Vajon melyik a fontosabb? Melyiket érdemes inkább a kettő közül választani, ha választani kell? Melyik az értékesebb? Ma ezekre a kérdéseket szeretném megválaszolni a saját véleményem alapján, illetve rámutatni az előnyökre és hátrányokra. Persze sokan gondolkodhatnak másképp erről a két dologról, mint én. Azoknak a véleményét és tapasztalatát szívesen elolvasom kommentben. Nem nyers igazságokat vagy tényeket szeretnék megosztani veletek, hanem az egyéni nézőpontomat. Ezt akár nyugodtan meg is lehet cáfolni, el lehet utasítani, hisz szólásszabadság van.
Ha döntenem kellene abban, hogy a szerelem vagy a barátság-e a jobb, én inkább a barátság pártjára állnék. Régebben nem ezt mondtam volna, de miután több negatív tapasztalatom is lett a szerelemről, változott a véleményem. A könyvtárban nagyjából minden harmadik könyv a szerelemről szól, vagy van benne szerelmi szál. A zenék és a filmek többsége is ezt a témát dolgozza fel. Még a csapból is a szerelem folyik. Mindenhonnan azt sugározzák, hogy ez mekkora jó dolog és ha nincs párod, akkor mindjárt sajnálni kell téged. A szerelem valóban szép érzés és egy bizonyos szinten megmagyarázhatatlan. Egy különleges kapocs, amely összeköt két embert, hogy lelkileg-testileg boldoggá tegyék egymást és gyarapítják egymás életét.
Viszont ennek az eszményített rózsaszín ködnek sok kisebb-nagyobb hátránya is van. A szerelem szül egyfajta erős kötődést, ragaszkodást. "Jaj, én csak vele akarok lenni, nem bírom ki nélküle! Mikor látom már, mikor hallhatom a hangját, mikor ölelhetem meg? Folyton ő jár a fejemben!" Szinte egyfolytában igényt tartunk a másikra és a közös együttlétre, holott tudjuk, hogy mindkettőnknek vannak fontos feladatai, amire ugyanúgy oda kell figyelni.
Van egy olyan barátnőm, aki nagy részt azért rontotta le a jegyeit, mert mindig csak a barátjára gondolt. Én is akartam úgy együtt lenni valakivel, akivel jártam, hogy közben tudtam, hogy inkább más lenne a helyes. Mivel szerelmes voltam, akaratlanul is igényt tartottam a társaságára. Pedig a legyünk mindennap együttben és csináljunk mindent együttben nincs semmi logika. Sőt ez a megmagyarázhatatlan ragaszkodás idővel már az ember magánszféráját is kezdi megszüntetni. Ez a túlzott, ésszerűtlen kötődés a barátságban viszont nincs meg. Két barát is hiányolhatja egymást, de a másikon kívül is létezik számukra világ.
Senkit se zavar, ha egy barátjával csak hetente vagy két hetente fut össze. Elváláskor pedig nem az a kérdés, hogy mikor láthatlak megint? Olyan kár, hogy el kell búcsúznunk! Még el sem köszöntünk, de máris hiányzol! Hanem csak annyi, hogy de jó volt veled, találkozhatnánk valamikor a közeljövőben. Csak a lehetőség áll fenn és nem az érthetetlen muszáj.
A másik nagy probléma a múlékonyság. Rengeteg kapcsolat ér idővel véget. És ha egy kapcsolat nem is ér véget, a szerelem benne többnyire megszűnik. A lángolást felváltja a megszokottság. Elég sok barátság, viszont kitart az élet végéig. Lehet, hogy egy jó baráttal nem tudsz találkozni éveken keresztül a távolság miatt, de attól még bármikor felhívhatod őt, ha baj van. Nem feltétlenül kell a távolságnak vagy az időnek megszakítania egy barátságot.
Egy barátságból szerencsére az érzelmi túlfűtöttség is hiányzik, például a szexuális igény vagy a féltékenység is. Csak minimális szinten fordul elő érzelem és kötődés. Meg persze a fájdalom is kisebb egy-egy csalódás vagy szétválás után. Egy szakítást nagyon nehéz kiheverni, de viszonylag könnyebb feldolgozni, ha egy barátság ér véget. Az se jár nagy fájdalommal, ha csak egyoldalú az érdeklődés barátilag, viszont a platói szerelem elég reménytelen érzés tud lenni. Egy barátságtól teherbe esni sem lehet, de ezt szerintem nem kell ragozni.
Sokakhoz hasonlóan az én életemben is volt már olyan szituáció, amikor választanom kellett egy kapcsolat és egy barátság között. Én beleugrottam az ismeretlen mély vízbe és inkább a kapcsolatot választottam. Az egész sztori megértéséhez a háttérinfókat is tudni kellene, ezért inkább csak a végkifejletet mesélem el. Azzal, akivel összejöttem, elég sokáig együtt voltam és boldog, tartalmas volt a kapcsolatunk. Örültem, hogy az illető része volt az életemnek és nagyon szerettem. Szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy így döntöttem. A másik emberrel pedig volt egy kis konfliktus, de mégsem vesztünk össze és megmaradt a barátságunk. Ugyanúgy beszélgettünk meg hülyéskedtünk és gyakran találkoztunk, hiszen osztálytársak vagyunk. Amikor pedig egy nehéz szakítást kellett feldolgoznom - amit valamennyire még most is emésztgetek - más barátaimhoz hasonlóan ő is vigasztalt és adott tanácsokat.
Most épp van pár ember, akit a barátomnak nevezhetek. Kapcsolatom nincs, de örülök annak, hogy nem vagyok senki iránt érzelmileg elköteleződve. Ebben a bejegyzésben, nem leértékelni akartam a szerelmet, hanem csak rámutatni arra, hogy mennyi hátránya van annak ellenére, hogy az egész világ mennyire eszményíti. Tanácsként pedig azt tudom mondani, hogy szerelem helyett érdemesebb a barátságot választani. Persze ez függ az aktuális barátság vagy szerelem minőségétől is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése