Mitől félnek az emberek?

Íme egy újabb bejegyzés, ahol a saját lelkünket ismerhetjük meg! :) Ezúttal egy mindenkiben előforduló kellemetlen érzésről, a félelemről lesz szó.

Mi a félelem? 

A bizonytalanság egyik formája… 

 Az ismeretlennel szembeni gyávaság egyik formája… 

Bizonytalanság: akárhány éves is az ember, nem tudhat tökéletesen mindent, amit szeretett volna megtanulni és megérteni, sőt saját magát sem képes uralni. A bizonytalanság – a tudatlanság egyik arca – megfoszt bennünket erőnktől, hacsak nem fedjük fel, mi rejtőzik az álarca mögött, és nem indítunk harcot ellene akarattal és kitartással.

Általános jellemzői

• válasz egy bizonyos ingerre, mint például a fájdalom vagy veszély 
• az alap- vagy öröklött érzelmek közé tartozik 
• meg kell különböztetni a hozzá kapcsolódó érzelmi szorongás állapotától, ami általában bármilyen külső fenyegetés nélkül lép fel 
• kapcsolatban van a menekülési és az elkerülési viselkedéssel 
• szinte mindig jövőbeli eseményekhez kapcsolódik 
• lehet egy azonnali reakció is arra, hogy valami jelenleg történik

Fizikai következményei

• gyors szívverés 
• emelkedett vérnyomás 
• megfeszült izmok 
• kiélezett vagy átirányított érzékek 
• a pupilla kitágulása (hogy több fényt engedjen be) 
• fokozott izzadás

Fajtái

A félelemnek 2 főbb csoportja van: a külső és a belső félelem. A külső félelmet rajtunk kívülálló dolog okozza, aminél erős a motivációnk, hogy elkerüljük, például: pókoktól való félelem. A belső félelem egy rajtunk kívülálló dolog, amihez negatív érzelmet társítunk, például: alacsony önbecsülés okozta félelem. A félelmet le lehet írni különböző időszakokkal attól függően, hogy mekkora fokú félelmet tapasztalunk. Enyhe figyelmeztetéstől kezdve egészen szélsőséges fóbia vagy paranoia is lehet. A félelem tapasztalható lehet egy nagyobb csoportban vagy szociális hálózatban, és tömeghisztériává is válhat.

Eredete

 A valóságban egy ijesztő, nyomasztó emlékű baleset során tehetünk szert félelmekre. Például ha egy gyerek beleesik egy aknába vagy üregbe, és küzd, hogy ki tudjon jönni, akkor később az aknáktól vagy a magasságtól (tériszony), zárt terektől (klausztrofóbia) vagy víztől (víziszony, aquaphobia) való félelem lesz megállapítható nála. Vannak olyan kutatások, ahol azt vizsgálják, hogy az agy mely területei állnak kapcsolatban a félelemmel. Kiderült, hogy a félelem megtanulása független attól, hogy mi magunk élünk át egy traumát, vagy mások félelmeit figyeljük. Bár a félelem egy tanult érzés, a kapacitása az emberi természet része. Számos tanulmány állapította meg, hogy bizonyos félelmek (például állatoktól, magasságtól) gyakoribbak, mint a többi (például virágoktól, felhőktől). Ez a jelenség felkészültségként ismert. A korábban élő embereknek, akik gyorsan felmérték a veszélyes helyzeteket, nagyobb esélyük volt a túlélésre és a szaporodásra, a felkészültség egy elmélet szerint egy genetikai hatás, és ez az eredménye a természetes szelekciónak.

A vallásos emberek nem félnek a haláltól? 

Pszichológusok foglalkoztak azzal a feltevéssel, miszerint a haláltól való félelem motiválja az emberek vallási elkötelezettségét, és enyhítheti azt az örök élet biztosításával. A tapasztalt kutatás ebben a témában nem egyértelmű. Kahoe és Dunn szerint azok az emberek, akik a legbiztosabbak a hitükben, és hetente járnak vallásos szertartásokra, azok félnek a legkevésbé a haláltól. Azok az emberek, akiknek laza vallásos hite van, ők a legaggódóbbak, és azok az emberek, akik nem vallásosak, közepesen félnek a haláltól. Egy különböző keresztény felekezetek emberein mért közvélemény kutatás pozitív összefüggést mutatott a halálfélelem és a vallási doktrínához való dogmatikus ragaszkodás között.

A félelem kezelése
A viselkedés-, és kognitív terápiák első lépése során a beteggel ismertetik a fóbia lényegét és maga a kezelés menetét. Ezután fokozatosan, lépésről lépésre végzik el a deszenzitizálást, azaz ismét megtanítják az aggyal, hogy az adott tárgy, állat, szituáció számára nem veszélyes. Ennek során többnyire először meg kell tanítani relaxálni az egyént. Ezt követően relaxált állapotban elképzeltetik az adott helyzetet, találkozást fokozatosan felépítve a szorongáskeltő hatásokat, míg a szorongás pusztán a gondolat szintjén le nem csökken. Amennyiben a találkozás gondolatától már nem fél a páciens, fokozatosan sor kerülhet az adott helyzet megtapasztalására, többnyire előbb kísérő társaságában, illetve az adott tárgy, állat ábrájával, modelljével, majd magával a szorongást keltő tárggyal, élőlénnyel is létrejön a találkozás. Ezt addig ismétlik, míg a félelem jelentősen le nem csökken vagy meg nem szűnik.

Néhány jellegzetes félelem

• Skotofóbia – félelem a sötéttől 
• Aerofóbia – beteges légiszony, repüléstől való félelem 
• Agorafóbia – nagyobb tértől, utcáktól való félelem 
• Algofóbia – fájdalomtól való irtózás. 
• Antropofóbia – emberi társaságtól való rettegés a szociális fóbia egy fajtája 
• Aquafóbia, Hidrofóbia – víztől való rettegés 
• Asztrafóbia – mennydörgés, villámlás és vihartól való félelem Autofóbia – Magánytól való félelem 
• Bakteriofóbia – mikróbáktól való rettegés 
• Gimnofóbia – meztelenségtől való félelem 
• Klausztrofóbia – bezártságtól való rettegés 
• Fazmofóbia -szellemektől való félelem 
• Erotofóbia – a szerelem fizikai részétől, vagy az arról való társalgástól való félelem 
• Neofóbia – félelem mindentől, ami új 
• Araknofóbia – pókoktól való félelem 
• Kinofóbia – kutyáktól való félelem 
• Egoremansialiquiddomiphobia – attól való "félelem", hogy valamit otthonhagytam

Létezik ilyen is? :-o

• Capsicumisfóbia – paprikától való félelem 
• Tetrafóbia – a 4-es számtól való félelem 
• Ozmofóbia – szagoktól való rettegés 
• Emetofóbia – hányástól való félelem 
• Cathisofóbia, a leüléstől való félelem 

Akár félsz a 4-es számtól, akár nem; továbbra is szívesen látlak a blogomban! :D Bye Łater! :* Források: wikipédia, webbeteg.hu, ujakropolisz.hu

Idézetek - lélek, érzések

"A lélek nem független a külső történésektől, hegyomlás eltemetheti, tengerrengés elsodorhatja. De aztán az ember számba veszi veszteségeit, melyek egyben nyereségek is, és a korallok türelmével újra felépíti magát."

"Mikor valaki azt hiszi, hogy az egyedüllét egyenlő a magánnyal, akkor gyakorlatilag ezzel azt mondja, hogy jó érzése és boldogsága más ember szórakoztatási képességén múlik."

"A bátorság nem a beszédben van. Hanem a választásban."

"Egy álom csak egy álom, egészen addig, amíg úgy nem döntesz, hogy igazzá teszed."

"Ételben, italban telhetetlenség
Után jő bizonnyal baj és betegség."

"A boldogság annak a fokmérője, hogy mennyire szeretjük az életünket."

"Nem tekintgetünk sokáig a múltba. Megyünk tovább, előre, új kapukat tárunk ki, új dolgokat teszünk, mert kíváncsiak vagyunk, és a kíváncsiság vezet új utakra minket."

"Szeretni annyit tesz, mint nyitottnak lenni a csodákra, a győzelmekre és a vereségekre, mindarra, ami életünk során történik velünk."

"A vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát, mikor zuhan."

"Tedd láthatóvá azt, ami nélküled minden bizonnyal nem lenne látható."

Ének mindenről - Válasz Kosztolányinak

Bús versed olvasván félek,

Hogy egyszer utam végére érek,

Hogy egyszer majd elhal az ének,

Megszűnnek a színek, érintések.

A legnagyobb rejtélyt én sem tudom,

De hiszem, hogy nem a semmiből a semmibe futok.

Pedig még én sem hallottam kiáltó szellemet,

Csak őseim ajkán a szunnyadó csendet.

Talán vándor vagyok ebben a nagy világban

S felfedező, így teremtésem nem volt hiába.

Halhatatlan lelkem eldobta öreg testét,

Majd szó nélkül újra birtokba vett egy elmét.

Talán régebben egy terebélyes fában lakott,

Mely a fáradt embernek árnyékot adott;

Vagy egy távoli bolygón voltam ismeretlen lény,

Ki három nap fényénél tengette életét.

Talán lepke voltam, s szárnyam tarkán tündökölt,

Vagy császárnő, ki gazdag birodalmat örökölt.

Mindezt már nem mondhatom el néked,

Mert korábbi elmém emlékeit elhagytam régen.

Talán gyermek vagyok ebben a nagy világban,

Földi gyermeke egy irgalmas Atyának,

Ki megteremtette lelkem s csecsemő testébe zárta.

S ha meghalok, ölelésével lelkem visszavárja.

Akár vándor vagyok, akár szeretett gyermek,

Jobb, hogy múltam nagy részét elfelejtettem.

Ha tudnám, hogy ezernyi életet adtak nekem,

Nem becsülném meg ezt az egyetlen egyet.

Öreg költő, nem tudhatom, hogy most hol vagy,

Dalol-e még lelked, ha tested sírodban fekszik holtan?

De érzem, nem a semmiben vagy, az nem is létezhet,

Hisz talán a világmindenség végtelen.