Próbálok kopogni,
De senki sem nyit ajtót.
Néha jó lenne zokogni,
Közben írni egy naplót.
Naplót annak a sorsáról, ki elveszett,
Kit soha be nem fogadnak,
Kit mások mindig csak megvetnek,
Kinek naplójából sosem olvasnak.
Naplómat kezembe veszem,
S útnak indulok.
Egyszer talán majd megérkezem.
S befogad az, ami elől elfutok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése