Bakony – Győr-Moson-Sopron, 3. nap

2013.06.01, szombat

Reggeli után elindultunk Fertőrákosra busszal. Enrique Iglesias hangjára ébresztgettem magamat. Az ablakból láttam a távolban az Alpokalja hegyeit. 9 óra körül érkeztünk meg. Én már 5 évvel ezelőtt jártam Fertőrákoson, de akkor csak a kőfejtőben voltam. Most viszont életemben először kipróbáltam a kenuzást. Kezdetben egy kicsit izgultam, de néhány perc elteltével már otthonosan éreztem magam a kenuban. Idővel az evezésbe is belejöttem. 3 másik emberrel ültem egy kenuban, így hát nem kellett semmitől sem félnem. A táj nem volt valami változatos, mert végig a nádasban haladtunk és ki sem mentünk a nyílt vízre. Ennek ellenére élmény volt kenuzni.

Kenuzás után a Páneurópai Pikniket néztük meg. Láttuk a drótkerítést is, ami annak idején a határon való átszökést akadályozta meg. Határellenőrzés hiányában átsétáltunk Ausztriába.

Ezután az Esterházy kastélyt csodáltunk meg. Itt elkészítettem életem első panorámaképét. A kert igényes volt, a kastély pedig fényűző. A díszítettség és a luxusos berendezés ellenére sem találtam giccsesnek belülről az épületet. Miután véget ért a kastélyban az idegenvezetés, kimentünk a kertbe. Csoportosan lefeküdtünk a fűbe és napoztunk egy jót. Ez is azon különleges pillanatok közé tartozott, amikor nem esett az eső.

Fertőd után a hidegségi körtemplomba mentünk. Hidegségnek már akkor is felfigyeltem a furcsa nevét, amikor néhány évvel ezelőtt a falun áthaladva megpillantottam a települést jelzőtáblát. A templom pedig kinézetre annyira nem nyűgözött le. Egyedül csak az volt számomra az érdekes benne, hogy már a tatárjárás idején is létezett. Közel 800 év azért nem kevés idő!

Nem sokkal később körülnéztünk Széchenyi lakóhelyén. A nagycenki kastélyt az osztályból sokan nem tartották igazán szépnek, mert az Esterházy kastély volt a viszonyítási alapjuk. Ahhoz képes tényleg szerényebb ez az épület, de azért be kell ismerni, hogy gróf Széchenyi Istvánnak arisztokrata létére még a bőre alatt is pénz volt.

Este 6 után végre megpihentünk egy kicsit a szálláson. Később elmentünk a misére itt, Hegykőn. A pap prédikációja nem tetszett annyira, mint az itthoni. A pénzszedést pedig egy kicsit furcsán oldották meg. A templom kinézetében tetszett az, hogy a falak kifestésénél élénk színeket használtak. A mise végeztével visszatértünk az átmeneti lakhelyünkre és megtömtünk paprikás krumplival az igen csak éhes gyomrunkat. Késő estére még terveztünk játékokat, de a többség már elég álmos és fáradt volt, ezért inkább az alvást választottuk.

folytatása következik... ^^