A férfiakhoz

Hol vannak már a középkor lovagjai?

Hol vannak a háborúk hős férfijai?

Az idő a föld porává tette őket,

Nincs már aki megbecsülje a nőket.

Vagy létezett egyáltalán olyan idő,

Mikor nem csak egy csábító test volt a nő?

Mikor a nőknek volt szabad akaratuk?

Ért-e valaha bármit is a szavuk?

Ó, vajon volt-e hajdanán olyan kor,

Mikor a nő nem vágy vagy érdek tárgya volt?

Mikor élhette boldogan a saját életét

S nem szenvedett egy férfi birtokaként?

Férfiak, amikor egy nőn végignéztek,

Csak egyszer nézzetek mélyen a szemébe!

Tudjátok ily szemen át látni a világot?

Vagy hogy mi van a testben, amit birtokolnátok?

Ne vágyj a testre, amíg nem tudod mindezt!

Míg nem látod, a fájdalmat a női szívben.

Nem látod a küzdelmet és csalódást,

Álmot, érzést, titkos vágyódást,

Célokat, mosolyt, netán könnyeket,

Őszinteséget vagy igaz szerelmet.

Vágyat család, szépség, siker iránt.

Vagy egy férfiről, aki látja, ha hibáz,

Aki sosem rest bocsánatot kérni,

Aki nem fogja a nő szívét darabokra tépni.

Férfiak, ne vágyjatok olyanra, amit nem ismertek!

Ez a nagy igazság, bármit is hittetek!

Bárcsak lenne férfi, ki megértené e pár sort!

Igaz társra vágyik a nő, kivel te csak játszol!

Lesz-e idő, mikor nem csak a test egyesül,

Hanem összeforr a két lélek s a szív egy dallamra zendül?

(Tisztelet a kivételnek!)