2013. 09. 01.

Szökött királyfi

A szemed elől valami mindig eltakarja a napot,
Nehezebben mosolyog, ki már sok pofont kapott.
Kinek összetörték szívét, miért ne könnyezne?
Sáros utunk az életben nincs kikövezve.

A hegedű lágy hangja elhal, mikor
A zenész lelkébe valaki beletipor,
Aztán már csak némán fogy a bor,
Falra festi a bánatot az alkohol.

A költő soraiban mindig csak siratja magát,
Temetőnek írja le a világ kietlen lakát.
Nincsen, ki úgy lássa a világot, mint egy csecsemő.
Mindenki elfelejt nevetni, ahogy egyre nő.

A boldogság egy szellő, mely a nyárban örökre elveszik.
Vajon ki fogja majd azt újra megkeresni?
Tudni akarjuk, melyik barlangban rejtőzik,
Merre jár, miközben a bánat egyre csak tetőzik?

Mindannyian visszavárjuk ezt a szökött királyfit,
Hátha hoz tarisznyájában pénzt vagy bármit,
Amitől őszintébb lesz a mosoly és kékebb az ég.
S vele kivirágzik a világon minden rét.

Eljött ez a király koldusnak ruhájában.
Mi rá se néztünk, elmerültünk a melankóliában.
Nem hozott ugyan se kincset, se pénzt, se szerelmet,
Csak egy színes pillangót, de nekünk az nem kellett.

2013. 08. 27.

Photoshop képeim 3.

Ha régebbi photoshop képeket is szeretnél megnézni, katt ide! :D

 Nagyvárad, Körös-part
Varázskapu
 Lila rózsa :D
 A kiskunfélegyházi templom
 A bánat köve






2013. 08. 25.

A tudatlanság iskolája

Bárcsak ne mindig a megsárgult lapokat mutogatnátok,
Bárcsak ne mindig egy helyben ülve untatnátok!
Szép a geometria, az epika meg Eger régi vára,
Szép a józan ész is, de a világot meg nem váltja.

Élettelen robottestek egész nap könyv fölött magolnak.
Agyuk újra meg újra lejátssza a betanult gondolatokat.
Nem éreznek, nem kiálthatnak szívükből soha.
Ülni kell csendben, mereven bámulni a távolba.

Pedig rabból nem lesz pillangó, ezerszínű csoda,
Csak egy lélektelen test betűkkel, számokkal.
Az én nevem tudás, röviden: telepakolt koponya,
A legnagyobb kérdésekre mégsem tudom a válaszokat.

Kérdezem majd, ha diplomámat fogom kezembe venni,
Hol van az az iskola, ahol megtanítanak boldognak lenni?
Kitől tudom meg, hogy a sors sokszor kegyetlen?
Ki mondja el, mi a hazugság, jóság, szerelem?

Ki mutatja meg nekünk, hogyan kell álmodni,
Szobánk falára a jövő szép céljait vázolni?
Ki fogja meg erősen a robot hideg, fém kezét?
Ki tanít meg szeretni az elvárások kietlen mezején?

Csont vagyok, hús, bőr, agy, bél, tüdő és gyomor,
Összetákolatlan sejthalmaz, ki a küszöbön ácsorog,
Miközben az élet ajtaján félve bekopog,
Mert egyáltalán nem tudja, mi vár rá: álom vagy pokol?


2013. 08. 22.

Egy fiatal fotós

Sziasztok! Sok művészi hajlamokkal megáldott barátom van. Van, aki énekel, van, aki hangszeren játszik és van, aki hozzám hasonlóan ír, fest vagy rajzol. Ma egy fiatal fotós barátomról szeretnék nektek írni, akit nemrég ismertem meg. Márton Máriónak hívják és 3 éve kezdte el tanulni a fotózást kitartóan a szigorú és tapasztalt tanára mellett. Én ugyan nem tudok hozzáértő véleményt mondani, de szerintem jó képeket csinál. Nemrég nekem is volt szerencsém vele dolgozni. A photoshop-ot is megtanulta már kezdőszinten kezelni. Ő nem tájképeket, hanem modelleket szeret fotózni. Egy fotón egy átlagos lányból többet is ki tud hozni. Márió modelleket és anime-rajongókat keres. Ha érdekel a modellkedés, szereted az animéket vagy csak érdekelnek a képei, akkor nézz fel a holnapjára! :)


Világidő =) WorldTime◔