Furcsa dolog történt velem nemrég... Vasárnap este, amikor mentem haza Szentmihályról, összefutottam az egyik barátnőm anyukájával a Mars téren. Amíg nem jött a busz, elkezdtünk beszélgetni. Több téma szóba került, de nagyon sokat beszélgettünk egy ember kapcsán az akaratról. Amikor pedig hétfő délután jöttem haza a városból, egy másik ismerősöm ugyanúgy az akaratról kezdett el beszélni nekem. Mindez véletlen egybeesés, mert egyik alkalommal sem én hoztam szóba ezt a témát. Most lehet, hogy sokak számára ez nem tűnik nagy eseménynek, de szerintem van valami oka annak, hogy mindketten egymástól függetlenül erről beszéltek. Mintha ezzel Isten akart volna nekem üzenni... Lehet, hogy a közeljövőben pont az akaratra lesz a legnagyobb szükségem. Akarat kell ahhoz, meg tudjak küzdeni önmagammal, a lelki problémákkal és mások elvárásaival. Nagy akarat kell majd ahhoz is, hogy el tudjam érni a következő évre kitűzött céljaimat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése