Kisétáltam a pusztába,
A titkos világomba.
Elmélyedtem a magányban.
Rájöttem arra, amire senki más.
Amilyen üres a puszta,
Annyira üres az őt körülvevő világ.
De itt legalább nyugalom és béke van.
Messze elkerüli ezt a helyet
Minden gond és zaj. Csend van.
Nem tölti be más a teret, csak a végtelen kék ég,
Lábam alatt a zöld fű, körülöttem a süvít a szél.
Lehet, hogy túl egyszerű, de nekem ennyi pont elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése