Ilyen az ideális nyelvtanuló! (12 tulajdonság) 1. rész

Kedves Olvasóim,

a 12 tulajdonság leírása előtt engedjétek meg, hogy egy kicsit meséljek magamról is. :)

Már egy ideje komolyabban foglalkoztat a nyelvészet és a különböző nyelvtanulási technikák. Hogyan tudjuk minél jobban kihasználni az agyunkat? Hogyan tanulhatunk meg minél kevesebb idő alatt minél alaposabban egy nyelvet? Sokat olvastam már a témával kapcsolatban, rengeteg hasonló témájú bejegyzés és holnap létezik. Ennek ellenére mégsem tartom hasztalannak megírni a saját bejegyzéseimet a nyelvtanulással kapcsolatban. Hiszen ahány szem, annyiféle látásmód, ahány ember, annyi tapasztalat. Előre szólok viszont, hogy nem én leszek az, aki "megmondja a tutit", sőt talán senki sem tudna biztosat mondani, hiszen mindenkinek a számára legkényelmesebb tanulási metódusokat kell alkalmaznia. Nem vagyok igazi nyelvtantanár, még az egyetemi szakommal sem teljesen végeztem. Eddig még csak korrepetálásból van egy kevés tapasztalatom. Magyarul egy egyszerű "mezei" nyelvtanulóként fogom veletek megosztani a tapasztalataimat. 

Olasz szakra és spanyol minorra járok az egyetemen. Szorgalmi időszakban vannak olasz, spanyol és angol óráim, viszont nagy híve vagyok az autodidakta nyelvtanulásnak is. Szeretek saját módszereket alkalmazni, magamtól rájönni dolgokra; viszont amikor nem értek valamit, vagy kíváncsi vagyok valamire, nem félek a tanáraimtól vagy a nyelvet nálam jobban ismerőktől megkérdezni. Valamilyen szinten rá is vagyok kényszerülve az autodidakta nyelvtanulásra, hiszen egy egyetemen kívüli nyelvtanfolyam vagy egy magántanár nem a legolcsóbb dolog, így anyagi okokból is inkább egyedül találom fel magam. Ha belegondolunk, minden nyelvtanulónak valamilyen szinten autodidaktának kell lennie, hiszen hiába magyaráz a tanár, vagy ad leckét, csak tized annyit ér az egész, ha te egyedül nem ülsz le vele még egyszer. Költőien fogalmazva te egy hajó vagy a tengeren, akit néha megtologat a szél jobbra-balra, de a kormány attól még a te kezedben van.

Mielőtt belekezdenék a bejegyzéssorozat valódi témájába a fentiek mellett szeretném elmondani, hogy milyen nyelveket tanultam már eddig, és hogy most éppen mivel foglalkozom. Németül 9 éven keresztül tanultam, de nem elég nagy lelkesedéssel és szorgalommal, ezért csak egy 4-es érettségi lett az eredménye annak idején, azóta nem nagyon foglalkoztam vele. Olaszból felsőfok felé kacsintgatok (nyelvszakosként illene is) van már belőle két középfokúm, amiből az egyik turizmus szaknyelv. Eddig több mint 6 éve tanulom (kisebb-nagyobb intenzitással). Az angolt csak 2 éve kezdtem el, de most ősszel vagy télen már szeretném megpróbálni a középfokút. A spanyolt egy éve kezdtem, amikor felvettem a minor szakomat. Abból majd jövő nyáron szeretnék középfokút. Románul is tanultam jó néhány hónapig alkalmazásokkal, illetve a párom segítségével. Sikerült is valamennyit fejlődnöm, de azóta egy időre félretettem időhiány miatt. Most nyáron spanyolból az igeidőket és az igemódokat szeretném megtanulni jobban, és egy kicsit szókincset bővíteni. Angolból elsősorban szavakat tanulok, mert a nyelvtan nagy része már megvan a fejemben, illetve szeretném a beszédkészségemet is fejleszteni.

Az ideális nyelvtanuló tulajdonságait a saját véleményem és tapasztalataim alapján állítottam össze 1-től 12-ig prioritási sorrendben. Mindegyik pontnál konkrét, személyes példát is szeretnék mesélni, vagy tippeket adni. Úgy gondolom, hogy én magam sem tudtam még teljesen elsajátítani ezeknek a tulajdonságoknak egy részét, ha nyelvtanulásról van szó, de legalább már a célkitűzés megvan. :)

1. "Szerelmes"

Jogosan mondhatnátok, hogy ez nem egy tulajdonság, hanem egy érzés, hiszen igazatok is lenne. Szerintem viszont ez a legfontosabb dolog, ha el akarsz kezdeni egy új nyelvet, vagy éppen tempósabban szeretnél haladni a nyelvvizsga felé. Ha valamit el akarsz érni, akkor muszáj szeretned is, amit csinálsz. Ha nincs meg a szerelem, akkor legalább valamilyen erős motivációnak kell lennie, például nyelvvizsga és annak a pozitív következményei, vagy hogy meg tudd értetni magad külföldön. Mindenképp kell valami mozgató erő, ami a siker felé visz. Én annak idején olaszból gyorsan fölfejlődtem, legelőször előrehozott érettségit csináltam belőle. Spanyolból is hasonló a helyzet, így most egy év után egyszerű nyelvezetű könyveket kezdtem el olvasni, és a szavak túlnyomó részét értem is. Mondjuk azért hozzá kell tenni, hogy a spanyol tudásom több mint felét, az olasz tudásomból mentettem át (mivel ugye rendkívül hasonló a két nyelv). Nagyon szeretem az olasz tájakat, az emberek többségét, akiket eddig megismertem, és imádom az olasz konyhát is. A nyelv hangzása pedig gyönyörű. A spanyolhoz elsősorban a latin-amerikai zene hozott közel még régebben, a blogban dalszövegfordításokat is olvashattok. A németnél és az angolnál sajnos nem volt meg eléggé ez a szerelem, viszont az utóbbinál muszáj, hogy gőzerővel haladjak a cél felé. Megkésve bár, de most januárban mégis sikerült becsempésznem ezt a "szerelmet" az angol tanulási eszközeim közé. Elkezdtem eredeti angol hanggal és magyar felirattal sorozatokat nézni - mint ahogy azt sokan teszik - és lett is két elég nagy kedvencem. A szereplők élete és érzései akkor a mindennapjaim részévé váltak. Meg persze ott van a népszerű amerikai zene és a dalszövegek. A "szerelmes" nyelvtanuló tehát magyarán mondva nyitott, érdeklődő és mindenekfelett lelkes. Beleszeretett az adott nyelvet beszélő országok kultúrájába és képes azonosulni velük.

2. Jó megfigyelő

Nem mondok újat szerintem azzal, hogy a nyelvtanuláshoz kell azért logika is. Én egyáltalán nem állíthatnám, hogy a világ legjobb matekosa lennék, de egy adott nyelv nyelvtani rendszerében mindenképp fontos megérteni a logikai összefüggéseket. Például ha valami új szöveggel találod szembe magad az interneten vagy akárhol, akkor magadtól észrevenni és megfigyelni őket. "Hoppá, ezt az igeidőt így is használják?" "Az olaszban meg a spanyolban nem teljesen ugyanúgy használják a kötőmódot?" "Az angol teach igének rendhagyó a múlt ideje?" Ha figyelmesen olvasod az idegen nyelvű cikkeket, amelyekkel a neten találkozol, vagy zenehallgatás közben egy kicsit rákoncentrálsz a szövegre, akkor sok olyan dolgot észrevehetsz, amit még órán, vagy a tanfolyamon nem tanultatok. Ha pedig teljesen autodidakta módon tanulsz, akkor meg végképp hasznos, ha jó megfigyelő lévén magadtól jössz rá új dolgokra. Nekem nagyon sokat segített a tanulásban, hogy sokszor párhuzamot vontam az angol és az olasz, illetve az olasz és a spanyol között nyelvtan és szókincs szempontjából egyaránt.

3. Helyes önkritikával rendelkező

Nyilván egyértelmű, hogy nem szabad se túlságosan felértékelni magunkat (például hiányos tudással kidobni egy csomó pénzt a nyelvvizsgára), se túlságosan alábecsülni a tudásunkat. Az utóbbi talán nagyobb csapba. Én sokszor csak kritizálom magamat, mert mindig csak azt látom, hogy mennyi van még előttem, és nem azt, hogy mennyi van már mögöttem. Nem szabad a folyton pityeregni azon, hogy ennyi hiányossággal biztos, hogy nem lesz meg a 60% a vizsgán, hanem elégedetten kell értékelni az eddigi munkánkat, és ugyanazzal a lendülettel hajtani tovább. Lehet, hogy még elég sok szót nem ismerek és soha nem is fogok, de ahhoz képest, hogy nagyjából két évvel ezelőtt szinte a semmiből indultam, ez is szép teljesítmény. Mondani szokás, hogy a jó munkához idő kell. Nem szabad csüggedni!

Egyenlőre ennyit mára. :) Ha hasznosnak és érdekesnek találtad az írásomat, akkor tarts velem a következő néhány bejegyzésben is, ahol a lista folytatódik!

Hello :)

Kedves Olvasóim! Kedves blogom! Jó néhány hónap eltelt már azóta, mióta legutóbb életjelet adtam magamról. "Naplóbejegyzést" pedig már érettségi óta nem írtam. Önző dolog, de a szépséges tájak, izgalmas hírek, vagy érdekes műalkotások helyett most inkább az életem legutóbbi néhány hónapját ragadnám meg. Egy kis összegzés, majd újévi fogadalmak következnek. Leginkább annak lehet érdekfeszítő ez a bejegyzés, aki kíváncsi az egyetemista életre, különösen a szegedire. :)

Tanulás
Ez a gyönyörű épület az új iskolám (vagyis inkább a mögötte lévő szürke "panel", de ez csak részletkérdés :P). A 408 pontommal bekerültem az SZTE-re. Nem bántam meg, hogy nem hagytam el Szegedet - hiába fáj a szívem az után, hogy mikor mehetek már el itthonról - sokkal több érv szól Szeged mellett, mint Szeged ellen. Ha visszagondolok az elmúlt fél évemre, a tanulást tartom a mostani életem egyik legsikeresebb részének. Ezt egyrészt az eredményeimre értem, másrészt pedig arra, hogy érdekel is annak a nagy része, amit tanulok.

Most épp szerencsére vizsgáim 2/3-án már túl vagyok. Eddig 4,5 az átlagom, és ezt még überelhetem is. *stéberfej* (Gimi alatt a kiemelkedő lustaságomnak köszönhetően sosem volt ennyi az átlagom.) A szakomon a legjobban a nyelvészet érdekel. Azt is élvezem, hogy sokkal többet használhatom a kedvenc nyelvemet, az olaszt; illetve hogy néhány órám teljesen olaszul van. Persze azért nehézségek is akadtak. Az irodalom időnként kifektetett engem, pedig jövőre már sokkal jobban meg kellene kedvelnem, hiszen sokkal többet kell majd vele foglalkoznom. A másik nehézség a rendkívül zsúfolt órarendem volt. Nem panaszkodhatok, hiszen vannak az én esetemnél rosszabb esetek is, de szorgalmi időszakban szinte teljesen tele volt zsúfolva a hetem kötelező órákkal. Több napon már reggel 8-kor kezdtem, és szinte este 7-ig vagy 8-ig óráim voltak, ha nem számoljuk bele a délutáni bő 2 óra hossza szünetemet, amikor hazaugorhattam kajálni. Gyakran még annyi pihenőidőm se volt. (És igen... pedig bölcsész vagyok.) Szerencsére beadandókkal nem voltam túlterhelve, csak novemberben írtam néhány zh-t. Újdonság volt ebben a félévben, hogy elkezdtem angolul és latinul tanulni. Mindkettőt viszonylag jól bírtam, bár a latinhoz nem volt valami pozitív a hozzáállásom.

Munka

Jó formán már ezt a szót sem ismerem, nemhogy még beszéljek is róla. Nyáron egész jó volt a helyzet, mivel közel másfél hónapot végigdolgoztam egy olyan helyen, ami biciklivel csak alig 5 percnyire volt a házunktól. Nem a legpihentetőbb volt a mezőgazdasági munka, de legalább rendes emberek között lehettem: senki sem volt bunkó. Ennyi idő alatt (főleg, hogy többször "vasárnapoztam" is) kerestem elég rendesen, de az a fizetésem már teljesen elment androidos telefonra, gólyatáborra, meg egyebekre. A fent említett "csodálatos" órarendem és időbeosztásom miatt pedig szeptembertől kezdve alig volt időm keresni valami pénzt.

Párkapcsolat

Már közel egy éve boldogítjuk egymást ezzel a szőke fiatalemberrel. Nyáron gyakran sikerült találkoznunk, és többször közösen fürdőkbe is mentünk. A közös nyár esti bicikizések is jellegzetes emlékei maradnak annak az időszaknak. Szerencsére szorgalmi időszakban is szinte minden nap találkoztunk. A kapcsolatunk eddigi tartósságának talán az a titka, hogy a személyiségünk és az érdeklődési körünk jó része összecseng; illetve olyan embernek tartom, akivel egy vita utáni lecsitulás során már könnyű átbeszélni a problémákat. A barátom idén kezdte el a szakácsképzést, aminek kifejezetten örülök, mert végre egy olyan pályát és célt talált végül, ami teljesen hozzá illik.

Barátság

Háááát igen... Újra necces témához érkeztünk. A baráti kapcsolataim nagy része több okból megromlott. Ezek a fő okok a távolság, konfliktusok, időhiány, meg úgy mindenki el van a saját életével. Pedig  én bármikor szívesen adtam volna az időmből, holott a régi barátaim közül szinte csak én vagyok az egyetemista. Mit számít egy ellógott előadás, ha barátokról van szó? :) A vizsgák pedig... nos, ezrek tanulnak még éjszaka is, nappal pedig belefér egy kis baráti beszélgetés. Lásd nekem fontosak az emberek, hiába sz*rnak a fejemre. Tulajdonképpen ironikus, hogy a mai világban több kapcsolat megy tönkre időhiány és oda nem figyelés miatt, mint komoly veszekedések miatt.

Szokás mondani, hogy ha Isten elvesz valamit, cserébe ad mást helyette. A mondás nagyjából be is teljesedett az életemben. Hiszen a mostani csoportomban érzem magam a legjobban. Egész jól összebarátkoztam a szorgalmi időszakban az olaszos csoportommal és másokkal is. Az is igaz, hogy előadáson számomra sokkal könnyebbek a barátságkötések, mint a JATE-ban. A gólyatábor keveset dobott az ismerkedjünk az egyetemen jellegű dolgon, de azért többnyire jól éreztem magam. A csoporttársaimmal viszont szünetekben mindig együtt lógtunk, közös buli sajnos még eddig csak egy volt. Remélem, hogy a további öt félévben is ki fogunk egymás mellett tartani piás üvegek és vizsgatételek között egyaránt! ;)

Család

Az elmúlt időszakot kevés veszekedés, kimondottan sok közös kirándulás jellemezte. :)

Ez a kissé személyesre sikeredett beszámoló után jöjjön a pontozás (nem az egész 2014-es év, hanem csak elmúlt néhány hónap) és az újévi fogadalmak.

Tanulás: 10/8

Munka: 10/3

Párkapcsolat: 10/6

Barátok: 10/3

Család: 10/6

Az újévi fogadalmaim közül pedig csak a leglazábbat osztom meg. 2015-BEN SZÁZSZOR TÖBBET FOGOK BULIZI!!! :D

Boldog Újévet és Boldog Karácsonyt kívánok minden olvasómnak! :) Bár újévig még lehet, hogy jövök egy-két témával. Ciao! :*

Így éld túl az érettségit...

Másfél hónap alatt rengeteg minden megtörtént velem. :) Elhagytam a gimnáziumot, ahol már négy éven keresztül tengődtem. A ballagásom előtt pedig volt egy felejthetetlen szerenád. :D Viccesen átparodizált dalokat énekeltünk a tanároknak, és egy éjszaka alatt körbebicikliztük Szegedet. Hajnali 3-kor már elég fárasztó volt Szőregről és Újszegedről még Baktóra is kibicajozni, miután már megjártuk egész Alsóvárost, stb... Ám végül Fél 5 körül egy puha ágy fogadott a koleszban. ^^

ezt mind végigtekertük egy éjszaka alatt :D

ballagási kosztümömben :)

Ezzel véget is ért egy időre a vidám élet... Az ezt követő héten rögtön kezdődtek az írásbelik. Azután pedig ránk szakadt másfél hónap tanulás. :( Ebben a bejegyzésemben azt szeretném leírni, hogy milyen volt ezt az időszakot átélni. Annak örültem, hogy elballagtam, mert szinte mindig nyitott vagyok egy új környezetre, egy új életkörülményre. Már igazából vártam is, hogy elmenjek. A gimimben rossz volt az, hogy kevés barátnőm lett, nem voltak fiúk az osztályban, maga az intézmény konzervatív volt, és hogy sokkal többször tudtam megmutatni, hogy mit nem tudok, mint azt, hogy miben vagyok tehetséges. Viszont jó volt, hogy odafigyeltek az emberek lelki problémáira, és a konfliktusokat pedig itt mindenki kulturáltan kezelte. Be kell vallanom, hogy a 4 év alatt sokkal több izgalmas dolog történt velem a sulin kívül, mint a suliban, de gondolom, ezzel mindenki így van. ×Đ Ha visszamehetnék az időben, és másik középsulit választhatnék, lehet hogy nem tenném. Elvégre bárhová is mentem volna, mindenhol lettek volna nehéz helyzetek, vagy olyan emberek, akikkel nem kedveltük volna egymást. Amint elballagtam, rögtön érzékeltem, hogy kikerültem egy megszokott környezetből. Megszűnt az a helyzet, hogy mindennap bejártam ugyanoda, ugyanazok az emberek közé. Ezután már, hol tanultam, hol nem, hol dolgoztam, hol nem. Merthogy érettségi időszakban szülői lebeszélés ellenére dolgoztam heti több napot egy gyárban. A gyári munka fizikailag eléggé megterhelt, viszont a tanulásban annyira nem gátolt. Az érettségi időszak nem azért volt nehéz számomra, mert rengeteget kellett tanulni, hanem mert rendkívül stresszes volt. :/ Bánatomban még hajszínt is váltottam. ×Đ

sötétbarnából feketés bordó lettem, de csak a napfényben látszik rendesen

Az egyik érettségim előtt, miközben utaztam a buszon, képes voltam ilyeneken gondolkodni, hogy mindenki másnak a megszokott kerékvágásban halad az élete, én pedig azt sem tudom, hogy hol fogok továbbtanulni, vagy hogy mi lesz velem fél év múlva. Gyakran álmodtam olyat, hogy egész nap dobozokat pakolok egy napfény nélküli gyárban (ami valójában is megtörtént), sőt érettségi tételekkel is álmodtam, de sosem azokkal amiket később ténylegesen kihúztam szóbelin. A sok stressz és idegeskedés miatt nem szívesen élném át újra ezt az időszakot, de bele kell törődnöm, hogy ezután már minden fél évben meg fog kísérteni egy vizsgaidőszak. Ráadásul ezek még az érettségiknél is nehezebbek lesznek. Legelőször akkor éreztem, hogy leesett egy hatalmas szikla a hátamról, amikor letudtam az emelt szintű szóbeliket. Elég ijesztő volt idegen iskolákba menni vadidegen tanárok közé. Emelten a tanárok lazák voltak, néha rajtunk is poénkodtak, minket meg közben szétvetett az ideg. Középszinten pedig már valamivel nyugodtabb voltam, amiért csupa ismerős arc, és együtt érző, segítőkész tekintet fogadott. Mivel a bejegyzés címe Így éld túl az érettségit..., ezért illene néhány tanácsot is adnom, azoknak akik majd csak később esnek át a hírhedt vizsgákon. Azt ne nagyon csinálja senki se utánam, hogy az utolsó pillanatra hagyja a dolgokat, illetve mindig csak az időben legközelebb lévő vizsgára tanul. Mivel én először szinte végig csak az emelt szóbelijeimre tanultam, ezért a magyar tételekre, alig több mint egy hetem maradt. És be kell vallanom, valahogy a négy év alatt sem szakadtam bele a magyar tanulásába. Második tanács: hagyd otthon a stresszt! Ahelyett, hogy még a szóbeli előtti legutolsó percekben is a könyveket és füzeteket olvasgatod remegő gyomorral, inkább kezdj el beszélgetni, vagy hülyéskedni valakivel. Ha idegenek között vagy, akkor is hamar találsz beszélgetőpartnert, hiszen abban a pillanatban mindenkiben hasonló gondolatok vannak, mint benned. Én végül ilyen eredményeket tudhatok magaménak:

Németből és töriből jobbat szerettem volna összehozni, viszont a magyarban és a matekban kellemesen csalódtam. Ezek alapján 408 ponttal a zsebemben vágok neki a szegedi egyetemen az olasz nyelv szaknak. A távol jövőben pedig talán tolmács-fordító mesterképzés vár rám. Remélhetőleg fel is vesznek, mert ezen a szakon még sosem kúszott a ponthatár 400 pont fölé. Viszont ha 87%-os emelt olasz érettségivel sem „vennének be a csapatba”, akkor pedig egy ideig szlavisztika vagy töri szakon lennék, munkát keresnék, vagy Au-pair-kednék. Életemben most először várom a szeptemberi hónapot! Vigyázz BTK, mert jövök! :D