Bécs - 3. nap

Az utolsó napon egyedül Schönbrunnt terveztük be a programjaink közé. Viszonylag korán keltük, hogy még időben ki tudjunk utazni a külvárosba. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy ebben a kastélyban akár egy egész napot is el lehetne tölteni unalom nélkül. Mielőtt bementünk volna, a kastély előtt zenés felvonulásokat láttunk és persze innen sem maradhattak el a lovaskocsik. A kastély termei sajnos ezúttal zsúfoltak voltak, viszont az jó volt, hogy elektronikus idegenvezetésből megtudhattunk új dolgokat. Schönbrunn parkját tartom az egyik legszebb látványosságnak Bécsben. Szívesen futnék itt reggelenként! :D A parkot számos virágágyás, szobor, szökőkút és összeérő ágú fa díszíti. A labirintusban pedig sikerült eltévednem. ×Đ Ráadásul itt láttam életemben először torzító tükröket, amikről eddig csak a rajzfilmekben hallottam. Schönbrunnal szemben pedig található egy domb, ahonnan gyönyörű a kilátás.

Schönbrunnból visszamentünk a szállásra. Ekkor találkoztunk az egyik metrón a hittérítő bácsikával és majdnem kitértünk a hitünkből. ×Đ Fél háromkor indultunk el busszal haza. Sajnáltam, hogy itt kell hagynunk ezt a csodálatos várost. Szívesen élnék itt, annak ellenére, hogy el lehet veszni benne és még a némettudáson sem a legjobb. Budapesten ruhát is próbáltunk, így csak este fél 11 körül érkeztünk meg a Nagyállomásra. Mindent összefoglalva az utolsó osztálykirándulásunk tartalmasan és kellemesen telt, a folyton váltakozó idő is a hideg ellenére. :) A többi kép a következő bejegyzésben jön! :D

Bécs - 2. nap

Újabb napra virradtunk Bécsben. :) Péntek délelőtt a Művészettörténeti Múzeumot (Kunsthistorisches Museum) látogattuk meg. Néhány évvel ezelőtt a Természettudományiban is jártam és szerintem nagyon érdekes volt. Sajnáltam, hogy ezúttal nem mentünk be.  A Művészettörténeti és a Természettudományi Múzeum között egy viszonylag kicsi park terül el. A park közepén pedig egy viszonylag magas Mária Terézia-szobor áll. Mondanom sem kell, hogy elég sok képet csináltunk itt is. 

A császárné szobra

Részlet a parkból

A múzeumban először a Galériát néztük meg. Itt főleg barokk képeket láthattunk. Én nem igazán szeretem a barokk festészetet, de ennek ellenére a legtöbb kép tetszett. Különösen szépek voltak Bruegel képei. Azt a képet, amit alulra beillesztettem, nem ő festette, viszont az a kedvencem a Galériában látottak közül. Az tetszik benne, ahogy a festő a hátteret jeleníti meg.

A Galéria után a Kunstkammerbe, vagyis a császári kincseskamrába mentünk be. Itt főleg fél vagyont érő mindennapi tárgyakat láthattunk. Például gyémántokkal és más kövekkel kirakott aranytányérokat, amikből ugyan enni nem lehet, de legalább jól mutatnak. ×Đ

A múzeum után a Hofburg felé vettük az irányt. Ezen a környéken egy hatalmas sétálóutca terül el. Itt-ott pedig az autók és a lovaskocsik vegyesen közlekednek az utakon. A Hofburgban sétálva láttunk a Nemzeti Könyvtár épületét és jó néhány lovat is. Miután a Stephansdomhoz értünk, kaptunk több mint 2 óra szabadidőt. Én ezt az időt főleg sétálással és vásárlással töltöttem. Elég borsos ára volt szinte mindennek, de azért 1-2 szuvenírt be tudtam szerezni. I ♥ Vienna feliratú táskát és pólót sajnos nem tudtam venni. :( De sebaj, ami késik, nem múlik! :P Negatív tapasztalatként kell megjegyeznem, hogy szinte sehol se találni pénzátváltót, ahol pedig van is, ott érmét nem fogadnak el. A szabadidőmben leszólított 2 szórólap osztogató is. Az egyikük csokit is adott a szórólap mellé. Nem rossz reklám! ;) A másik szórólaposztó, pedig annak ellenére, hogy osztrák volt, nagyon jól beszélt magyarul. Az akcentusa érződött, de jól megértettük egymást.

Most is sikerült kiszúrnom a Stephansdom környékén rizsporos parókás emberkéket. Róluk majd egy későbbi bejegyzésben lesznek képek. A városban mászkálás után bementünk a Stephansdomba. A toronyba sajnos most nem mentünk fel, pedig nagyon szép onnan a kilátás. A templomban gyönyörű szárnyas oltárok, szobrok, rózsaablakok és gyertyák fogadtak minket. 

Késő délután már igencsak fáradtak voltunk, ezért aznap utolsó utunk a Hundertwasserhausba vezetett. Én nagyon szeretem Hundertwassert és kreatívnak tartom őt. Gustav Klimt mellett ő az egyik legnépszerűbb művész Bécsben. Épületeinél főleg arra törekedett, hogy egyetlen egyenes vonal se legyen bennük. Emellett próbálta közel hozni a természetet, például fákat tetetett az általa tervezett házak tetejére. A Hundertwasserhaussal szemben található a Hundertwasser Village. Ez egy ajándékbolt, ami szintén az építész stílusa szerint készült el.

wunderschön... *_*

arcot növesztett a ház ×Đ

Elárulom, hogy miután visszamentünk a szállásra, egy isteni carbonara szószos tésztát készítettem! ^^ Az utolsó napról a következő bejegyzésben írok majd... :)

we ♥ u

Bécs - 1. nap

Esős csütörtök reggel volt, amikor a buszra, majd a villamosra felküzdöttem magam a szokás szerint telepakolt bőröndömmel. Mindenki igyekezett elérni a 7:45-ös vonatot az állomáson az álmosság ellenére. Vártuk már nagyon ezt az utazást. Ha már ez az utolsó osztálykirándulás, akkor muszáj jónak lennie! :) Egy bécsi utazás egyébként se lehet sosem rossz. (Leszámítva azt, hogy Schönbrunn néha zsúfolt a japán turistáktól, a metrón pedig olykor-olykor megjelenik egy magyarul beszélő, hittérítő bácsika. ×Đ) Mindez nagyjából egy hete történt. Most három bejegyzésen keresztül végigkövethetitek, hogy mi mindent láttunk Bécsben. És persze képek is készültek bőven. :D

11 körül értünk vonattal Budapestre. Nem sokkal később indult el a bécsi buszunk a Népligetből. A buszon nagy punnyadás volt. Én például netezni sem tudtam, mert a telefonom nem akarta elfogadni a buszos wifit. -.-" Elég hosszú volt ez a 6 órás utazás, de 2 óra körül már végre átléptük az osztrák határt. :D Innen már csak egy karnyújtásnyira volt Bécs. Útközben az egyik barátnőmet próbáltam németül tanítani. Miután Bécsbe értünk, első dolgunk volt, hogy megkeressük a szállásunkat és lepakoljuk a sok nehéz bőröndöt. Egy emeletes házban kaptunk olcsón szállást, az Am Tabornál. A harmadik emeleten aludtunk, emeletes ágyakon. Alattunk pedig egy óvoda volt, de a kicsiket sajnos nem láttuk. :(

A bécsi közlekedésünket nagyban megkönnyítette az, hogy a szállásunk közelében két villamos is elhaladt. Leggyakrabban a villamost használtuk, amelyek közül a régebbi fajtákon fából voltak az ülések. El kell mondanom, hogy metrózni is egész jó volt. :) A budapesti metróktól sokszor kiráz a hideg, de a bécsi metrók ahhoz képest sokkal modernebbek és kevésbe zsúfoltak.

Már rögtön az első délután egy nagyon jó helyre mentünk. :D Felültünk a Prater óriáskerekére. Innen egész szép panoráma nyílt a városra. Szerintem még a tériszonyosoknak nem lenne ezt szabad kihagyni. Az óriáskerék után én még egy közepes méretű hullámvasúton sikoltoztam és egy kb. 40 méterre felmenő körhintára is felültem. Mindkettő nagyon jó volt, bár a körhinta tetején sokkal jobban lehetett érezni az igencsak hűvös szelet. A körhintában megismerkedem egy bolgár lánnyal, Petyával és beszélgettünk egy kicsit németül. Szerencsére a 3 nap alatt többször is volt alkalmam használni a némettudásomat. Én többnyire ki tudtam fejezni magam, de másokat nehezebben értettem meg a furcsa kiejtés miatt.

A vidámpark felülnézetből

A híres körhinta

A következő úticélunk a Haus der Musik volt. Itt két osztálytársam a zongoratudását is bemutatta. :) Egyébként ez az épület még azok számára is tartogat érdekességeket, akiket annyira nem érdekel a komoly zene, mint engem. Elég sok interaktív dolgok ki lehet próbálni. Nekem a 2. emelet tetszett a legjobban. Itt megtudhattuk, hogy milyen hangokat hall egy embrió az anyaméhből, megismerhettük a fül belső szerkezetét, illetve a hanghullámokat. A 3. emeleten komponálni is lehetett, az én előadásom természetesen csapnivaló volt. ×Đ

Mire kiértünk a Haus der Musikból, már beesteledett. Ám még kicsit sem voltunk fáradtak, amikor visszaértünk a szállásra. A péntek és a szombat programjairól és élményeiről a későbbi bejegyzésekben olvashattok majd. Bis bald! :*

Ha szeretnél a bakonyi és győr-moson-soproni kirándulásról is olvasni, katt ide és görgess le! :D

Bakony – Győr-Moson-Sopron, 4. nap

2013.06.02, vasárnap

 Eljött a fájdalmas búcsú ideje, a hazautazás napja. Fontos megemlíteni, hogy az előző éjszaka nem mindenki számára telt nyugodt alvással. Klári elveszített Nórival kötött fogadást, ezért hajnali 2-kor fel kellett kelnie és az osztályfőnökünk ajtaja elé tennie egy lentről hozott tárgyat. Ő egy lábast választott a konyhából, amit a sötétben csak nagy nehézségek árán talált meg. Reggel senki sem tudta, hogy került oda a lábas az ajtóhoz, csak egy jót röhögtünk az osztályfőnökünk csodálkozó arckifejezésén. Egy nappal korábban pedig történt egy másik titokzatos éjszakai esemény is. Állítólag egy alvajáró ment végig fiú neveket mondva a folyosón az éjszaka közepén. Senki sem tudja, ki volt az. Még maga az illető sem, hiszen aludt.

Nah de térjünk vissza a vasárnap reggelhez. Elhagytuk a hegykői szállásunkat és Sopronba mentünk a különbuszunkkal. 5 év után újra láthattam a hűség városát. Felmentünk a Tűztoronyba, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Ezt a csodás panorámát nézve sajnáltam igazán, hogy az Alföldre és nem a hegyekbe születtem. Később a Kecske-templomba mentünk be. Ekkor már eléggé fáradt voltam. Dél körül kaptunk bő egy óra szabadidőt. Ez mifelénk luxusnak számít. Szakadó esőben nem volt kellemes felfedezni a várost. Egyedül keltem útra. Elsősorban ékszerboltokat és szép épületeket kerestem. Mivel vasárnap volt, ezért sajnos minden üzletet zárva találtam. A szabadidő után a Nagymama Konyhájában ebédeltünk. Én két fogásos ebédet kértem, de már a leves után jól laktam. Délután 3 óra körül elhagytuk Sopront és megindultunk az autópályán Szeged felé. A buszban néhány ember segítségével írtam egy osztálydalt, ami még nincs megzenésítve. Már este hét után nem sokkal megérkeztünk szeretett városunkba. Sajnáltam, hogy véget ért a kirándulás. Áldással és énekkel búcsúztattuk a sofőrünket.

Eddig minden osztálykirándulás elég jól sikerült, így nem tudom eldönteni, melyik volt a legjobb. Viszont mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el Pannonhalmára, Sopronba vagy a Fertő-tóhoz. :) Egy későbbi bejegyzésben még töltök fel képeket. Addig is szép nyarat mindenkinek! :*

Bakony – Győr-Moson-Sopron, 3. nap

2013.06.01, szombat

Reggeli után elindultunk Fertőrákosra busszal. Enrique Iglesias hangjára ébresztgettem magamat. Az ablakból láttam a távolban az Alpokalja hegyeit. 9 óra körül érkeztünk meg. Én már 5 évvel ezelőtt jártam Fertőrákoson, de akkor csak a kőfejtőben voltam. Most viszont életemben először kipróbáltam a kenuzást. Kezdetben egy kicsit izgultam, de néhány perc elteltével már otthonosan éreztem magam a kenuban. Idővel az evezésbe is belejöttem. 3 másik emberrel ültem egy kenuban, így hát nem kellett semmitől sem félnem. A táj nem volt valami változatos, mert végig a nádasban haladtunk és ki sem mentünk a nyílt vízre. Ennek ellenére élmény volt kenuzni.

Kenuzás után a Páneurópai Pikniket néztük meg. Láttuk a drótkerítést is, ami annak idején a határon való átszökést akadályozta meg. Határellenőrzés hiányában átsétáltunk Ausztriába.

Ezután az Esterházy kastélyt csodáltunk meg. Itt elkészítettem életem első panorámaképét. A kert igényes volt, a kastély pedig fényűző. A díszítettség és a luxusos berendezés ellenére sem találtam giccsesnek belülről az épületet. Miután véget ért a kastélyban az idegenvezetés, kimentünk a kertbe. Csoportosan lefeküdtünk a fűbe és napoztunk egy jót. Ez is azon különleges pillanatok közé tartozott, amikor nem esett az eső.

Fertőd után a hidegségi körtemplomba mentünk. Hidegségnek már akkor is felfigyeltem a furcsa nevét, amikor néhány évvel ezelőtt a falun áthaladva megpillantottam a települést jelzőtáblát. A templom pedig kinézetre annyira nem nyűgözött le. Egyedül csak az volt számomra az érdekes benne, hogy már a tatárjárás idején is létezett. Közel 800 év azért nem kevés idő!

Nem sokkal később körülnéztünk Széchenyi lakóhelyén. A nagycenki kastélyt az osztályból sokan nem tartották igazán szépnek, mert az Esterházy kastély volt a viszonyítási alapjuk. Ahhoz képes tényleg szerényebb ez az épület, de azért be kell ismerni, hogy gróf Széchenyi Istvánnak arisztokrata létére még a bőre alatt is pénz volt.

Este 6 után végre megpihentünk egy kicsit a szálláson. Később elmentünk a misére itt, Hegykőn. A pap prédikációja nem tetszett annyira, mint az itthoni. A pénzszedést pedig egy kicsit furcsán oldották meg. A templom kinézetében tetszett az, hogy a falak kifestésénél élénk színeket használtak. A mise végeztével visszatértünk az átmeneti lakhelyünkre és megtömtünk paprikás krumplival az igen csak éhes gyomrunkat. Késő estére még terveztünk játékokat, de a többség már elég álmos és fáradt volt, ezért inkább az alvást választottuk.

folytatása következik... ^^

Bakony – Győr-Moson-Sopron, 2. nap

2013. 05. 31, péntek

Reggel már fél 7-kor fel kellett kelnem, mert Zsuzsival boltba mentünk. Miután visszaértünk a szállásra, elkészítettük a reggelit. 9-kor indultunk el a buszunkkal az Ördög-árok felé. Mivel ma már jobban kedvezett nekünk az időjárás, el tudtunk menni túrázni. Először majdnem eltévedtünk, de aztán sikeresen megtaláltuk a helyes túrautat. Az út elején láttunk igazán szép lovakat. Emellett jó érzés volt a hegyek közt, a természetben lenni. Hamarosan egyre nagyobb kihívásokat állított elénk az Ördög-árok. Néhány helyre elég nehéz volt átjutni. Volt, hogy egy nagyon meredek domboldalra kellett felkapaszkodnunk, ami erősen csúszott a sár miatt. Alig voltak kövek és faágak, amikben könnyebben megkapaszkodhattunk volna. Egy ponton úgy éreztem, hogy nem tudok tovább küzdeni a lecsúszás ellen. Végül mégis sikerült 20 métert megtennem felfelé ilyen formában. Sok olyan nehéz szakasza volt a túrának, ahol egymást kellett átsegítenünk. A hosszú menetelgetés közben mindenféle hülyeséget énekeltünk. Egyszer a sárban az egyik osztálytársam seggre esett. Neki ugyan fájt ezután a hátsója, de az esésen mindenki derült egy jót. Ilyen kalandos úton érkeztünk meg a cseszneki vár közelébe. Nagyjából 10 kilométert tettünk meg gyalog, csúszva, illetve sziklákon kapaszkodva.

Az izgalmas túrát egy pannonhalmi látogatás követte. Az osztályból többen ismertek meg a Barátok Útján Pannonhalmán tanuló fiúkat. Az egyik barátjuk volt a bencés apátságban és a gimnáziumban az idegenvezetőnk. Én irigylem a pannonhalmiakat, amiért ilyen szép helyen tanulhatnak. Nem csak az iskola épülete néz ki jól, hanem az udvar egyik részéről gyönyörű panorámát csodálhatunk meg. Innen nagyon messzire el lehet látni. Furcsa, hogy az itt tanulók csak havonta egyszer mehetnek haza. Amikor hétvégén bennmaradnak, nincs lehetőségük elmenni szórakozni vagy egy városban flangálni. A gimijükhöz csak falvak vannak közel. A hétvégéket általában sportolással vagy hülyéskedéssel töltik el. Városi szemmel érdekesnek tartom, hogy egy ilyen elzárt helyen tengetik a mindennapjaikat. Mindenesetre egész rendesek.

Este megérkeztünk a hegykői közösségi házba. Itt Erika lett a szobatársam. Vacsorára pedig bolognai spagettit ettünk. Nagyon feldobott a vacsora után rohangálós játék. 11 óra körül álomra hajtottuk a fejünket.

folytatása következik... :D

Bakony – Győr-Moson-Sopron, 1. nap

Sziasztok! Egy hónapos késéssel bár, de itt van az osztálykirándulásról szóló élménybeszámolóm. Csináltam mellé jó pár képet is. Ha van kedvetek olvassatok bele! :) Ez a kirándulás jó példa volt arra, hogy a hangulatot közel sem az időjárás határozza meg. Élményekben gazdag mozgalmas 4 napot tudhatok a magaménak. :D

2013.05.30, csütörtök

Reggel, vagyis inkább hajnalban a többségnek nehéz volt a felkelés. Szerencsére negyed 7-re sikerült telepakolnunk a buszt, így elindulhattunk. Az álmosságunk ellenére a buszban énekléssel és hülyéskedéssel tudtuk biztosítani a jó hangulatot. A zuhogó eső senkinek sem vette el a kedvét. Én Klári társaságát élvezhettem. Felsoroltuk Magyarország összes megyéjét, de pont azt a megyét kihagytuk, ahová menni készültünk. Az utazásunkat fasírtillat kísérte és régi magyar számok dallamai.

Fél 11-kor végre megérkeztünk Zircre. Sikeresen kikászálódtunk a buszból és tudomásul vettük, hogy nem csak Szegeden szakad az eső, hanem az ország másik felében is. Legelőször a zirci apátság mellett lévő műemlékkönyvtárat néztük meg. A könyvtár hatalmas mennyiségű könyvet őriz. Nekem Leginkább az tetszett ebben a helyben, hogy egyaránt láthattam fél embernyi nagyságú könyveket és alig tenyérnyi nagyságú könyveket is. Persze felmerült bennem a kérdés, hogy akkoriban hogyan olvastak egy olyan könyvet, amit én még két kézzel sem bírnék el? A több mint kétezer oldalas könyvekről pedig már ne is beszéljünk! A könyvtár után a zirci apátság épületébe mentünk be. Nem a templom szépsége, hanem inkább a jó idegenvezetés keltette fel az érdeklődésemet. Egy Elizeus nevű nyolcvankét éves ciszterci atya volt az idegenvezetőnk. Nagyon tetszett, ahogyan beszélt a templomról. Nem egy megszokott, száraz, tudományos szöveget hallottunk tőle, hanem nagyon érdekesen beszélt, próbálta kiszínezni a dolgokat. Ez volt az egyik legjobb idegenvezetés, amit eddig életem során hallottam.

Kora délután a balácai római kori villába látogattunk el. Néztük egy unalmasra sikeredett kisfilmet a helyről. Jó volt, hogy eljutottunk egy már kétezer éve létező helyre, de bennem mégis az ekkor elhangzott hülyeségek fognak megmaradni. A nap eddig részéből szerencsére nem hiányzott a vidámság és a szórakozás. Néhány embernek és nekem köszönhetően megmaradt a reggeli alaphangulat. Miközben Bakonybél felé haladtunk a különbusszal, a Dunántúl hegyeiben gyönyörködtem. Alföldiként mindig lenyűgöz a hegyek látványa.

Fél öt körül érkeztünk meg a bakonybéli szállásunkra. Ekkorra már kellőképpen lefárasztottuk egymást. A bakonybéli bencés szerzeteseknél aludtunk. Volt egy kis macera a szállással, mert más várt mint, amire számítottunk. Én Fannival aludtam együtt egy kétszemélyes szobában. Estefelé néztem vele vicces videókat. Vacsora előtt az osztállyal Tic-Tac-Bummot játszottunk és holtversenyben nyertem. A vacsora pedig egyszerűen fenséges volt. Befaltam egymás után négy tortillát gazdagon megtöltve. Később egy bencés szerzetes megmutatta, hogy milyen ékszereket és dísztárgyakat készített fémművességgel. Az etióp keresztet találtam a legszebbnek. Ezután részt vettünk a szerzetesek esti imáján. Én a fáradság miatt nem tudtam teljesen odafigyelni. A végén a perjeltől áldást is kaptunk.

Kilenc óra környékén egy kis esti sétára indultunk. Ekkor már az eső nem esett. Elmentünk egy kis hegyi kápolnába, amit Szent Gellért remete lakóhelye mellé építettek. Itt megtartottuk a saját esti imánkat és a kedvenc vallásos dalomat is elgitározták. 11 óra után kerültünk ágyba. Éjszaka kis híján megfagytunk, olyan hideg volt a szobánkban. 

folytatása következik... :D

Székesfehérvár♥Élménybeszámoló

Sziasztok!!! Hát Székesfehérvár tényleg gyönyörű volt...ツ

Reggel 7 körül indultunk, a Százszorszép elé (Szeged) jött értünk a busz. Mi Jerneysek rögtön befoglaltuk a leghátsó helyeket. =p Útközben nem láttunk sok érdekeset, mert az autópályán mentünk. Bács-Kiskun és Fejér megyén haladtunk át (de lehet hogy Pest megyén is, nem tudom pontosan). Emlékszem hogy áthaladtunk egy Duna feletti hídon és Dunaújvároson. Megörültem a Dunának, mert szegediként inkább csak a Tiszát szoktam gyakrabban látni. Elmentünk busszal a Velencei-tó mellett is, amit nagyon vártam, de nem sikerült lefotóznom. Körülbelül 10-kor érkeztünk meg (az előző bejegyzésben pont ennyi időt saccoltam). A busz sofőrünk nem tudta, melyik gombbal kell bekapcsolni a légkondit. Emiatt már a végén nem volt semmi levegő, a busz ablakok párásak voltak, mindenki legyezte magát valamivel, mert az hittük hogy ott fulladunk meg.

Érkezéskor valahol az Alba Plaza-nál szálltunk ki. Szfváron szinte mindent Alba-nak hívnak! :D Első ránézésre nem látszott olyan érdekesnek a város. Ám amikor beléptünk a történelmi Belvárosba, egy egészen más arcát mutatta felénk Fehérvár. Ha jól emlékszem az első szobor, amit megláttunk a Tizeshuszárok Emlékműve volt. Egy lovon ülő pucér férfit ábrázolt!×Đ Őt követte a jó öreg Kati néni-szobor, akinek megszorongatta mindenki az orrát, hátha szerencsét hoz a versenyben. Beértünk a Városháza térre, ahol rögtön megláttam a várva várt Országalmát. Itt megkaptunk a verseny feladatokat. Lehetett bárkit kérdezni, a helyiek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Valahol Romkert mellett oldottuk meg a feladatokat, persze közben azért mászkáltunk is. Ez eltartott nagyjából másfél óráig.

Amikor elindultunk nézelődni, a mi kis csoportunk kettéoszlott. Volt aki elment az Alba Plaza-ba (plázázni itt Szegeden is lehet -_-), de a csapat nagy része, megnézte az egész Belvárost. Rengeteg szép dolgot rejt a város. Az Emlékjel egy négyágú csillagra hasonlít leginkább. A Virágóra is tetszett. Az óra mellé ki volt még virágokból rakva, hogy Székesfehérvár és a mai dátum (amit persze mindennap cserélnek). Még meg akartunk nézni az a Zichy ligetet is. Sajnos már messziről láttuk, hogy egy kisebb tér pár fával, nincs semmi érdekes benne. Ezért inkább visszafordultunk. A Belváros másik végében lévő Órajáték viszont egész szép.

Most úgy pár szót általánosságban a Belvárosról. Mint ahogy már említettem gyönyörű. Az egész sétálóutca jellegű (természetesen több utcából áll) alig látni autókat. Rengeteg fagyizó, étterem sorakozik egymás után. Minden ház vidám színű, fehér, sárga vagy narancs sárga. Elég sok szűk utcát láttunk, ami szép látványt mutatott. Sok helyen az út macskaköves volt.

Olyan délután 2 örül, McDonals után, elindultunk busszal a Bory várba, amely a külvárosban található. Úgy beszéltük meg, hogy itt lesz az eredményhírdetés. Bejártuk az egész hatalmas várat. Leírhatatlanul szép volt. Bory János 40 évig dolgozott rajta a feleségével. Szinte mindenhol Bory által készített szobrok, festmények sorakoztak. A legmagasabb toronyba föl is mentünk. A lépcsők elég szűkek voltak. A torony tetejéről láthattuk az egész külváros hegyekkel tarkított panorámáját. Le voltam nyűgözve. =) Aztán persze jött az eredményhírdetés.-_- Sajnos csak ⒉-ak lettünk. Az első helyezettel együtt júniusban irány ARDEAL, Marosvásárhely!:D

Remélem tetszett az utazási beszámolóm!:) Hamarosan jönnek majd a képek is. Addig is BACIO!!!(k)