A világ hét régi csodája

Mivel egy korábbi bejegyzésemben ígértem, ezért a világ hét régi csodájáról is hoztam képeket és infókat. :)Az ókori világ hét csodája alatt az ókor hét legismertebb építményét értjük. Ezek az építmények közül napjainkban már csak az egyiptomi piramisokat tudjuk megtekinteni. A lenti térképen egyben meg lehet nézni, hogy ezek a "csodák" pontosan hol is helyezkedtek el az ókorban.

1. Gízai piramisok

Gízai piramisok néven három piramist értünk: az egyiptomi óbirodalmi Hufu, Hafré és Menkauré fáraók piramisait. Maga a teljes piramismező a három nagy piramison kívül magába foglalja a hozzájuk tartozó halotti templomokat, kisebb piramisokat, a Nagy Szfinxet, Hafré és Menkauré völgytemplomait, I. Hentkauesz királyné sírját, a nemesek masztabáit és más, a halottkultusszal, illetve az építkezéssel kapcsolatos épületeket. A három legnagyobb piramist Kr. e. 2600 és 2500 között építették. Gíza a mai egyiptomi főváros, Kairó közvetlen közelében helyezkedik el. A legnagyobb piramis felépítményét átlagban 1 köbméteres, 2 tonnás kváderekből építették, összesen körülbelül 2,5 millió köbméter mennyiségben, azaz ötmillió tonnás tömegben. Az építés technológiája a Sznofru piramisainál már bevált módszerű, ennek lényege, hogy a téglatest alakú kvádereket nem a hagyományos módon, a legkisebb felületű oldalra állítva és döntött szögben helyezték el, hanem a legnagyobb felületű oldalra és vízszintesen. Emellett nem közel függőleges rétegeket építettek, mint korábban, hanem vízszinteseket, minden egyes követ átlapolva helyeztek el egy sík felületen, bár erre csak a külső rétegeknél ügyeltek. Ez jelentősen megnövelte a stabilitást.

A levegőből nézve

A piramisok éjjel

Szfinx szobor

2. Szemiramisz függőketje

A kert az ókori Babilónia (mai Irak) területén helyezkedett el. II. Nabú-kudurri-uszur király a feleségét akarta megörvendeztetni a kerttel, aki folyton-folyvást szülőföldje zöld vidékei után sóvárgott. Ezen elképzelés szerint a függőkerteknek semmi közük nincs a Szemiramisz néven említett asszír királynéhoz. A függőkertet számos görög történetíró leírta, mint például Sztrabón vagy Diodórosz, de nagyon kevés bizonyíték van arról, hogy valóban létezett-e. Néhány (körülményes) bizonyíték szerint a babiloni palota megnövekedett, de ez nem teljesen megfelelő bizonyíték, hogy miért néztek ki ilyen különösen ezek a függőkertek. Néhány ember szerint ezen a helyen az eredeti építmény összekeveredett a kertekkel, amik Ninivében is léteztek; a feljegyzett táblázatokon is tiszta kerteket találtak a kutatók. A tábla leír egy lehetséges gépezetet is, mely hasonlít az arkhimédészi csavarra, amivel nagy magasságokba is fel tudták szállítani a vizet. Egy másik elképzelés szerint a függőkertek az Eufrátesz partján épült teraszokon álltak, és a folyóból szivattyúk segítségével látták el vízzel. A kertekben a következő növények voltak megtalálhatók: rózsa, gránátalma, füge, mandula, dió, vízililiom. A függőkertet földrengés pusztította el.

3. Epheszoszi Artemisz-templom

A templom Kr. e. 550 körül épült Epheszoszban a Perzsa Birodalom területén, körülbelül 50 km-re a mai török İzmir várostól. Az eredeti templomból semmi sem maradt fenn az utókornak. 120 évig építették. Az épület 51 méter széles és 105 méter hosszúságú volt. 127, egyenként 18 méter magas márványoszlop tartotta a tetőszerkezetet. A tetőzetet cédrusfából, a szentély magas, arannyal és drága festékekkel dúsan feldíszített, csiszolt szárnyas ajtajait ciprusfából készítették. A szentély belsejében helyezkedett el az istennő közel két méteres, fából faragott szobra. Artemisz képmását arannyal és ezüsttel borították be. Kr. e. 356. július 21-én a templom teljesen elpusztult egyetlen éjszaka alatt. Egy Hérosztratosz nevű ember gyújtotta fel a templomot, aki tettét azzal indokolta, hogy be akart kerülni a történelemkönyvekbe. Az ephészoszi hatóságok ezért nem csak halálra ítélték, de kivégzése után a nevének említését is megtiltották, halálbüntetés terhe mellett, hogy Hérosztratosz esetleges követőinek elvegyék a kedvét a hasonló próbálkozásoktól. A szigor dacára Hérosztratosz neve máig is fennmaradt, így célját végül is elérte. A monda szerint a templom leégésének az éjszakáján született Nagy Sándor. Plutarkhosz szellemesen megjegyezte, hogy valószínűleg azért égett le a templom, mert Artemisz túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével és nem figyelt a templomára. Kr. e. 334-ben Nagy Sándor felajánlotta az epheszosziaknak, hogy újjáépítteti a templomot saját költségén, ha a nevét feltüntetik a templom egyik falán. Az epheszosziak visszautasították Nagy Sándor aranyát és saját költségükből építették fel az új templomot.  Az újjáépített templom akkor pusztult el, amikor a gótok betörtek a Római Birodalomba.

Ennyi maradt meg a templomból...

4. Olümpiai Zeusz-szobor

 A remekmű végleges változatát Pheidiasz készítette el körülbelül Kr. e. 435-ben. A mű vázlatát a szobrász a műtermében készítette el gipszből, fából és vasból. Mivel a szobor hatalmas volt, a méretek lehetetlenné tették, hogy egy darabban szállítsák el a közelben található szentélybe. A szobrász valószínűleg részekre szedette a remekművet, melyet egyenként vitetett át a Zeusz-templom belső kamrájába. Korai feljegyzések alapján az egész szobor 13 m magas volt, ami egy mai 4 emeletes ház magasságának megfelelő. Jobb kezében egy pici szobrot lelhetünk fel, ami Nikét, a győzelmi figurát ábrázolta, bal kezében jogarát tartotta ami tetején egy sas ült. A saruja és a palástja is aranyból volt, Zeusz lábait pedig szfinxek és más szárnyas figurák díszítették. A ruhájára állatokat és liliomokat véstek. A trónban található elefántcsont-, arany-, ébenfa- és drágakő-intarzia is. Éveken keresztül látogatók és hívők százait vonzotta a templom a világ minden tájáról. Történészek szerint egy tűzvészben pusztult el ez a remekmű.
5. Halikarnasszoszi mauzóleum

A Halikarnasszoszi mauzóleum egy i. e. 353 és i. e. 350 között épült síremlék, amely Mauszólosz, perzsa királyi helytartó és felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban. A 45 m magas, pódiumon álló sírépület görög templomra hasonlított. Piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vette körül, s csúcsán márványból faragott négyesfogat helyezkedett el, amelyben Mauszólosz és Artemiszia foglalt helyet. A sír egy dombon épült, kilátással a városra. Az egész építmény zárt udvarban, az udvar közepén álló, kőből készült platformon állt. Az épülethez vezető lépcsősort kőoroszlánok fogták közre, és a külső falakat számos, isteneket és istennőket ábrázoló szobor díszítette. Minden sarokban márványból faragott lovasharcosok őrizték a sírt. A platform felső szakaszán csatajeleneteket bemutató domborművek, például a kentaurok és lapidák csatája, az amazonok görögök elleni küzdelme, illetve az amazonok versenyfutása volt látható. Ezeknek a domborműveknek a töredékei a mauzóleum újabb kori ásatásai során kerültek elő (ma a londoni British Museumban láthatók). A platform tetején harminchat karcsú ión oszlop helyezkedett el, tíz-tíz oszlop oldalanként, minden sarokban megosztva egy oszlopot. Ezek között szobrok álltak. Az oszlopok egy szilárd cellaszerű blokkot képeztek, amely viselte a hatalmas tető tömegét. Az épületet a 16. században lerombolták.

6. Rodoszi kolosszus

A rodoszi kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt, Rodosz városában. A szobor ókori források szerint 70 könyök magas volt, azaz semmiképp sem magasabb 33-35 méternél. A szobor építésekor azért esett Héliosz istenre a választás, mert a monda szerint Zeusz legkisebb fia, miután apja, Zeusz főisten felosztotta a világot gyermekei között, kimaradt a felosztásból. Kárpótlásul azt kérte apjától, hogy adja neki Rodosz szigetét, amelynek neve rózsát jelent. Így a rodoszi nép Hélioszhoz imádkozott. Az építkezés i. e. 302-ben kezdődött. Az építőmester, Kharész egy vasszerkezetet készített, amelyet agyaggal vontak be. A belső szerkezet kialakítása után a művet egy földhányással vették körbe, hogy a félig kész szoborra ráhelyezhessék a bronzból készült fémlapokat. A szobor belsejét kövekkel tömték meg, hogy ellenálljon az időjárás viszontagságainak. A szobrot eredetileg 18 méteresre tervezték, de végül 36 méteresre építették meg. Magassága körülbelül akkora lehetett, mint a New York-i Szabadság-szobor. Állítólag a város tenger felőli bejáratánál állt, az egyik lábával az egyik parton, a másikkal a másikon. Ezt később megcáfolták, mivel így az építés idejére le kellett volna zárni a kikötőt, és mivel igen fontos kikötő volt, a város ezt nem engedhette volna meg. Néhány feljegyzés szerint mikor összedőlt, házakra zuhant, így valószínűleg egy dombtetőn állhatott. Ezután terjedt el az a tévhit, hogy később a kikötő fölött állt.A szobor építésénél – a feljegyzésekből tudjuk – 15 tonna bronzot és 9 tonna vasat használtak fel. Maga a szobor 33-35 méter magas volt, és egy 15 méteres talapzaton állt.

7. Pharoszi világítótorony

A pharoszi vagy alexandriai világítótorony az i. e. 3. század folyamán épült Egyiptom területén az alexandriai Pharosz szigeten, mint a kikötőt jelző szimbólum. Később világítótorony lett belőle. Magasságát 115 és 135 méter közöttire becsülik. Az alexandriai partszakasz veszélyesnek bizonyult a zátonyokkal teli partszakasz miatt, ezért volt szükséges valamilyen jelzőrendszer építése. Szosztratosz építész a következő feliratot helyezte el a talapzaton: „Szosztratosz, Dexiphanesz fia a Cnidiai, felajánlom ezt az alkotást a Hajózó Isteneknek és azoknak, akik behajózzák a tengereket”. Ez így nézett ki görögül: ΣΟΣΤΡΑΤΟΣ ΔΕΞΙΦΑΝΟΥ ΚΝΙΔΙΟΣ ΘΕΟΙΣ ΣΩΤΕΡΣΙΝ ΥΠΕΡ ΤΩΝ ΠΛΩΙΖΟΜΕΝΩΝ. Hatalmas kőtömbökből épült és három részre lehetett tagolni: az első a talapzat, egy négyzet alaprajzú emelet, amely 55,9 m magas volt, a belsejében egy hengerszerű üreggel. Ezt egyfajta "liftaknaként" használták, amelyben a tűzhöz szükséges anyagokat juttatták a torony tetejére. A középső egy nyolcszögalapú szint, mely majd 30 m magas volt. A harmadik szint pedig, amelynek alakja egy körhöz hasonlatos, 7 m magas volt, nagy tükrök voltak benne, amelyek tükröződését több mint 50 km-ről észre lehetett venni. Éjjel tűz jelezte a hajósoknak az utat. A torony tetején egy szobor állt. A szobor kilétét illetőleg több vita is van a történészek között: egyesek szerint Poszeidónt, a tengerek istenét ábrázolta, mások szerint Zeuszt, a főistent. 956-ban egy földrengés kisebb károkat okozott a toronyban, majd 1303-ban és 1323-ban két nagyobb földrengés komoly pusztítást végzett az épület szerkezetében. 1480-ban az egyiptomi mameluk szultán, Qaitbay erődöt építtetett a világítótorony helyére, a torony köveit és márványait is felhasználva. Majd egy 14. századi földrengés végleg lerombolta a világítótornyot; maradványait Alexandria keleti kikötőjében találták meg a búvárok 1994-ben. (from: wikipedia)

Ha szeretnétek virtuálisan beutazni a világot, akkor a blogomban megtalálhattok minden úticélt! ;) Korábbi földrajz/utazás témájú bejegyzéseket itt tudtok olvasni.