Esős csütörtök reggel volt, amikor a buszra, majd a villamosra felküzdöttem magam a szokás szerint telepakolt bőröndömmel. Mindenki igyekezett elérni a 7:45-ös vonatot az állomáson az álmosság ellenére. Vártuk már nagyon ezt az utazást. Ha már ez az utolsó osztálykirándulás, akkor muszáj jónak lennie! :) Egy bécsi utazás egyébként se lehet sosem rossz. (Leszámítva azt, hogy Schönbrunn néha zsúfolt a japán turistáktól, a metrón pedig olykor-olykor megjelenik egy magyarul beszélő, hittérítő bácsika. ×Đ) Mindez nagyjából egy hete történt. Most három bejegyzésen keresztül végigkövethetitek, hogy mi mindent láttunk Bécsben. És persze képek is készültek bőven. :D
11 körül értünk vonattal Budapestre. Nem sokkal később indult el a bécsi buszunk a Népligetből. A buszon nagy punnyadás volt. Én például netezni sem tudtam, mert a telefonom nem akarta elfogadni a buszos wifit. -.-" Elég hosszú volt ez a 6 órás utazás, de 2 óra körül már végre átléptük az osztrák határt. :D Innen már csak egy karnyújtásnyira volt Bécs. Útközben az egyik barátnőmet próbáltam németül tanítani. Miután Bécsbe értünk, első dolgunk volt, hogy megkeressük a szállásunkat és lepakoljuk a sok nehéz bőröndöt. Egy emeletes házban kaptunk olcsón szállást, az Am Tabornál. A harmadik emeleten aludtunk, emeletes ágyakon. Alattunk pedig egy óvoda volt, de a kicsiket sajnos nem láttuk. :(
A bécsi közlekedésünket nagyban megkönnyítette az, hogy a szállásunk közelében két villamos is elhaladt. Leggyakrabban a villamost használtuk, amelyek közül a régebbi fajtákon fából voltak az ülések. El kell mondanom, hogy metrózni is egész jó volt. :) A budapesti metróktól sokszor kiráz a hideg, de a bécsi metrók ahhoz képest sokkal modernebbek és kevésbe zsúfoltak.
Már rögtön az első délután egy nagyon jó helyre mentünk. :D Felültünk a Prater óriáskerekére. Innen egész szép panoráma nyílt a városra. Szerintem még a tériszonyosoknak nem lenne ezt szabad kihagyni. Az óriáskerék után én még egy közepes méretű hullámvasúton sikoltoztam és egy kb. 40 méterre felmenő körhintára is felültem. Mindkettő nagyon jó volt, bár a körhinta tetején sokkal jobban lehetett érezni az igencsak hűvös szelet. A körhintában megismerkedem egy bolgár lánnyal, Petyával és beszélgettünk egy kicsit németül. Szerencsére a 3 nap alatt többször is volt alkalmam használni a némettudásomat. Én többnyire ki tudtam fejezni magam, de másokat nehezebben értettem meg a furcsa kiejtés miatt.
A vidámpark felülnézetből
A híres körhinta
A következő úticélunk a Haus der Musik volt. Itt két osztálytársam a zongoratudását is bemutatta. :) Egyébként ez az épület még azok számára is tartogat érdekességeket, akiket annyira nem érdekel a komoly zene, mint engem. Elég sok interaktív dolgok ki lehet próbálni. Nekem a 2. emelet tetszett a legjobban. Itt megtudhattuk, hogy milyen hangokat hall egy embrió az anyaméhből, megismerhettük a fül belső szerkezetét, illetve a hanghullámokat. A 3. emeleten komponálni is lehetett, az én előadásom természetesen csapnivaló volt. ×Đ
Mire kiértünk a Haus der Musikból, már beesteledett. Ám még kicsit sem voltunk fáradtak, amikor visszaértünk a szállásra. A péntek és a szombat programjairól és élményeiről a későbbi bejegyzésekben olvashattok majd. Bis bald! :*
Ha szeretnél a bakonyi és győr-moson-soproni kirándulásról is olvasni, katt ide és görgess le! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése