Mentsd meg az emlékeidet

Egyszer volt hol nem volt egy közösségi oldal. Ezen az oldalon mindenki a legidétlenebb neveken készített magának profilt, tele mindenféle fölösleges karakterekkel meg szívecskékkel. Az msn mellett ez volt a másik legnagyobb magyar közösségi bázis hosszú ideig. Évekig látogatták a honlapot az emberek, ám egyszer csak kihalt. Azután már csak a 30 és 70 év közötti korosztály látogatott fel rá. A fiatalok többsége pedig a facebook megjelenése miatt nem csak az ottani jelszavát felejtette el, hanem még magát az oldal létezését is.

Bizonyára mindenki rájött már a legrégebbi emlékei közt kutakodva, hogy az iwiw-ről beszélek. Már úgy három éve én sem nagyon látogattam az oldalt, nem is különösebben érdekelt, hogy mi történik ott, és hogy ki van még fönn, vagy ki nem. Most is csak a holnap megszűnésére szeretném felhívni a figyelmet. Ebben a "gyászjelentésben" szót ejtenék arról, hogy mindenkinek, aki nem törölte le a ottani profilját, van lehetősége lementeni onnan a régi fényképeit és levelezéseit. Ezt hívják iwiw-időkapszulának. Rögtön meg lehet találni a fejléc gombjai között ezt az opciót is. Az oldal végleges megszűnéséig, vagyis még néhány hétig van lehetőség arra, hogy aki akarja, az megcsinálja a saját időkapszuláját.

Én tegnap mentettem le a dolgaimat, és hiába nem érdekel az iwiw, jó volt egy kicsit nosztalgiázni. :) 4-5 évvel ezelőtti képeket is vissza tudtam nézni. Sokszor csak nevetni tudtam azon, hogy mennyire máshogy néztem ki én, és a barátaim is. Egy kicsit furcsa volt látni így frissen ballagva a gimiből, hogy milyen volt még az áltsulis ballagásom és az ottani bolondballagásom. Emellett természetesen régi utazási képek is előkerültek. Egyszóval: emlékek keresésére fel! :D

Én 14 évesen... (A blogot is ennyi idősen kezdtem el írni, vagyis még négy és fél évvel ezelőtt! ^^)

A boldogság ára

Már nem tudok őszintén nevetni.
Nem tudlak félelem nélkül szeretni.
Mikor a nyár minden széppel hiteget,
Érzem csontjaimban a csípős hideget.
Mikor éjjelenként mélyen alszom,
Álmaimban minden ellenünk harcol.
Mikor karjaid várják az ölelést,
Érzem, ezek döfnek majd belém kést.
Mikor lebegek a végtelen kékben,
Félek, lerántanak a tenger mélyére.
Enyém, amire már évek óta vártam,
De a bánat virága magába zárna.

Kívül mosolyra nyílik a szám csak neked,
De belül ördögök marják a szívemet.
Emlékek könnyeivel mossák össze véremet.
Fülembe visítanak ezer halotti éneket.
Barna szemem körmeikkel kivájják,
Ne lássam sose, mi az a boldogság.
Gondolataimat beszövik fájdalommal.
Hátukon visznek le a sötét pokolba.
Elszakítanak tőled, hiába szorítom a kezed,
Csak nevetnek, mikor kiabálom a neved.
A boldogságot az ő vérük árán kell megvenni.
Halott testük sírjára bizalmat kell ültetni.

Erőss Zsolt emlékére

Sziasztok! Ma az egyik kedvenc sportolómról, a sokak által ismert Erőss Zsoltról szeretnék írni. Tavaly februárban volt szerencsém vele személyesen találkozni, mert a giminkben tartott egy előadást. Mesélt az életről, a hegymászásról, a Himalájáról. Időnként tett fel kérdéseket és a helyesen válaszolók kaptak egy dedikált képeslapot tőle. Rossz belegondolni, hogy az az ember, akivel még nemrég személyesen beszéltem, már nem tér vissza soha többé a Himalájából. :( Tisztelem őt, amiért egy olyan dolognak szentelte az életét, amit igazán szeretett.

Erdélyben született, Csíkszeredán, 1968. március 7-én. Mivel hegyvidékén nőtt fel, ezért érthető, hogy miért a hegymászásban találta meg élete hivatását. Ezt a sportot 1981-ben kezdte el űzni a Békás-szorosban. 1988-ban családjával áttelepült Magyarországra. 1990-ben feljutott Európa legmagasabb pontjára, az 5642 méter magas Elbruszra. Ezután a közép-ázsiai Tien-san és a Pamír még ennél is magasabb csúcsait mászta meg. 2002-ben a világ csúcsát, a Mt. Everest-et is sikerült meghódítania. Ő volt az első magyar a Csomolungmán. 2003-ban Kollár Lajossal és Mécs Lászlóval létrehozta a Magyar Himalája expedíciók sorozatot. 2010-ben balesetet szenvedett a Magas Tátrában. Ezután kellett térdig amputálni a jobb lábát. Ő viszont ennek ellenére sem szeretett volna lemondani élete értelméről. Néhány hónap múlva már ismét tudott járni és alacsonyabb hegyeket is megmászott. Amikor személyesen láttam őt, egyáltalán nem látszott, hogy hiányzik a fél lába. Olyan természetességgel lépkedett a műlábán, mintha az a saját testéből nőtt volna ki. 2011 tavaszán műlábbal jutott fel a Lhoce csúcsára, ugyanebben az évben kapta meg az "év extrémsportolója" díjat is. Idén májusban Kiss Péterrel mászták meg a Kancsendzöngát. Visszaúton eltűntek és még a serpáknak sem sikerült megtalálni őket. Életüket vesztették több ezer méterrel a világ felett. Családja, ismerősei, tisztelői mind gyászolják őt. Mivel élete során sorra hódította meg az eszméletlenül magas hegycsúcsokat, a hópárduc becenevet kapta.

Ilyen látvány fogadja a Himalája csúcsára érkezőket.

A Tien-san hegységben számos gyönyörű hegyi tó rejlik.

Ő egy azok a serpák közül, akik életüket kockáztatva a bátor hegymászókat segítik.

„Mindenki kísérti a sorsot, aki él… Az ember nem arra van teremtve, hogy passzivitásban éljen. Éppen ezért nem azt érzem, hogy kísértem a sorsot, hanem azt, hogy jól élem meg az életet.”

15 dolog, ami nélkül nem lenne nyár a nyár...

1. gyönyörű naplementék ♥

2. strand ♥

3. bikini ♥

4. fagyi ♥

5. jégkása ♥

6. kánikula

7. a fűnyíró hangja

8. mindig mászik rajtad vmi idegesítő bogár -.-"

9. fesztiválok ♥

10. barna bőr ♥

11. szauna a buszon ×Đ

12. biciklizés a természetben ♥

13. szerelem ♥

14. nyári slágerek ♥

15. csillagnézés esténként *_* ♥

"A szép emlékeknek mindig van bennünk egy 

rejtett fiókja."

Emlékezés 2012-re

Köszönöm ennek az évnek 

• a vicces pillanatokat
• amikor jó társaságban vagy barátokkal lehettem
• a sok utazást
• az interetnikus tréninget
• a februárt, a májust
• a sok új embert, akit megismertem
• Őt ♥
• a szerelmet
• hogy javultak a jegyeim
• a legjobb padtársat
• a sok jó könyvet és a sok jó zenét
• a pozitív és negatív tapasztalatokat
• hogy rengeteg dologgal gyarapodott az életem

Képek 

 

Végül pedig a blogról mondanék pár szót :) 

•  Idén lett meg az 50 ezredik olvasó! Köszönötet érte! :D
• Már lassan 4 éve létezik a blogom.
• Eddig 278 bejegyzést írtam.
• Van 5 rendszeres olvasóm, köztük az egyik jó barátnőm. :)
• A legutóbbi szavazás szerint a blogomat többségében 10 és 20 év közöttiek olvassák.
• Eddig napi 100 olvasó a rekord, átlagosan naponta 50-en 60-an néznek fel ide.

Boldog újévet és jó szilveszteri bulizást minden olvasómnak! :D