszett. Ez egy koncentrációs táborba kerülő családról szól. Az apuka ilyen körülmények között próbálja megoldani, hogy az óvodás korú fia ne féljen semmitől. Bemeséli neki azt, hogy ők valójában csak egy játékban vannak, és aki összegyűjt ezer pontot azáltal, hogy jól viselkedik, nyer egy tankot és hazamehet. A kisfiú végig hisz az apjának, és szinte sosem esik kétségbe. Aki kedvet kapott a filmhez, az itt tudja megnézni. 

Részlet a Pinocchio című filmből

La vita è bella

Franco Ricciardi - Vivo (dalszöveg fordítás)

Vivo / Élek

Cambia cambia tutto / Megváltozik minden,

cambia la visione del mondo / Megváltozik, ahogyan a világot nézed,
e ti cambia dentro / Te is megváltozol belül,

e ti senti più profondo / Ezt mélyen érzed.

generi una luce che illumina i tuoi occhi / Fény csillog a szemedben,
come fare un giro nel paese dei balocchi / Az iránt, hogy bejárd a játékboltokat.

che meraviglia è questa strana sensazione / Milyen csodálatos ez a furcsa érzés.
travolgente e inaturale / Magával sodor

di continuità vitale / És természetes folytatása az életnek,

di armonia universale / A világegyetem harmóniája.

Vivo vivo dentro di lei / Benne élek,
vivo vivo ancora in lei / Benne élek.

c'è una parte di me / Ő egy részem,

mezza anima mia / A lelkem közepe.

ed io vivo ancora / És én még
vivo vivo dentro di lei / Benne élek,

vivo vivo dentro di lei / Benne élek.

È una sensazione / Ez megmutat

di sublime interpretazione / Egy utolérhetetlen érzést.
come sentirsi autore / Megmutatja, hogy érzi magát

di una grande creazione / Ez a nagy alkotás teremtője.

ed emozionarsi ascoltando solo un rumore / Aki elérzékenyül ez a zörej hallatán,
ed immaginare che sia quel piccolo cuore / És elképzeli, hogy milyen lehet ez az apró szív.

chissà come sarà / Ki tudja, milyen lesz?
ed accarezzarla piano per lasciarla riposare / És lassan megsimogatja, hogy hagyja pihenni

la mia piccola custode del mio unico tesoro / Az egyetlen kincsem őrzőjét.

Vivo vivo...............