Bakony – Győr-Moson-Sopron, 2. nap

2013. 05. 31, péntek

Reggel már fél 7-kor fel kellett kelnem, mert Zsuzsival boltba mentünk. Miután visszaértünk a szállásra, elkészítettük a reggelit. 9-kor indultunk el a buszunkkal az Ördög-árok felé. Mivel ma már jobban kedvezett nekünk az időjárás, el tudtunk menni túrázni. Először majdnem eltévedtünk, de aztán sikeresen megtaláltuk a helyes túrautat. Az út elején láttunk igazán szép lovakat. Emellett jó érzés volt a hegyek közt, a természetben lenni. Hamarosan egyre nagyobb kihívásokat állított elénk az Ördög-árok. Néhány helyre elég nehéz volt átjutni. Volt, hogy egy nagyon meredek domboldalra kellett felkapaszkodnunk, ami erősen csúszott a sár miatt. Alig voltak kövek és faágak, amikben könnyebben megkapaszkodhattunk volna. Egy ponton úgy éreztem, hogy nem tudok tovább küzdeni a lecsúszás ellen. Végül mégis sikerült 20 métert megtennem felfelé ilyen formában. Sok olyan nehéz szakasza volt a túrának, ahol egymást kellett átsegítenünk. A hosszú menetelgetés közben mindenféle hülyeséget énekeltünk. Egyszer a sárban az egyik osztálytársam seggre esett. Neki ugyan fájt ezután a hátsója, de az esésen mindenki derült egy jót. Ilyen kalandos úton érkeztünk meg a cseszneki vár közelébe. Nagyjából 10 kilométert tettünk meg gyalog, csúszva, illetve sziklákon kapaszkodva.

Az izgalmas túrát egy pannonhalmi látogatás követte. Az osztályból többen ismertek meg a Barátok Útján Pannonhalmán tanuló fiúkat. Az egyik barátjuk volt a bencés apátságban és a gimnáziumban az idegenvezetőnk. Én irigylem a pannonhalmiakat, amiért ilyen szép helyen tanulhatnak. Nem csak az iskola épülete néz ki jól, hanem az udvar egyik részéről gyönyörű panorámát csodálhatunk meg. Innen nagyon messzire el lehet látni. Furcsa, hogy az itt tanulók csak havonta egyszer mehetnek haza. Amikor hétvégén bennmaradnak, nincs lehetőségük elmenni szórakozni vagy egy városban flangálni. A gimijükhöz csak falvak vannak közel. A hétvégéket általában sportolással vagy hülyéskedéssel töltik el. Városi szemmel érdekesnek tartom, hogy egy ilyen elzárt helyen tengetik a mindennapjaikat. Mindenesetre egész rendesek.

Este megérkeztünk a hegykői közösségi házba. Itt Erika lett a szobatársam. Vacsorára pedig bolognai spagettit ettünk. Nagyon feldobott a vacsora után rohangálós játék. 11 óra körül álomra hajtottuk a fejünket.

folytatása következik... :D

Bakony – Győr-Moson-Sopron, 1. nap

Sziasztok! Egy hónapos késéssel bár, de itt van az osztálykirándulásról szóló élménybeszámolóm. Csináltam mellé jó pár képet is. Ha van kedvetek olvassatok bele! :) Ez a kirándulás jó példa volt arra, hogy a hangulatot közel sem az időjárás határozza meg. Élményekben gazdag mozgalmas 4 napot tudhatok a magaménak. :D

2013.05.30, csütörtök

Reggel, vagyis inkább hajnalban a többségnek nehéz volt a felkelés. Szerencsére negyed 7-re sikerült telepakolnunk a buszt, így elindulhattunk. Az álmosságunk ellenére a buszban énekléssel és hülyéskedéssel tudtuk biztosítani a jó hangulatot. A zuhogó eső senkinek sem vette el a kedvét. Én Klári társaságát élvezhettem. Felsoroltuk Magyarország összes megyéjét, de pont azt a megyét kihagytuk, ahová menni készültünk. Az utazásunkat fasírtillat kísérte és régi magyar számok dallamai.

Fél 11-kor végre megérkeztünk Zircre. Sikeresen kikászálódtunk a buszból és tudomásul vettük, hogy nem csak Szegeden szakad az eső, hanem az ország másik felében is. Legelőször a zirci apátság mellett lévő műemlékkönyvtárat néztük meg. A könyvtár hatalmas mennyiségű könyvet őriz. Nekem Leginkább az tetszett ebben a helyben, hogy egyaránt láthattam fél embernyi nagyságú könyveket és alig tenyérnyi nagyságú könyveket is. Persze felmerült bennem a kérdés, hogy akkoriban hogyan olvastak egy olyan könyvet, amit én még két kézzel sem bírnék el? A több mint kétezer oldalas könyvekről pedig már ne is beszéljünk! A könyvtár után a zirci apátság épületébe mentünk be. Nem a templom szépsége, hanem inkább a jó idegenvezetés keltette fel az érdeklődésemet. Egy Elizeus nevű nyolcvankét éves ciszterci atya volt az idegenvezetőnk. Nagyon tetszett, ahogyan beszélt a templomról. Nem egy megszokott, száraz, tudományos szöveget hallottunk tőle, hanem nagyon érdekesen beszélt, próbálta kiszínezni a dolgokat. Ez volt az egyik legjobb idegenvezetés, amit eddig életem során hallottam.

Kora délután a balácai római kori villába látogattunk el. Néztük egy unalmasra sikeredett kisfilmet a helyről. Jó volt, hogy eljutottunk egy már kétezer éve létező helyre, de bennem mégis az ekkor elhangzott hülyeségek fognak megmaradni. A nap eddig részéből szerencsére nem hiányzott a vidámság és a szórakozás. Néhány embernek és nekem köszönhetően megmaradt a reggeli alaphangulat. Miközben Bakonybél felé haladtunk a különbusszal, a Dunántúl hegyeiben gyönyörködtem. Alföldiként mindig lenyűgöz a hegyek látványa.

Fél öt körül érkeztünk meg a bakonybéli szállásunkra. Ekkorra már kellőképpen lefárasztottuk egymást. A bakonybéli bencés szerzeteseknél aludtunk. Volt egy kis macera a szállással, mert más várt mint, amire számítottunk. Én Fannival aludtam együtt egy kétszemélyes szobában. Estefelé néztem vele vicces videókat. Vacsora előtt az osztállyal Tic-Tac-Bummot játszottunk és holtversenyben nyertem. A vacsora pedig egyszerűen fenséges volt. Befaltam egymás után négy tortillát gazdagon megtöltve. Később egy bencés szerzetes megmutatta, hogy milyen ékszereket és dísztárgyakat készített fémművességgel. Az etióp keresztet találtam a legszebbnek. Ezután részt vettünk a szerzetesek esti imáján. Én a fáradság miatt nem tudtam teljesen odafigyelni. A végén a perjeltől áldást is kaptunk.

Kilenc óra környékén egy kis esti sétára indultunk. Ekkor már az eső nem esett. Elmentünk egy kis hegyi kápolnába, amit Szent Gellért remete lakóhelye mellé építettek. Itt megtartottuk a saját esti imánkat és a kedvenc vallásos dalomat is elgitározták. 11 óra után kerültünk ágyba. Éjszaka kis híján megfagytunk, olyan hideg volt a szobánkban. 

folytatása következik... :D

Az akarat...

Furcsa dolog történt velem nemrég... Vasárnap este, amikor mentem haza Szentmihályról, összefutottam az egyik barátnőm anyukájával a Mars téren. Amíg nem jött a busz, elkezdtünk beszélgetni. Több téma szóba került, de nagyon sokat beszélgettünk egy ember kapcsán az akaratról. Amikor pedig hétfő délután jöttem haza a városból, egy másik ismerősöm ugyanúgy az akaratról kezdett el beszélni nekem. Mindez véletlen egybeesés, mert egyik alkalommal sem én hoztam szóba ezt a témát. Most lehet, hogy sokak számára ez nem tűnik nagy eseménynek, de szerintem van valami oka annak, hogy mindketten egymástól függetlenül erről beszéltek. Mintha ezzel Isten akart volna nekem üzenni... Lehet, hogy a közeljövőben pont az akaratra lesz a legnagyobb szükségem. Akarat kell ahhoz, meg tudjak küzdeni önmagammal, a lelki problémákkal és mások elvárásaival. Nagy akarat kell majd ahhoz is, hogy el tudjam érni a következő évre kitűzött céljaimat...

Barátság vagy szerelem?

Vajon melyik a fontosabb? Melyiket érdemes inkább a kettő közül választani, ha választani kell? Melyik az értékesebb? Ma ezekre a kérdéseket szeretném megválaszolni a saját véleményem alapján, illetve rámutatni az előnyökre és hátrányokra. Persze sokan gondolkodhatnak másképp erről a két dologról, mint én. Azoknak a véleményét és tapasztalatát szívesen elolvasom kommentben. Nem nyers igazságokat vagy tényeket szeretnék megosztani veletek, hanem az egyéni nézőpontomat. Ezt akár nyugodtan meg is lehet cáfolni, el lehet utasítani, hisz szólásszabadság van.

Ha döntenem kellene abban, hogy a szerelem vagy a barátság-e a jobb, én inkább a barátság pártjára állnék. Régebben nem ezt mondtam volna, de miután több negatív tapasztalatom is lett a szerelemről, változott a véleményem. A könyvtárban nagyjából minden harmadik könyv a szerelemről szól, vagy van benne szerelmi szál. A zenék és a filmek többsége is ezt a témát dolgozza fel. Még a csapból is a szerelem folyik. Mindenhonnan azt sugározzák, hogy ez mekkora jó dolog és ha nincs párod, akkor mindjárt sajnálni kell téged. A szerelem valóban szép érzés és egy bizonyos szinten megmagyarázhatatlan. Egy különleges kapocs, amely összeköt két embert, hogy lelkileg-testileg boldoggá tegyék egymást és gyarapítják egymás életét.

Viszont ennek az eszményített rózsaszín ködnek sok kisebb-nagyobb hátránya is van. A szerelem szül egyfajta erős kötődést, ragaszkodást. "Jaj, én csak vele akarok lenni, nem bírom ki nélküle! Mikor látom már, mikor hallhatom a hangját, mikor ölelhetem meg? Folyton ő jár a fejemben!" Szinte egyfolytában igényt tartunk a másikra és a közös együttlétre, holott tudjuk, hogy mindkettőnknek vannak fontos feladatai, amire ugyanúgy oda kell figyelni. 

Van egy olyan barátnőm, aki nagy részt azért rontotta le a jegyeit, mert mindig csak a barátjára gondolt. Én is akartam úgy együtt lenni valakivel, akivel jártam, hogy közben tudtam, hogy inkább más lenne a helyes. Mivel szerelmes voltam, akaratlanul is igényt tartottam a társaságára. Pedig a legyünk mindennap együttben és csináljunk mindent együttben nincs semmi logika. Sőt ez a megmagyarázhatatlan ragaszkodás idővel már az ember magánszféráját is kezdi megszüntetni. Ez a túlzott, ésszerűtlen kötődés a barátságban viszont nincs meg. Két barát is hiányolhatja egymást, de a másikon kívül is létezik számukra világ.

Senkit se zavar, ha egy barátjával csak hetente vagy két hetente fut össze. Elváláskor pedig nem az a kérdés, hogy mikor láthatlak megint? Olyan kár, hogy el kell búcsúznunk! Még el sem köszöntünk, de máris hiányzol! Hanem csak annyi, hogy de jó volt veled, találkozhatnánk valamikor a közeljövőben. Csak a lehetőség áll fenn és nem az érthetetlen muszáj.

A másik nagy probléma a múlékonyság. Rengeteg kapcsolat ér idővel véget. És ha egy kapcsolat nem is ér véget, a szerelem benne többnyire megszűnik. A lángolást felváltja a megszokottság. Elég sok barátság, viszont kitart az élet végéig. Lehet, hogy egy jó baráttal nem tudsz találkozni éveken keresztül a távolság miatt, de attól még bármikor felhívhatod őt, ha baj van. Nem feltétlenül kell a távolságnak vagy az időnek megszakítania egy barátságot.

Egy barátságból szerencsére az érzelmi túlfűtöttség is hiányzik, például a szexuális igény vagy a féltékenység is. Csak minimális szinten fordul elő érzelem és kötődés. Meg persze a fájdalom is kisebb egy-egy csalódás vagy szétválás után. Egy szakítást nagyon nehéz kiheverni, de viszonylag könnyebb feldolgozni, ha egy barátság ér véget. Az se jár nagy fájdalommal, ha csak egyoldalú az érdeklődés barátilag, viszont a platói szerelem elég reménytelen érzés tud lenni. Egy barátságtól teherbe esni sem lehet, de ezt szerintem nem kell ragozni.

Sokakhoz hasonlóan az én életemben is volt már olyan szituáció, amikor választanom kellett egy kapcsolat és egy barátság között. Én beleugrottam az ismeretlen mély vízbe és inkább a kapcsolatot választottam. Az egész sztori megértéséhez a háttérinfókat is tudni kellene, ezért inkább csak a végkifejletet mesélem el. Azzal, akivel összejöttem, elég sokáig együtt voltam és boldog, tartalmas volt a kapcsolatunk. Örültem, hogy az illető része volt az életemnek és nagyon szerettem. Szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy így döntöttem. A másik emberrel pedig volt egy kis konfliktus, de mégsem vesztünk össze és megmaradt a barátságunk. Ugyanúgy beszélgettünk meg hülyéskedtünk és gyakran találkoztunk, hiszen osztálytársak vagyunk. Amikor pedig egy nehéz szakítást kellett feldolgoznom - amit  valamennyire még most is emésztgetek - más barátaimhoz hasonlóan ő is vigasztalt és adott tanácsokat.

Most épp van pár ember, akit a barátomnak nevezhetek. Kapcsolatom nincs, de örülök annak, hogy nem vagyok senki iránt érzelmileg elköteleződve. Ebben a bejegyzésben, nem leértékelni akartam a szerelmet, hanem csak rámutatni arra, hogy mennyi hátránya van annak ellenére, hogy az egész világ mennyire eszményíti. Tanácsként pedig azt tudom mondani, hogy szerelem helyett érdemesebb a barátságot választani. Persze ez függ az aktuális barátság vagy szerelem minőségétől is...

A legszebb magyar számokból...

"S ha nem marad más utánam 

Csak partra vetett hordalék 

Kertembe gyűljetek, és ott szórjátok szét 

Növesszen egy fát, újabb életeken át

Majd engem éreztek, mikor ontja illatát."

/ Magna Cum Laude - Sirató/