Széttépett levelek, elfeledett emlékek.
Szakad a papír, hullanak a könnyek.
Elszakad az élet is, a test a földre hullik.
Jéggé dermed a szív is, ha minden elmúlik.
Pillanat alatt kidől a fa, mely éveken át nőtt,
Száraz gallyait maga alá temeti a föld.
Megáll a szív, mely egy életen át adott erőt.
A temetőben a sírra ránehezedik a márványkő.
Már csak ezt a szót súgják az angyalok: vége.
Születtél, szerettél, dolgoztál, ez volt az élet.
Hazudtok angyalok, égjetek a pokol tüzében!
Nem hiszek ebben, én ennél többet remélek.
Nem hiszem el, hogy az van megírva a nagykönyvbe,
Hogy nem ér be az élet munkájának gyümölcse,
Hogy a végső pillanat mindent eltörölhet,
Nem veszhet el, amiért az emberek küzdöttek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése