Kedves Olvasóim! Kedves blogom! Jó néhány hónap eltelt már azóta, mióta legutóbb életjelet adtam magamról. "Naplóbejegyzést" pedig már érettségi óta nem írtam. Önző dolog, de a szépséges tájak, izgalmas hírek, vagy érdekes műalkotások helyett most inkább az életem legutóbbi néhány hónapját ragadnám meg. Egy kis összegzés, majd újévi fogadalmak következnek. Leginkább annak lehet érdekfeszítő ez a bejegyzés, aki kíváncsi az egyetemista életre, különösen a szegedire. :)
Tanulás
Ez a gyönyörű épület az új iskolám (vagyis inkább a mögötte lévő szürke "panel", de ez csak részletkérdés :P). A 408 pontommal bekerültem az SZTE-re. Nem bántam meg, hogy nem hagytam el Szegedet - hiába fáj a szívem az után, hogy mikor mehetek már el itthonról - sokkal több érv szól Szeged mellett, mint Szeged ellen. Ha visszagondolok az elmúlt fél évemre, a tanulást tartom a mostani életem egyik legsikeresebb részének. Ezt egyrészt az eredményeimre értem, másrészt pedig arra, hogy érdekel is annak a nagy része, amit tanulok.
Most épp szerencsére vizsgáim 2/3-án már túl vagyok. Eddig 4,5 az átlagom, és ezt még überelhetem is. *stéberfej* (Gimi alatt a kiemelkedő lustaságomnak köszönhetően sosem volt ennyi az átlagom.) A szakomon a legjobban a nyelvészet érdekel. Azt is élvezem, hogy sokkal többet használhatom a kedvenc nyelvemet, az olaszt; illetve hogy néhány órám teljesen olaszul van. Persze azért nehézségek is akadtak. Az irodalom időnként kifektetett engem, pedig jövőre már sokkal jobban meg kellene kedvelnem, hiszen sokkal többet kell majd vele foglalkoznom. A másik nehézség a rendkívül zsúfolt órarendem volt. Nem panaszkodhatok, hiszen vannak az én esetemnél rosszabb esetek is, de szorgalmi időszakban szinte teljesen tele volt zsúfolva a hetem kötelező órákkal. Több napon már reggel 8-kor kezdtem, és szinte este 7-ig vagy 8-ig óráim voltak, ha nem számoljuk bele a délutáni bő 2 óra hossza szünetemet, amikor hazaugorhattam kajálni. Gyakran még annyi pihenőidőm se volt. (És igen... pedig bölcsész vagyok.) Szerencsére beadandókkal nem voltam túlterhelve, csak novemberben írtam néhány zh-t. Újdonság volt ebben a félévben, hogy elkezdtem angolul és latinul tanulni. Mindkettőt viszonylag jól bírtam, bár a latinhoz nem volt valami pozitív a hozzáállásom.
Munka
Jó formán már ezt a szót sem ismerem, nemhogy még beszéljek is róla. Nyáron egész jó volt a helyzet, mivel közel másfél hónapot végigdolgoztam egy olyan helyen, ami biciklivel csak alig 5 percnyire volt a házunktól. Nem a legpihentetőbb volt a mezőgazdasági munka, de legalább rendes emberek között lehettem: senki sem volt bunkó. Ennyi idő alatt (főleg, hogy többször "vasárnapoztam" is) kerestem elég rendesen, de az a fizetésem már teljesen elment androidos telefonra, gólyatáborra, meg egyebekre. A fent említett "csodálatos" órarendem és időbeosztásom miatt pedig szeptembertől kezdve alig volt időm keresni valami pénzt.
Párkapcsolat
Már közel egy éve boldogítjuk egymást ezzel a szőke fiatalemberrel. Nyáron gyakran sikerült találkoznunk, és többször közösen fürdőkbe is mentünk. A közös nyár esti bicikizések is jellegzetes emlékei maradnak annak az időszaknak. Szerencsére szorgalmi időszakban is szinte minden nap találkoztunk. A kapcsolatunk eddigi tartósságának talán az a titka, hogy a személyiségünk és az érdeklődési körünk jó része összecseng; illetve olyan embernek tartom, akivel egy vita utáni lecsitulás során már könnyű átbeszélni a problémákat. A barátom idén kezdte el a szakácsképzést, aminek kifejezetten örülök, mert végre egy olyan pályát és célt talált végül, ami teljesen hozzá illik.
Barátság
Háááát igen... Újra necces témához érkeztünk. A baráti kapcsolataim nagy része több okból megromlott. Ezek a fő okok a távolság, konfliktusok, időhiány, meg úgy mindenki el van a saját életével. Pedig én bármikor szívesen adtam volna az időmből, holott a régi barátaim közül szinte csak én vagyok az egyetemista. Mit számít egy ellógott előadás, ha barátokról van szó? :) A vizsgák pedig... nos, ezrek tanulnak még éjszaka is, nappal pedig belefér egy kis baráti beszélgetés. Lásd nekem fontosak az emberek, hiába sz*rnak a fejemre. Tulajdonképpen ironikus, hogy a mai világban több kapcsolat megy tönkre időhiány és oda nem figyelés miatt, mint komoly veszekedések miatt.
Szokás mondani, hogy ha Isten elvesz valamit, cserébe ad mást helyette. A mondás nagyjából be is teljesedett az életemben. Hiszen a mostani csoportomban érzem magam a legjobban. Egész jól összebarátkoztam a szorgalmi időszakban az olaszos csoportommal és másokkal is. Az is igaz, hogy előadáson számomra sokkal könnyebbek a barátságkötések, mint a JATE-ban. A gólyatábor keveset dobott az ismerkedjünk az egyetemen jellegű dolgon, de azért többnyire jól éreztem magam. A csoporttársaimmal viszont szünetekben mindig együtt lógtunk, közös buli sajnos még eddig csak egy volt. Remélem, hogy a további öt félévben is ki fogunk egymás mellett tartani piás üvegek és vizsgatételek között egyaránt! ;)
Család
Az elmúlt időszakot kevés veszekedés, kimondottan sok közös kirándulás jellemezte. :)
Ez a kissé személyesre sikeredett beszámoló után jöjjön a pontozás (nem az egész 2014-es év, hanem csak elmúlt néhány hónap) és az újévi fogadalmak.
Tanulás: 10/8
Munka: 10/3
Párkapcsolat: 10/6
Barátok: 10/3
Család: 10/6
Az újévi fogadalmaim közül pedig csak a leglazábbat osztom meg. 2015-BEN SZÁZSZOR TÖBBET FOGOK BULIZI!!! :D
Boldog Újévet és Boldog Karácsonyt kívánok minden olvasómnak! :) Bár újévig még lehet, hogy jövök egy-két témával. Ciao! :*
