Sok ember van mellettem,
De egy sincs, aki szeressen.
Már régóta köztetek élek,
De amit tesztek, abból semmit sem értek.
Nem akarok mást, csak a Holdra menni,
Ahol nem lenne rajtam kívül senki!
Onnan nézném a világot.
Meglátnám azt is, amit sohasem látok!
Megnézném, hogyan tűnik el esténként a házakból a fény.
Átölelném azt, aki a magánytól fél.
Megnézném, hogy alszik az, aki bűnösen él,
Vagy mit álmodhat az, ki szebb jövőt remél.
Megnézném a Hold fényét a víz tükrében,
A fénylő csillagokat körülöttem.
Én lennék az egyetlen, aki mindent lát.
Közben megérteném milyen is az igaz magány.
Végül boldog szülinapot szeretnék kívánni egy régi blogolvasómnak Dominik Zsuzsinak, aki immár az osztálytársam is! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése