Jöttem az ígért bejegyzéssel. :D Már említettem korábban, hogy nagyon érdekel a csillagászat. A többi csillagászat témájú bejegyzésemet ide kattintva nézheted meg. Most a csillagok "életéről" és változásairól szeretnék írni. Vagyis egy olyan dologról, amit egy estén keresztül szabad szemmel vagy teleszkóppal lehetetlen lenne megfigyelni. Ugyanis ha csillagokról van szó, akkor csak évmilliókról és évmilliárdokról beszélhetünk. Egy átlagos ember 70-80 évig él, egy átlagos csillag viszont 10-20 milliárd évig. Még kimondani is ijesztő! :-O Ha eldönthetném, hogy ember vagy inkább csillag szeretnék-e lenni, akkor én inkább csillag lennék.
A csillagok általában galaxisokban alakulnak ki. A világűrben gravitáció hatására nagy mennyiségű por-és gázfelhő sűrűsödik össze, ezt hívják molekuláris felhőnek. Amikor a gázfelhő anyaga csillaggá alakul, akkor nyílthalmaz keletkezik. Később a nyílthalmaz csillagai eltávolodnak egymástól. A képen is egy nyílthalmazt láthatsz, Fiastyúknak hívják és a Bika csillagképben található.
A csillagok egyféle módon keletkeznek, de a fejlődésüket két különböző csoportba sorolhatjuk. Máshogy fejlődnek a kis tömegű és a nagy tömegű csillagok. Kis tömegűnek a nyolc naptömegnél kisebb csillag számít. Kezdjük először velük, mert így a nap fejlődését és sorsát is megérthetjük. Amikor a csillag még csak kezdetleges por-és gázfelhő, azt protoncsillagnak nevezik. Ezek az égitestek már képesek fényt sugározni. Amikor a csillag magjában a hőmérséklet eléri a 10 millió fokot, beindulnak a nukleáris reakciók. Egy csillagban hidrogén és hélium található. A csillag a hidrogént tartalmát felhasználva ragyog. Ekkor keletkezik a hélium és közben a csillag tömege egyre csökken. A mi Napunk hidrogénkészletei 5 milliárd év múlva fognak kimerülni.
Amikor ez megtörténik, a csillag a héliumkészleteit kezdi el felhasználni. Ha a hélium is elfogy, akkor már csak a szén és az oxigén marad hátra. A csillag magja közben egyre forróbb lesz. Az égitest eredeti méretének sokszorosát éri el, viszont a tömege nem változik. Amikor a Nap is vörös óriássá válik majd, bekebelezi a Merkúrt, a Vénuszt és talán a Földet is. De ha a Földet nem is kebelezné be, akkor is lehetetlen életfeltételek alakulnának ki a bolygónkon.
Miután elégette a fűtőanyagát, a magja összesűrűsödik, a külső rétegei pedig leválnak róla. A kilökődött gázok felhővé alakulnak és folyamatosan tágulnak. Ezeket a gázfelhőket planetáris ködnek nevezzük. A planetáris ködökből később újabb csillagok is létrejöhetnek. Vagyis több milliárd év múlva akár a Nap és Naprendszer helyén is születhetnek új csillagok. A képen látható planetáris köd, a Gyűrűs-köd a Lant csillagképben található.
A planetáris köd belsejében megmaradt csillagmag a fehér törpe. Ez az égitest, már csak nagyon halvány fényt képes kibocsátani. Külön érdekesség, hogy az első fehér törpét, az égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz mellett fedezték fel. Amikor a fehér törpe fénye teljesen kialszik, fekete törpévé válik. Ezek szabad szemmel és teleszkóppal sem figyelhetőek meg, ezért a csillagászok még egyetlen fekete törpét sem fedeztek fel. A csillagok életében a fekete törpe állapot számít a halálnak. Így fogja végezni egyszer a Nap is.
Most pedig ideje a 8 naptömegnél nagyobb csillagokkal foglalkozni. Szemléltető példaként a Deneb csillagról hoztam képet. A Deneb tömege 20-szor nagyobb a Nap tömegénél. Ez a Hattyú csillagkép (Északi Kereszt) legfényesebb csillaga. Mivel látható az északi égbolton, ezért egy nyári estén éjfél körül nekem is sikerül valamennyire megfigyelnem. :) A születése és a működése a kisebb csillagokéhoz hasonló. Ugyanúgy a hidrogén, majd a hélium tartalékait használja fel a csillag. Mikor kifogynak a hidrogénkészletei, vörös óriássá alakul. Ha a vörös óriás belsejében leáll a magfúzió, a mag energiakibocsátással összeroppan. Ez a folyamat során alakul a nagy tömegű csillag szupernóvává és közben képződhetnek újabb csillagok. A Naprendszer keletkezésekor is több szupernóva-robbanás történt a közelben.
A Nagy Magellán-felhőben is található egy szupernóva. A Deneb most éppen vörös óriás állapotban van és hamarosan szupernóva lehet belőle. Ha a egy csillag kezdeti tömege 8 és 20 naptömeg között van, akkor a csillag élete végén neutroncsillaggá alakul. A neutroncsillagok gravitációs mezeje rendkívül erős. Időnként röntgensugarakat és rádió hullámokat bocsátanak ki. A 20 naptömegnél nagyobb csillagok viszont fekete lyukakká alakulnak. A csillag sűrűsége ilyenkor olyan mértékben megnövekszik, hogy még a fény sem képes elhagyni az égitestet. A fekete lyuk minden közelébe kerülő anyagot elnyel. Mivel nem bocsát ki fényt ezért még nagyon kevés fekete lyukat fedeztek fel. A fekete lyukakat egyedül csak a környezetükre gyakorolt gravitációs hatás alapján lehet megfigyelni. Nemrég a Hattyú csillagképben is felfedeztek egy fekete lyukat, ami a csillagászok Cygnus X-1-nek neveztek el. Mivel a Deneb tömege pont 20-szor nagyobb a Nap tömegénél, ezért még nem lehet tudni, hogy a szupernóva állapot után neutroncsillaggá vagy fekete lyukká alakul-e majd.
Remélem sikerült bebizonyítanom, hogy a világűrben is zajlanak érdekes események, és hogy a csillagászat is egy érdekes téma. Én örülök neki, hogy nagyon távolról az emberiség is részese lehet ennek a csodának. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése