Erős túlzás lenne azt mondani, hogy mélyen hívő ember vagyok, de az igaz, hogy hiszek Istenben. Mindenkinek meg van a választási lehetősége, hogy milyen vallású akar lenni, miben akar hinni és miben nem. Úgy gondolom, hogy senki sem lesz attól kevesebb, ha ateista, muszlim, szentháromság-tagadó, hindu, törzsi vallású vagy akármi más. Csak esetleg a látókörében és az életmódjában különbözik. Rengeteg vallás és különböző szekta van az egész világon! Nah de akkor mégis kinek van igaza? Isten teremtette a világot vagy csak volt egy nagy ősrobbanás? Allahhoz kell-e imádkozni vagy Visnuhoz? A Kába-kőnek tényleg van valami jelentősége vagy csak egy nagy fekete meteorit az Arab-félsziget közepén? Létezik-e újjászületés? Létezik! Miért is ne létezne? Minden létezik, amiben hiszel. Az egész nem racionalitás, ésszerűség, vagy valami tudományos halandzsa egy könyvben, hanem erős hit, ami az ember lelki életét áthatja. Abba pedig, hogy mi van benned, mi szerint éled az életed, miben hiszel és miben nem, igazán nincs joga senkinek belekötnie. Mit csinálnék, ha elsétálna mellettem az utcán egy muszlim, majd egyszer csak hirtelen megállna, leterítene egy díszes szőnyeget az aszfaltra, leborulna és kelet felé fordulva elkezdene imádkozni? Mennék tovább a dolgomra. Igazán nincs semmi közöm ahhoz, hogy neki milyen bensőséges kapcsolata van az ő istenével. A vallásod csak rád tartozik és arra nem e világi személyre, akiben hiszel.
Én nem tudom elfogadni a Biblia minden egyes szavát, nem igazán szeretem a hittan órákat, és sok egyházi személyt sem kedvelek. Manapság az emberek többsége már nem hisz Istenben vagy nem érdekli őt a vallás. Viszont jó tudni, hogy valahol a másvilágon létezik valaki, akire tekinthetsz bölcs apaként vagy gondoskodó anyaként. Aki mindent tud és ha erősen figyelsz rá, meghallod a szavát. Az igazán nehéz pillanatokban tanácsot ad és segítő kezet nyújt neked. Ha rossz útra tértél lelkiismeretként vagy valamilyen más formában megszólal benned és próbál jobb irányba terelgetni téged. Minden embernek van egy életútja, idővel a komoly célja is kialakul és Isten végigkíséri ezen őt. Jézus képében példát mutatott az embereknek. Megmutatta, hogy mi a helyes és mi nem.
Mindebben hinni szép dolog. Kár, hogy sokan a történelem során vallás címszó alatt már rengetegszer ártottak másoknak. Kétezer éve még buzgón üldözték a keresztényeket, csak azért mert nem akartak mindenféle pogány meséket elfogadni. Csak azért, mert "nem voltak rajta a listán". Miután jobban elterjedt a vallás és kialakult az egyházi hierarchia, rá ötszáz évre már meg is történt az egyházszakadás. A középkorban pedig minden csak pénz, birtok, élvezet, pénz, birtok és élvezet volt. Az a csoda, hogy maguk a pápák hús-vér emberek és nem valami hatalmas aranyszobrok voltak. Aki pedig felmert ez ellen szólalni: "Eretnek! Máglyára vele." A keresztes háborúkban is annyi erkölcstelenség történt. Semmi tolerancia, a hit és a szeretet még messziről sem nyilvánult meg. A reformáció után pedig jött a rengeteg vallásháború. "Mert ugye én a nagy francia király katolikus vagyok és az én országomban minden egyes embernek annak kell lennie. Aki protestáns, annak mehet a feje a guillotine alá!" Könyörgöm, nem mindegy, hogy szerencsétlen ember miben hisz? A hit egy olyan bensőséges dolog, amit egyáltalán nem így kellett volna a különböző történelmi korokban felfogni. Az már megint egy más eset, ha valaki nem saját akaratból, őszintén hisz, hanem csak belenevelik vagy ráerőltetik a vallást. Nem szaporítom tovább a szót, mert a lényeget mindössze három betűben ki lehet fejezni: HIT!
.jpg)
