Mint régen

Nem szégyenlem, hogy én még Cartoon Network-ön, pokémontazókon és számítógépes játékokon nőtten fel...

 

Elég volt csak néhány őrült barátnő a suliban ahhoz, hogy jól érezzem magam és nem kellett több ezer semmit mondó facebook ismerős. Alig sminkeltem és nem raktam ki mindenemet a ruháimból, hanem normálisan öltözködtem. Könyveket bújtam és nem azon tűnődtem, hogyan legyek minél nagyobb ribanc, vagy minél menőbb. Piáról, cigiről, drogokról alig tudtam valamit. Ha unatkoztam vagy rossz napom volt, a rajzolásba fojtottam bánatomat. És nem az volt minden második facebook posztom, hogy " unatkozom valaki üzi", hogy "mindjárt öngyi leszek", vagy hogy szétverlek te köcsög."

 

Én mindig elvoltam a saját kis dolgaimmal meg a barátnőimmel és egyáltalán nem hasonlítottam a mai 12-13 éves lányokra. (Tisztelet a kivételnek!) Egyszerűen taszítónak tartom, ha egy ilyen korú lány cigiszagtól bűzölög, fültágítót hord és tele van tetkókkal meg piercingekkel. Ha van barátja, mert persze mindig a fiúkon jár az esze, az is olyan ronda, mint ő. Azért néznek így ki, mert így akarnak kitűnni vagy különcködni. Pedig sajnos ott tartunk lassan, hogy ezzel olvadnak be a társadalom egy részébe. A többi ember pedig egyszerűen csak visszataszítónak találja őket. Én is hányok már attól, hogy az ilyen kis p*csákkal vannak tele a közösségi oldalak. Miért nem lehet minden olyan, mint régen? Mi lesz még ez után?