Hol vannak már a középkor
lovagjai?
Hol vannak a háborúk hős
férfijai?
Az idő a föld porává
tette őket,
Nincs már aki megbecsülje
a nőket.
Vagy létezett egyáltalán
olyan idő,
Mikor nem csak egy csábító
test volt a nő?
Mikor a nőknek volt
szabad akaratuk?
Ért-e valaha bármit is a
szavuk?
Ó, vajon volt-e hajdanán
olyan kor,
Mikor a nő nem vágy vagy
érdek tárgya volt?
Mikor élhette boldogan a
saját életét
S nem szenvedett egy férfi
birtokaként?
Férfiak, amikor egy nőn
végignéztek,
Csak egyszer nézzetek
mélyen a szemébe!
Tudjátok ily szemen át
látni a világot?
Vagy hogy mi van a
testben, amit birtokolnátok?
Ne vágyj a testre, amíg
nem tudod mindezt!
Míg nem látod, a
fájdalmat a női szívben.
Nem látod a küzdelmet és
csalódást,
Álmot, érzést, titkos
vágyódást,
Célokat, mosolyt, netán
könnyeket,
Őszinteséget vagy igaz
szerelmet.
Vágyat család, szépség,
siker iránt.
Vagy egy férfiről, aki
látja, ha hibáz,
Aki sosem rest bocsánatot
kérni,
Aki nem fogja a nő szívét
darabokra tépni.
Férfiak, ne vágyjatok
olyanra, amit nem ismertek!
Ez a nagy igazság, bármit
is hittetek!
Bárcsak lenne férfi, ki
megértené e pár sort!
Igaz társra vágyik a nő,
kivel te csak játszol!
Lesz-e idő, mikor nem
csak a test egyesül,
Hanem összeforr a két
lélek s a szív egy dallamra zendül?
(Tisztelet a kivételnek!)
