Egy átlagos lázadó kamasz vagyok, viszont elég akaratos lány, aki nem tudja elviselni, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő akarja. Van egy régi történetem, ami figyelemfelkeltő és ennek épp az ellenkezőjét igazolja. ;)
Amikor még 5.-es voltam, semmi kedvem nem volt a tanuláshoz. (mint ahogy még most sem... ×Đ) A törihez meg végképp nem akartam hozzányúlni a hosszú anyagrészek miatt. Ellenben anyám rámszólt, hogy "mi az, hogy nem akarok tanulni?", meg hogy majd ki fog kérdezni. Így hát idővel elkezdtem tanulni a törit is. 5.-ben még annyira könnyű volt minden, hogy akkor is 5-ös voltam töriből, amikor nem tanultam belőle semmit. Miután tanultam rá, már kedvet is kaptam hozzá. 6.-ban jött egy új tanár aki nagyon jól tartotta az órákat, ez által még jobban megszerettem ezt a tantárgyat. :) Minden évben dicséretes 5-ös lettem belőle és ez lett a kedvenc tantárgyam. Még mindig megmaradt ez a lelkesedés, pedig már azóta gimnazista vagyok és alig 2 hét múlva 10.-es leszek. Igaz, hogy a mostani tanárom nem valami jó, de így sem ment el a kedvem. Törivel szeretnék tovább menni és már alig várom a faktot. :D Elég sokat olvasok a szabadidőmben történelmi regényeket is. Az összes törikönyvem meg van még és féltve őrzöm őket. Ha több pénzem lenne, akkor akár még a History magazinnak is előfizetője lennék. Lehet, hogy a későbbiekben majd valami történelemmel kapcsolatos szakmából szeretnék megélni. Akár régésznek is elmennék pár év múlva, csak az a baj, hogy az nem valami keresett szakma. :( Ha annak idején anyám, nem piszkál, hogy tanuljam, akkor lehet hogy mindez nem történt volna meg. (Bár lehet, hogy egy idő után magamtól is érdekelt volna ez a téma.) Tehát volt egy pillanat, amikor megérte engedni, abból a fenenagy lázadásból. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése