Hová tartozom?
Az emberek márcsak emberből vannak,
Azt hiszik jó az, amit akarnak.
Önmagukat istenné teszik,
S közben a világ kárát semmibe veszik.
Én is ugyanabból a húsból s vérből vagyok, mint mások.
Boldogságot az emberek közt mégsem találok.
Néha utálom, hogy köztetek élek,
A haláltól viszont kicsit mégis félek.
Nincs igazi bizalom, nincs igazság,
Nincs igaz hatalom, nincs szabadság!
Nincs hová menekülni az emberiség elől
Pedig így semmi jót nem látok a jövőm felől.
Nincsen hely számomra ezen a világon.
Hiába várok szép jövőt, hiába kiáltok!
Ha netalán mégis lenne,
Gyere, kiálts te is velem!
Vagy lehet, hogy van, csak én szúrtam el mindent,
És csak jól esik, ha a tömegből egy bűnbakot leintek!
Az emberek márcsak emberből vannak,
Sajnos én is tagja vagyok ennek a halálra ítélt fajnak…