Sziasztok! Ma az egyik kedvenc sportolómról, a sokak által ismert Erőss Zsoltról szeretnék írni. Tavaly februárban volt szerencsém vele személyesen találkozni, mert a giminkben tartott egy előadást. Mesélt az életről, a hegymászásról, a Himalájáról. Időnként tett fel kérdéseket és a helyesen válaszolók kaptak egy dedikált képeslapot tőle. Rossz belegondolni, hogy az az ember, akivel még nemrég személyesen beszéltem, már nem tér vissza soha többé a Himalájából. :( Tisztelem őt, amiért egy olyan dolognak szentelte az életét, amit igazán szeretett.
Erdélyben született, Csíkszeredán, 1968. március 7-én. Mivel hegyvidékén nőtt fel, ezért érthető, hogy miért a hegymászásban találta meg élete hivatását. Ezt a sportot 1981-ben kezdte el űzni a Békás-szorosban. 1988-ban családjával áttelepült Magyarországra. 1990-ben feljutott Európa legmagasabb pontjára, az 5642 méter magas Elbruszra. Ezután a közép-ázsiai Tien-san és a Pamír még ennél is magasabb csúcsait mászta meg. 2002-ben a világ csúcsát, a Mt. Everest-et is sikerült meghódítania. Ő volt az első magyar a Csomolungmán. 2003-ban Kollár Lajossal és Mécs Lászlóval létrehozta a Magyar Himalája expedíciók sorozatot. 2010-ben balesetet szenvedett a Magas Tátrában. Ezután kellett térdig amputálni a jobb lábát. Ő viszont ennek ellenére sem szeretett volna lemondani élete értelméről. Néhány hónap múlva már ismét tudott járni és alacsonyabb hegyeket is megmászott. Amikor személyesen láttam őt, egyáltalán nem látszott, hogy hiányzik a fél lába. Olyan természetességgel lépkedett a műlábán, mintha az a saját testéből nőtt volna ki. 2011 tavaszán műlábbal jutott fel a Lhoce csúcsára, ugyanebben az évben kapta meg az "év extrémsportolója" díjat is. Idén májusban Kiss Péterrel mászták meg a Kancsendzöngát. Visszaúton eltűntek és még a serpáknak sem sikerült megtalálni őket. Életüket vesztették több ezer méterrel a világ felett. Családja, ismerősei, tisztelői mind gyászolják őt. Mivel élete során sorra hódította meg az eszméletlenül magas hegycsúcsokat, a hópárduc becenevet kapta.
Ilyen látvány fogadja a Himalája csúcsára érkezőket.
A Tien-san hegységben számos gyönyörű hegyi tó rejlik.
Ő egy azok a serpák közül, akik életüket kockáztatva a bátor hegymászókat segítik.
„Mindenki kísérti a sorsot, aki él… Az ember nem arra van teremtve, hogy passzivitásban éljen. Éppen ezért nem azt érzem, hogy kísértem a sorsot, hanem azt, hogy jól élem meg az életet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése