A következő címkéjű bejegyzések mutatása: extrém. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: extrém. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. 08. 08.

Erőss Zsolt emlékére

Sziasztok! Ma az egyik kedvenc sportolómról, a sokak által ismert Erőss Zsoltról szeretnék írni. Tavaly februárban volt szerencsém vele személyesen találkozni, mert a giminkben tartott egy előadást. Mesélt az életről, a hegymászásról, a Himalájáról. Időnként tett fel kérdéseket és a helyesen válaszolók kaptak egy dedikált képeslapot tőle. Rossz belegondolni, hogy az az ember, akivel még nemrég személyesen beszéltem, már nem tér vissza soha többé a Himalájából. :( Tisztelem őt, amiért egy olyan dolognak szentelte az életét, amit igazán szeretett.


Erdélyben született, Csíkszeredán, 1968. március 7-én. Mivel hegyvidékén nőtt fel, ezért érthető, hogy miért a hegymászásban találta meg élete hivatását. Ezt a sportot 1981-ben kezdte el űzni a Békás-szorosban. 1988-ban családjával áttelepült Magyarországra. 1990-ben feljutott Európa legmagasabb pontjára, az 5642 méter magas Elbruszra. Ezután a közép-ázsiai Tien-san és a Pamír még ennél is magasabb csúcsait mászta meg. 2002-ben a világ csúcsát, a Mt. Everest-et is sikerült meghódítania. Ő volt az első magyar a Csomolungmán. 2003-ban Kollár Lajossal és Mécs Lászlóval létrehozta a Magyar Himalája expedíciók sorozatot. 2010-ben balesetet szenvedett a Magas Tátrában. Ezután kellett térdig amputálni a jobb lábát. Ő viszont ennek ellenére sem szeretett volna lemondani élete értelméről. Néhány hónap múlva már ismét tudott járni és alacsonyabb hegyeket is megmászott. Amikor személyesen láttam őt, egyáltalán nem látszott, hogy hiányzik a fél lába. Olyan természetességgel lépkedett a műlábán, mintha az a saját testéből nőtt volna ki. 2011 tavaszán műlábbal jutott fel a Lhoce csúcsára, ugyanebben az évben kapta meg az "év extrémsportolója" díjat is. Idén májusban Kiss Péterrel mászták meg a Kancsendzöngát. Visszaúton eltűntek és még a serpáknak sem sikerült megtalálni őket. Életüket vesztették több ezer méterrel a világ felett. Családja, ismerősei, tisztelői mind gyászolják őt. Mivel élete során sorra hódította meg az eszméletlenül magas hegycsúcsokat, a hópárduc becenevet kapta.
Ilyen látvány fogadja a Himalája csúcsára érkezőket.

A Tien-san hegységben számos gyönyörű hegyi tó rejlik.

Ő egy azok a serpák közül, akik életüket kockáztatva a bátor hegymászókat segítik.

„Mindenki kísérti a sorsot, aki él… Az ember nem arra van teremtve, hogy passzivitásban éljen. Éppen ezért nem azt érzem, hogy kísértem a sorsot, hanem azt, hogy jól élem meg az életet.”

2011. 07. 27.

Ha mindig történne valami...

Nem panaszkodom, nincs is igazán miért. Egyszerűen csak néha bolyong a fejemben ez az érdekes gondolatmenet, amit muszáj kiírnom magamból. Most gondolj bele: a legtöbb ember ugyanúgy tölti el a hétköznapjait. Ugyanaz a munka, ugyanaz a ház, ugyanaz a hely és mindig ugyanazok az emberek. Semmi változatosság, idővel minden olyan szürke lesz. Az élet egyhangú és változatlan, alig történik valami.
Pedig mennyire izgalmas is lenne, ha mindennap máshol ébrednél, rengeteg új embert ismernél meg és nap, mint nap más célod lenne. Vannak olyan emberek, akiknek a munkájuk miatt, vagy úgy alapjáraton megadatik ez az élet. Változatosság, extrém helyzetek, újabbnál újabb kihívások. Nah ez az, amire én vágyok.
Még nem tudom, hogyan fogom csinálni, de ha felnövök, valami izgalmas munkát keresek, ahol mindig felfedezhetek, vagy alkothatok valami újat. Nagy dolgokra vágyom és makacsul meg is fogom szerezni őket. Az sem érdekel, ha olyan munkám lesz, amelyben az életemet teszem kockára. Kell az izgalom, a hirtelen, meglepő dolgok, amelyek nem hétköznapiak! Ez az igazi vágyam, mert e nélkül az élet nem érne számomra sokat. ;)


2010. 07. 03.

Nyár

Ilyen eddig a nyaram:
unalmas
egyhangú
hát igen...
és még sorolhatnám, de minek...
Jót napozunk, medencézünk, meg ilyenek de még nem történt semmi extrém ezen a nyáron.
 :)
Egy jó spanyol szám, amit találtam:♥

Világidő =) WorldTime◔