Bakony – Győr-Moson-Sopron, 1. nap

Sziasztok! Egy hónapos késéssel bár, de itt van az osztálykirándulásról szóló élménybeszámolóm. Csináltam mellé jó pár képet is. Ha van kedvetek olvassatok bele! :) Ez a kirándulás jó példa volt arra, hogy a hangulatot közel sem az időjárás határozza meg. Élményekben gazdag mozgalmas 4 napot tudhatok a magaménak. :D

2013.05.30, csütörtök

Reggel, vagyis inkább hajnalban a többségnek nehéz volt a felkelés. Szerencsére negyed 7-re sikerült telepakolnunk a buszt, így elindulhattunk. Az álmosságunk ellenére a buszban énekléssel és hülyéskedéssel tudtuk biztosítani a jó hangulatot. A zuhogó eső senkinek sem vette el a kedvét. Én Klári társaságát élvezhettem. Felsoroltuk Magyarország összes megyéjét, de pont azt a megyét kihagytuk, ahová menni készültünk. Az utazásunkat fasírtillat kísérte és régi magyar számok dallamai.

Fél 11-kor végre megérkeztünk Zircre. Sikeresen kikászálódtunk a buszból és tudomásul vettük, hogy nem csak Szegeden szakad az eső, hanem az ország másik felében is. Legelőször a zirci apátság mellett lévő műemlékkönyvtárat néztük meg. A könyvtár hatalmas mennyiségű könyvet őriz. Nekem Leginkább az tetszett ebben a helyben, hogy egyaránt láthattam fél embernyi nagyságú könyveket és alig tenyérnyi nagyságú könyveket is. Persze felmerült bennem a kérdés, hogy akkoriban hogyan olvastak egy olyan könyvet, amit én még két kézzel sem bírnék el? A több mint kétezer oldalas könyvekről pedig már ne is beszéljünk! A könyvtár után a zirci apátság épületébe mentünk be. Nem a templom szépsége, hanem inkább a jó idegenvezetés keltette fel az érdeklődésemet. Egy Elizeus nevű nyolcvankét éves ciszterci atya volt az idegenvezetőnk. Nagyon tetszett, ahogyan beszélt a templomról. Nem egy megszokott, száraz, tudományos szöveget hallottunk tőle, hanem nagyon érdekesen beszélt, próbálta kiszínezni a dolgokat. Ez volt az egyik legjobb idegenvezetés, amit eddig életem során hallottam.

Kora délután a balácai római kori villába látogattunk el. Néztük egy unalmasra sikeredett kisfilmet a helyről. Jó volt, hogy eljutottunk egy már kétezer éve létező helyre, de bennem mégis az ekkor elhangzott hülyeségek fognak megmaradni. A nap eddig részéből szerencsére nem hiányzott a vidámság és a szórakozás. Néhány embernek és nekem köszönhetően megmaradt a reggeli alaphangulat. Miközben Bakonybél felé haladtunk a különbusszal, a Dunántúl hegyeiben gyönyörködtem. Alföldiként mindig lenyűgöz a hegyek látványa.

Fél öt körül érkeztünk meg a bakonybéli szállásunkra. Ekkorra már kellőképpen lefárasztottuk egymást. A bakonybéli bencés szerzeteseknél aludtunk. Volt egy kis macera a szállással, mert más várt mint, amire számítottunk. Én Fannival aludtam együtt egy kétszemélyes szobában. Estefelé néztem vele vicces videókat. Vacsora előtt az osztállyal Tic-Tac-Bummot játszottunk és holtversenyben nyertem. A vacsora pedig egyszerűen fenséges volt. Befaltam egymás után négy tortillát gazdagon megtöltve. Később egy bencés szerzetes megmutatta, hogy milyen ékszereket és dísztárgyakat készített fémművességgel. Az etióp keresztet találtam a legszebbnek. Ezután részt vettünk a szerzetesek esti imáján. Én a fáradság miatt nem tudtam teljesen odafigyelni. A végén a perjeltől áldást is kaptunk.

Kilenc óra környékén egy kis esti sétára indultunk. Ekkor már az eső nem esett. Elmentünk egy kis hegyi kápolnába, amit Szent Gellért remete lakóhelye mellé építettek. Itt megtartottuk a saját esti imánkat és a kedvenc vallásos dalomat is elgitározták. 11 óra után kerültünk ágyba. Éjszaka kis híján megfagytunk, olyan hideg volt a szobánkban. 

folytatása következik... :D