A heves patak elöntötte a köveket a
parton,
Egyet közülük magával ragadott.
A gyors szél megsuhintotta a virágot,
Szirmai közül egyet kihullajtott.
Kivett belőlem egy darabot s magával
vitte.
Érzem, valamit elveszítettem.
Elvitt egy társat, egy apró
napsugarat,
Egy embert, aki az arcomra mosolyt
csalt.
Elvitte a szerelmet, azt a csodás
világot,
S csak gyönyörűszép emlékeket
hagyott.
Szép emlékeket, melyek mégis fájnak,
Bús melankóliát festenek a
magánynak.
Fényes szépségükkel engem
megvakítanak,
Átölelve, fojtón szorongatnak.
Folyton csengő hangjuk megsüketít,
Végtelen erejük befeketít.
Boldog virág voltam, de egy szirmom
hiányzik.
Pont azt az egyet kell keserűen
megsiratni,
Mély bánatban miatta gyászruhát
húzni,
Majd megcsonkultan elfelejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése