Így éld túl az érettségit...

Másfél hónap alatt rengeteg minden megtörtént velem. :) Elhagytam a gimnáziumot, ahol már négy éven keresztül tengődtem. A ballagásom előtt pedig volt egy felejthetetlen szerenád. :D Viccesen átparodizált dalokat énekeltünk a tanároknak, és egy éjszaka alatt körbebicikliztük Szegedet. Hajnali 3-kor már elég fárasztó volt Szőregről és Újszegedről még Baktóra is kibicajozni, miután már megjártuk egész Alsóvárost, stb... Ám végül Fél 5 körül egy puha ágy fogadott a koleszban. ^^

ezt mind végigtekertük egy éjszaka alatt :D

ballagási kosztümömben :)

Ezzel véget is ért egy időre a vidám élet... Az ezt követő héten rögtön kezdődtek az írásbelik. Azután pedig ránk szakadt másfél hónap tanulás. :( Ebben a bejegyzésemben azt szeretném leírni, hogy milyen volt ezt az időszakot átélni. Annak örültem, hogy elballagtam, mert szinte mindig nyitott vagyok egy új környezetre, egy új életkörülményre. Már igazából vártam is, hogy elmenjek. A gimimben rossz volt az, hogy kevés barátnőm lett, nem voltak fiúk az osztályban, maga az intézmény konzervatív volt, és hogy sokkal többször tudtam megmutatni, hogy mit nem tudok, mint azt, hogy miben vagyok tehetséges. Viszont jó volt, hogy odafigyeltek az emberek lelki problémáira, és a konfliktusokat pedig itt mindenki kulturáltan kezelte. Be kell vallanom, hogy a 4 év alatt sokkal több izgalmas dolog történt velem a sulin kívül, mint a suliban, de gondolom, ezzel mindenki így van. ×Đ Ha visszamehetnék az időben, és másik középsulit választhatnék, lehet hogy nem tenném. Elvégre bárhová is mentem volna, mindenhol lettek volna nehéz helyzetek, vagy olyan emberek, akikkel nem kedveltük volna egymást. Amint elballagtam, rögtön érzékeltem, hogy kikerültem egy megszokott környezetből. Megszűnt az a helyzet, hogy mindennap bejártam ugyanoda, ugyanazok az emberek közé. Ezután már, hol tanultam, hol nem, hol dolgoztam, hol nem. Merthogy érettségi időszakban szülői lebeszélés ellenére dolgoztam heti több napot egy gyárban. A gyári munka fizikailag eléggé megterhelt, viszont a tanulásban annyira nem gátolt. Az érettségi időszak nem azért volt nehéz számomra, mert rengeteget kellett tanulni, hanem mert rendkívül stresszes volt. :/ Bánatomban még hajszínt is váltottam. ×Đ

sötétbarnából feketés bordó lettem, de csak a napfényben látszik rendesen

Az egyik érettségim előtt, miközben utaztam a buszon, képes voltam ilyeneken gondolkodni, hogy mindenki másnak a megszokott kerékvágásban halad az élete, én pedig azt sem tudom, hogy hol fogok továbbtanulni, vagy hogy mi lesz velem fél év múlva. Gyakran álmodtam olyat, hogy egész nap dobozokat pakolok egy napfény nélküli gyárban (ami valójában is megtörtént), sőt érettségi tételekkel is álmodtam, de sosem azokkal amiket később ténylegesen kihúztam szóbelin. A sok stressz és idegeskedés miatt nem szívesen élném át újra ezt az időszakot, de bele kell törődnöm, hogy ezután már minden fél évben meg fog kísérteni egy vizsgaidőszak. Ráadásul ezek még az érettségiknél is nehezebbek lesznek. Legelőször akkor éreztem, hogy leesett egy hatalmas szikla a hátamról, amikor letudtam az emelt szintű szóbeliket. Elég ijesztő volt idegen iskolákba menni vadidegen tanárok közé. Emelten a tanárok lazák voltak, néha rajtunk is poénkodtak, minket meg közben szétvetett az ideg. Középszinten pedig már valamivel nyugodtabb voltam, amiért csupa ismerős arc, és együtt érző, segítőkész tekintet fogadott. Mivel a bejegyzés címe Így éld túl az érettségit..., ezért illene néhány tanácsot is adnom, azoknak akik majd csak később esnek át a hírhedt vizsgákon. Azt ne nagyon csinálja senki se utánam, hogy az utolsó pillanatra hagyja a dolgokat, illetve mindig csak az időben legközelebb lévő vizsgára tanul. Mivel én először szinte végig csak az emelt szóbelijeimre tanultam, ezért a magyar tételekre, alig több mint egy hetem maradt. És be kell vallanom, valahogy a négy év alatt sem szakadtam bele a magyar tanulásába. Második tanács: hagyd otthon a stresszt! Ahelyett, hogy még a szóbeli előtti legutolsó percekben is a könyveket és füzeteket olvasgatod remegő gyomorral, inkább kezdj el beszélgetni, vagy hülyéskedni valakivel. Ha idegenek között vagy, akkor is hamar találsz beszélgetőpartnert, hiszen abban a pillanatban mindenkiben hasonló gondolatok vannak, mint benned. Én végül ilyen eredményeket tudhatok magaménak:

Németből és töriből jobbat szerettem volna összehozni, viszont a magyarban és a matekban kellemesen csalódtam. Ezek alapján 408 ponttal a zsebemben vágok neki a szegedi egyetemen az olasz nyelv szaknak. A távol jövőben pedig talán tolmács-fordító mesterképzés vár rám. Remélhetőleg fel is vesznek, mert ezen a szakon még sosem kúszott a ponthatár 400 pont fölé. Viszont ha 87%-os emelt olasz érettségivel sem „vennének be a csapatba”, akkor pedig egy ideig szlavisztika vagy töri szakon lennék, munkát keresnék, vagy Au-pair-kednék. Életemben most először várom a szeptemberi hónapot! Vigyázz BTK, mert jövök! :D