A déli szomszéd :)

Zdravo! :) Bizonyára már legtöbben hallottátok, hogy hétfőn egy új taggal bővült az Európai Unió. Már évek óta folytak a tárgyalások, de végre a gyönyörű tengerparttal rendelkező Horvátország is csatlakozhatott. Én még sajnos nem jártam Horvátországban annak ellenére, hogy mennyire közel van. Így hát saját képeket nem tudok mutatni nektek. :( Érdekességként viszont különböző képeket és tényeket gyűjtöttem össze a déli szomszédunkról.  Jó olvasgatást! :D

A képen Palagruža világítótornya magasodik. Ez a horvát szárazföldtől lévő legtávolabbi sziget. Lakatlan, bár szerintem elég sokan élnének egy ilyen szép helyen. :) Egy régebbi bejegyzésemben bővebben is írtam a szigetről.

Horvátország több mint 800 évig perszonálunióban volt a Magyar Királysággal. Ezt az jelentette, hogy a két országnak közös uralkodója volt. Egészen az első világháború végéig, azaz 1918-ig fennállt ez a viszony. A középkorban és az újkorban bánok kormányozták ezt a területet. A 19. században komoly feszültség alakult ki a horvátok és a magyarok között. A magyarok nem biztosítottak a sem a horvátoknak sem más nemzetiségeknek elég jogot. Ám azért azt hozzá kell tenni, hogy a horvátok a többi nemzetiséghez képest mindig nagyobb autonómiát élvezhettek. A helyzet odáig fajult, hogy egy híresen magyargyűlölő horvát bán, Jelačić 1848-ban meg is támadta Magyarországot. Az 1860-as évek végén a magyarok nemcsak az osztrákokkal, hanem a horvátokkal is kiegyeztek. A horvátok ezután tarthattak önálló országgyűlést, de ígyis csak kevés tárcát kaptak.

A horvát hegyekben gyönyörű tavak rejtőznek. A Plitvicei-tavak 1979 óta a Világörökséghez tartoznak. A lépcsőzetes táj miatt a tavakon 92 kisebb-nagyobb vízesés található. A tavak környékén számos mészkőbarlangot is felfedezhetünk.

Az Ephrasius-bazilika még a 4. században épült. Poreč városában található, az Isztria-félszigeten. Neobizánci stílusú és a belsejét számos mozaik díszíti. 

Dubrovnik városa az Adriai-tenger partján terül el. Óvárosa a Világörökség része. Dubrovnikban számos látnivalót találhatunk. A város nyaralásukkor vendégül látott már olyan hírességeket is, mint Elizabeth Taylor vagy őfelsége II. Erzsébet brit királynő.

Krk... mindössze három betű, mégis annyi mindent elmond... Krk Horvátország egyik legnagyobb szigete és egyben a legnépesebb is. A tengerpartja közel 200 km. Üdülőhelyei igen népszerűek. A szigeten található a Biserujka cseppkőbarlang is. 

1242 telén IV. Béla királyunk a képen látható dalmáciai Trogir várába menekül a tatárok elől.  Ez a meseszép város Split közelében található. A trogiri székesegyház külső falán 150 emberi fejet ábrázoló szobor látható.

Ezeket a lila virágokat perunikának hívják. A perunika a horvátok nemzeti virága.

A képen Marco Polo szülőháza látható. A híres középkori felfedező a mai Horvátországhoz tartozó Korčula szigetén látta meg a napvilágot. Korčulában a nyár minden hetében előadják a helyiek a Moreška nevű kardjátékot.

A dalmatiner kutyafajta Dalmáciáról kapta a nevét.

Zadar város tengerpartján épült meg a világ első tengeri orgonája. Az orgonát a szél és a tenger morajlása a szólaltatja meg.

Ennyit mára! :D

források: vista.hu, wikipedia.org

Bakony – Győr-Moson-Sopron, még néhány kép...

Római kori villa Baláca közelében

A zirci apátság belülről

Lovak valahol a Bakonyban

Túra közben

Az Ördög-árok szépsége

Ifjú házaspár Pannonhalmán

Fertő-tó

A Magyarországot és Ausztriát elválasztó kerítések

Esterházy kastély

Az udvarra kitekintve

Földre szállt angyalok

Igazi úri alvóhely

Labirintus Széchenyi kertjében

A híres tűztorony

A város kulcsa

Sopron ♥

Bakony – Győr-Moson-Sopron, 4. nap

2013.06.02, vasárnap

 Eljött a fájdalmas búcsú ideje, a hazautazás napja. Fontos megemlíteni, hogy az előző éjszaka nem mindenki számára telt nyugodt alvással. Klári elveszített Nórival kötött fogadást, ezért hajnali 2-kor fel kellett kelnie és az osztályfőnökünk ajtaja elé tennie egy lentről hozott tárgyat. Ő egy lábast választott a konyhából, amit a sötétben csak nagy nehézségek árán talált meg. Reggel senki sem tudta, hogy került oda a lábas az ajtóhoz, csak egy jót röhögtünk az osztályfőnökünk csodálkozó arckifejezésén. Egy nappal korábban pedig történt egy másik titokzatos éjszakai esemény is. Állítólag egy alvajáró ment végig fiú neveket mondva a folyosón az éjszaka közepén. Senki sem tudja, ki volt az. Még maga az illető sem, hiszen aludt.

Nah de térjünk vissza a vasárnap reggelhez. Elhagytuk a hegykői szállásunkat és Sopronba mentünk a különbuszunkkal. 5 év után újra láthattam a hűség városát. Felmentünk a Tűztoronyba, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Ezt a csodás panorámát nézve sajnáltam igazán, hogy az Alföldre és nem a hegyekbe születtem. Később a Kecske-templomba mentünk be. Ekkor már eléggé fáradt voltam. Dél körül kaptunk bő egy óra szabadidőt. Ez mifelénk luxusnak számít. Szakadó esőben nem volt kellemes felfedezni a várost. Egyedül keltem útra. Elsősorban ékszerboltokat és szép épületeket kerestem. Mivel vasárnap volt, ezért sajnos minden üzletet zárva találtam. A szabadidő után a Nagymama Konyhájában ebédeltünk. Én két fogásos ebédet kértem, de már a leves után jól laktam. Délután 3 óra körül elhagytuk Sopront és megindultunk az autópályán Szeged felé. A buszban néhány ember segítségével írtam egy osztálydalt, ami még nincs megzenésítve. Már este hét után nem sokkal megérkeztünk szeretett városunkba. Sajnáltam, hogy véget ért a kirándulás. Áldással és énekkel búcsúztattuk a sofőrünket.

Eddig minden osztálykirándulás elég jól sikerült, így nem tudom eldönteni, melyik volt a legjobb. Viszont mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el Pannonhalmára, Sopronba vagy a Fertő-tóhoz. :) Egy későbbi bejegyzésben még töltök fel képeket. Addig is szép nyarat mindenkinek! :*

Bakony – Győr-Moson-Sopron, 3. nap

2013.06.01, szombat

Reggeli után elindultunk Fertőrákosra busszal. Enrique Iglesias hangjára ébresztgettem magamat. Az ablakból láttam a távolban az Alpokalja hegyeit. 9 óra körül érkeztünk meg. Én már 5 évvel ezelőtt jártam Fertőrákoson, de akkor csak a kőfejtőben voltam. Most viszont életemben először kipróbáltam a kenuzást. Kezdetben egy kicsit izgultam, de néhány perc elteltével már otthonosan éreztem magam a kenuban. Idővel az evezésbe is belejöttem. 3 másik emberrel ültem egy kenuban, így hát nem kellett semmitől sem félnem. A táj nem volt valami változatos, mert végig a nádasban haladtunk és ki sem mentünk a nyílt vízre. Ennek ellenére élmény volt kenuzni.

Kenuzás után a Páneurópai Pikniket néztük meg. Láttuk a drótkerítést is, ami annak idején a határon való átszökést akadályozta meg. Határellenőrzés hiányában átsétáltunk Ausztriába.

Ezután az Esterházy kastélyt csodáltunk meg. Itt elkészítettem életem első panorámaképét. A kert igényes volt, a kastély pedig fényűző. A díszítettség és a luxusos berendezés ellenére sem találtam giccsesnek belülről az épületet. Miután véget ért a kastélyban az idegenvezetés, kimentünk a kertbe. Csoportosan lefeküdtünk a fűbe és napoztunk egy jót. Ez is azon különleges pillanatok közé tartozott, amikor nem esett az eső.

Fertőd után a hidegségi körtemplomba mentünk. Hidegségnek már akkor is felfigyeltem a furcsa nevét, amikor néhány évvel ezelőtt a falun áthaladva megpillantottam a települést jelzőtáblát. A templom pedig kinézetre annyira nem nyűgözött le. Egyedül csak az volt számomra az érdekes benne, hogy már a tatárjárás idején is létezett. Közel 800 év azért nem kevés idő!

Nem sokkal később körülnéztünk Széchenyi lakóhelyén. A nagycenki kastélyt az osztályból sokan nem tartották igazán szépnek, mert az Esterházy kastély volt a viszonyítási alapjuk. Ahhoz képes tényleg szerényebb ez az épület, de azért be kell ismerni, hogy gróf Széchenyi Istvánnak arisztokrata létére még a bőre alatt is pénz volt.

Este 6 után végre megpihentünk egy kicsit a szálláson. Később elmentünk a misére itt, Hegykőn. A pap prédikációja nem tetszett annyira, mint az itthoni. A pénzszedést pedig egy kicsit furcsán oldották meg. A templom kinézetében tetszett az, hogy a falak kifestésénél élénk színeket használtak. A mise végeztével visszatértünk az átmeneti lakhelyünkre és megtömtünk paprikás krumplival az igen csak éhes gyomrunkat. Késő estére még terveztünk játékokat, de a többség már elég álmos és fáradt volt, ezért inkább az alvást választottuk.

folytatása következik... ^^