Pedig nem leszel más csak por és hamu.
Nézz körül! Rajtad kívül még sokakat
Hordoz vállán a Föld, az öreg tanú.
Hiszed, ha a világ egy nagy király lenne,
Te lennél fején az ékes korona.
Ám csak egy vagy milliók között elveszve,
Te szüntelen magadon töprengő koponya.
Hiszed, te vagy mindennek eleje s vége,
Hogy érted kel fel a nap minden reggel,
Hogy érted lángol az összes csillag az égen,
Hogy érted haltak meg hajdanán ezrek.
Kis ember vagyok, de ma eljöttem,
Hogy őszintén színt valljak néked.
Határozott célom, hogy összetörjem
Fejedben ezt a hazug álomképet.
Tudom, ha a világ egy nagy király lenne,
Te lennél ősz hajának egy apró szála.
Ha pedig egy forró sivatag lenne,
Porszem lennél, kit soha meg nem találnak.
Ha világunk egy tavaszi rét lenne,
Virágként kellene benne szétárasztanod illatodat,
És ha hosszú évezredek eltelnek,
Múló léted által ez a rét még mindig szép marad.
Ha világunk egy végeláthatatlan könyvtár lenne,
Lehetnél könyv, mely ontja a bölcs szavakat,
És ha hosszú évezredek eltelnek,
Belőled tanulhatnának a jövőbeli ifjak.
Hiába követeled magadnak a legszebb javakat,
Hiába követeled borát minden őszi szüretnek,
Másé lesz az már, mikor tested elhamvad,
A Föld forog tovább, helyetted pedig újak születnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése