Nem létező húgomhoz
Hiányzol, pedig még sosem láttalak,
Nem jöttél el bármennyire is vártalak.
Tudom, hogy sohasem fogsz létezni.
Sosem fogod majd kérdezni,
Hogy neked írtam-e ezeket a sorokat.
Sosem fogod olvasni e lapokat.
Lehet, nem is baj, hogy nem leszel itt mellettem.
Nem lenne jó neked, ezen a szerencsétlen helyen.
Igaz, hogy van már egy testvérem,
De nélküled magamat mégis magányosnak érzem.
Nincs olyan, kinek a napjaimat elmeséljem,
Vagy néha a haját fésüljem.
Tudom, hogy sohasem fogsz létezni,
Hiába vártalak még hónapokig, évekig.
Tudom, nem lesz olyan, ki hasonlítana rám.
Tudom, senkiben sem bízhatok igazán.
De legalább a képzeletemben létezel,
S a legrosszabb napjaimkor is itt vagy velem.
(apámhoz...)
Elmentél
Már rég láttalak, talán el is fejeltettelek.
Jobban meg kellett volna, becsüljelek,
Hiszen tőled kaptam a nevem.
Én viselem a lábad, orrod, hajad, szemed.
Messzi útra tértél, már az árnyékod sem látom.
Más lenne a világ, ha nem mentél volna el, belátom.
Messzi útra tértél és nem vittél magaddal.
A komor világ bilincsei tartanak.
Ha még egyszer láthatnálak, csak egyet kérnék tőled:
Vigyél magaddal a csillagok közé, hadd lássam a földi jövőmet!
Mutasd meg milyen érzés szabadnak lenni.
Ha lehet, csak egyet szeretnék, veled menni.
Te voltál az, ki minden kérdésemre feleltél.
Ha szomorú voltam, megnevettettél.
Legyen hát ez a pár sor a tiéd,
Ha már nem jöttél el, hogy magaddal vigyél.
jajjte Pálma... :(
VálaszTörlésLegyél erős ;)