Az unokatestvér
Másnap reggel Pablo-val egy csomót utaztunk buszon és villamoson addig, amíg végre kiértünk a külvárosba. Ez a külvárosi kerület tele volt szép, emeletes, kertes házakkal. Látszott, hogy gazdag emberek élnek errefelé. Carmen-ék háza volt itt a környéken az egyik legnagyobb. Még medence is volt az udvarban és persze pálmafák. Carmen csinos, nyárias öltözetben üldögélt a teraszon és jégkrémet kanalázott. Látszott az arcán és a tekintetén, hogy már türelmetlenül várt minket.
- Csak hogy végre itt vagytok!
- Tudod nagyon jól Carmen, hogy át kellett utaznunk a fél városon!
- Tudom, Pablito... Hát ő lenne az unokahúgod, ha egyáltalán tényleg az unokahúgod?
- Igen, Paulina Alvarez vagyok.
- Kicsit tényleg hasonlítasz Pablo-ra. Én Carmen vagyok, Pablo barátnője. Gondolom, te nem Madridban laksz, mert még sosem láttalak. Mondd, honnan jöttél?
- Magyarországról.
- Magyarország??? – kérdezte meglepődve – Hogyhogy olyan messze laksz?
Pablo közben idegesen nézett maga elé.
- Apám fiatalkorában ott tanult és talált magának állást, ezért még egészen kiskoromban odaköltöztünk.
- Itt Spanyolországban sokkal jobban fizetnék.
- Ez ő is tudja. De elég sok barátja és ismerőse van Magyarországon, ezért nem akar elköltözni. Ráadásul ígyis jól keres.
- És minden nyáron meglátogatod Pablo-t?
- Igen, néha még gyakrabban is. A távolság ellenére fontos, hogy ápoljuk a családi kapcsolatokat. Örülök, hogy téged is megismertelek, Pablo néha mesélt rólad.
- Dehogy! – szólt közbe Pablo mosolyogva.
- Ami pedig a tegnap estét illeti, nincs okod az aggodalomra. Pablo-val csak táncoltunk és odahaza egyébként is van pasim. Amikor pedig hirtelen megjelentél, tépted a hajamat és azzal vádoltál, hogy csalom a pasimat a saját unokatestvéremmel, az elég durva volt.
- Talán bocsánatot kellene kérnem ezért a durva féltékenységi jelenetért, tegnap éjjel elég részeg voltam. Bár van okom féltékenynek lenni, mivel Pablo már egyszer megcsalt.
- Azóta már sokszor megbántam – szólt közbe Pablo.
- Jobban kellene bíznod Pablo-ban, hiszen egy jó kapcsolat alapja a bizalom. Inkább lennél elégedett, hogy olyan helyes barátod van, mint ő!
Pablo angyali tekintettel nézte Carmen-t és közben ártatlanul mosolygott. Közelebb hajolt a barátnőjéhez, majd halkan ezt mondta:
- Paulina nem egy hazug lány. Ugye szerelmem, most már hiszel nekem?
- Itt a válasz – mondta Carmen és megcsókolta Pablo-t.
Én csak féltékenyen néztem őket a szemem sarkából, de legbelül nyugodt voltam, mert legalább Pablo nem jutott olyan sorsra, mint amilyenre én egy évvel ezelőtt. És persze még mindig bennem élt ez a két szó: „Pablo-ért bármit”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése