2011. 10. 16.

Álmok a valóságban - 1. rész

Amikor még minden egyszerű volt

Meleg, nyári este volt, én pedig otthon ültem a gép előtt. Épp a twitter-emet nézegettem, amikor egy különleges dologra lettem figyelmes. Pontosabban egy különleges fiúra. Ártatlan arca volt kerek, mélybarna szemekkel, vékony orra, hosszú keskeny szája és sötétbarna haja. Gondolkodás nélkül egy hirtelen mozdulattal a follow gombra kattintottam és napról napra vártam, hogy viszont kövessen. Nem sokára meg is történt, amit akartam. Most már ő is követett engem. Ez csak egy apróság volt, de én akkor, abban a pillanatban a világ legboldogabb emberének éreztem magamat.
Néhány nap múlva pedig a nővéremtől, Nikitől kaptam egy üzenetet. Ő már Budapesten lakott és tanult. Azt az örömhírt közölte velem, hogy következő hétvégére le tud jönni hozzám Szegedre. Tárt karokkal fogadtam, amikor péntek délelőtt leszállt a vonatról:
-         Hello Niki!
-         Szia, Paulina!
-         Jó a felsőd, hol vetted?
-         A Terranova boltban, Plázában. Képzeld, hogy újra kinyitott!
-         Nah, az jó hír, akkor majd mehetünk oda is. Amúgy mi újság veled?
-         Hát semmi extra. Anyámmal szokás szerint veszekedtünk és pár hete összejöttem Norbival, de ezt már te is tudod. Affelay hogy van? Jól kijöttök?
-         Jól van. És nem fogod elhinni, de tegnap előtt megkérte a kezemet!
-         Ez az! Már régóta számítottam arra, hogy ő lesz a sógorom. Bár korainak tűnik, hiszen még csak 20 éves vagy.
-         Dehogy korai!  Ha igazán szerelmes az ember, akkor semmi sem korai! Alig várom már, hogy szüljek neki egy ikreket!
-         Ilyen az én nővérem! Egyébként a kedvenc kajádat csináltuk, édes-savanyú mártást.
-         Szuper!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Világidő =) WorldTime◔