Tudom, akarsz tőlem valami újat
hallani,
Jó lenne a megvallatlant megvallani.
De én nem mondhatok mást, mint, amit
látok.
Nem változik semmi, míg mi uraljuk a
világot.
Az évezredek elteltek, városok
emelkedtek,
Gépeink eljutnak a csillagokhoz, a
fellegekbe.
Általunk megvénült már a Földnek
arca,
De a miénk mindig ugyanolyan maradt.
Erőszak, önzőség,
pénzarisztokrácia,
Hazugságok, ígéretek, halott
demokrácia.
Gyilkosság, háborúk, bűnök,
rágalmak:
Mindezek helyettem is vallanak.
Én csak a harmadik évezred könnyeit
Fogom rímes szavakban lefesteni.
Megrajzolom az öreg világ fekete
foltjait,
Senki sem fog semmit belém fojtani.
Szabad világban élünk, mondok, amit
akarok,
Ezért apró, de ritka kincs, amit én
adhatok.
Nem vagyok költő, mégis papírra
vésem
Ezt a nagy csodát: az őszinteségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése