Álmok a valóságban - 4. rész

A fájdalmas búcsú és a még fájdalmasabb következmények

Hamarosan eljött életemnek az a napja, amit a legkevésbé vártam. Itt volt az ideje annak, hogy Pablo és a többi spanyol cserediák hazautazzon Madridba. Vonattal mentek föl Budapestre és onnan mentek tovább a ferihegyi reptérre. Én, Marianna és Niki is rajtaültünk azon a vonaton, mivel Niki pont akkor utazott vissza Pestre Affelay-hoz. Pablo és Antonio is velünk volt egy kabinban. Hála a srácoknak nagyon jó volt a hangulat. Nem is gondoltam a pár óra múlva bekövetkező szomorú elválásra. Pablo ölébe dőlve nevettem és közben hallgattam a heves szívdobogását.

Néhány órával később megkaptam Pablo-tól az utolsó ölelést. Marianna is szomorúan búcsúzott el Antonio-tól. Az volt a legrosszabb, ahogyan végignéztük, amikor felszáll a madridi gép. Estére talán már a fiúk Spanyolországban lesznek, több ezer kilométerre tőlünk.

Másnap, amikor jöttem haza Nikitől Szegedre, Norbi már rögtön találkozni akart velem. Egy parkban ücsörögtünk, amikor hirtelen letámadott a gyanakvó kérdéseivel.

-         Paulina, te csalsz engem?

Ez a kérdés hallatán majd kiugrott a szívem a helyéről.

-         Nem! – válaszoltam hevesen – Hogy gondolhatsz ilyet? Sértesz a kérdéseddel! Tényleg egy ilyenfajta lánynak tartasz?

-         Nem, dehogy – felelt már higgadtabban – de egyfolytában elutasítasz, ha találkozni szeretnék veled!

-         Jaj, Norbi! Tudod, hogy általában sok dolgom van és a nővérem is itt volt egy ideig Szegeden.

-         Tehát nem vagyok neked eléggé fontos.

-         De nagyon is fontos vagy a számomra. Bár amiért ilyen dolgokkal vádolsz meg, azt gondolom, hogy nem szeretsz, és nem ismersz eléggé.

-         Ez nem bűn, hiszen még nem tart olyan régóta a kapcsolatunk.

-         Így igaz, pont azért kellene megerősíteni a köztünk lévő szerelmet és bizalmat, ahelyett hogy egymás ellen vádaskodnánk.

-         Az igazat megvallva más is mondta, hogy te másik fiúval voltál.

-         És mégis ki?

-         Állítólag Szabi barátnője, Ági valamelyik nap látott téged csókolózni egy másik fiúval.

-         Te pedig hiszel Áginak, aki utálatos és mindenkiről rosszindulatú pletykákat terjeszt?

-         Mivel ez a múlt héten történt, amikor egyáltalán nem is találkoztunk, fennáll a lehetősége annak, hogy van egy másik pasid is és vele voltál.

-         Persze! Hát így az egyértelmű! Ilyenkor abba is bele, hogy neked hogy esne, ha azzal vádolnálak, hogy megcsaltál!

Majd megjátszva a sértett, ártatlan lányt, otthagytam őt a parkban. Éreztem, hogy már a szakítás szélen táncol a kapcsolatunk és mindez az én hibám. Bár ha Ági nem szólt volna közbe, könnyebben tudtam volna kezelni a dolgokat. A spanyol cserediákok megjelöltek a neten, egy csomó képükön. Norbi ebből láthatta, hogy velük lógtam az elmúlt időben. Igaz, hogy a kapcsolatunk tönkremenése miatt én voltam a hibás, de valljuk be, ő pedig túl bizalmatlan volt. Egyre jobban eltávolodtunk egymástól, később már egyáltalán nem beszélgettünk.

Pablo-val eleinte még sokat írogattuk egymásnak twitter-en, szinte mindennap azt írta: „Te extraño.” Én is elég nehezen viseltem a távollétét. De aztán idővel már ő sem írt. Egyedül maradtam. Amikor belementem a Pablo-val való kapcsolatba, akkor valójában mindent egy lapra tettem fel. A játszmát elvesztettem. Nincs Norbi, nincs Pablo. De arra sincs okom, hogy bánkódjak, hogy bánkódjak, hiszen a nyaram legszebb hetének emléke még mindig itt él bennem...



Az 1. részért kattints ide!!!
A 2. részért kattints ide!!!
A 3. részért kattints ide!!!
A 4. részért kattints ide!!!

Az 5. részért kattints ide!!!

A 6. részért kattints ide!!!
A 7. részért kattints ide!!!
A 8. részért kattints ide!!!
A 9. részért kattints ide!!!

Álmok a valóságban - 3. rész

Mindennek megvan az ára

Ezután Nikivel egész nap otthon voltunk. Nem tudtuk elfelejteni a tegnap estét. Én szinte folyton Pablo-ra gondoltam. Mi van, ha Norbi valahonnan megtudja, hogy más fiúval kavartam? Bár hamarosan el is vetettem ezt a gondolatot, mivel nem volt ott senki olyan a partin, aki elmondhatná neki.

Egyszer csak megszólalt a telefonom. Add, hogy Pablo legyen, legyen Pablo! És tényleg Pablo hívott. Azt kérdezte, hogy van-e kedvem őt körbevezetni a városban, én pedig beleegyeztem. Másnap elvittem a kedvenc helyeimre és remekül éreztük magunkat. Először pizzáztunk a Plázában, aztán kiültünk a Rakpartra beszélgetni. Ő végig spanyolul beszélt hozzám, mert tudta, hogy nem értek angolul. Én pedig spanyolul is alig tudtam, de azért megértettük egymást. A Rakpart lépcsőin ülve hirtelen olyan közel hajolt hozzám, mint péntek este. Újra meg akart csókolni. Én először nem akartam Norbira való tekintettel, de egy olyan fiúnak, mint Pablo, nem lehetett ellenállni. Érte bármit odaadnék, elvégre ő a valóra vált álmom. Nem maradtak viszonzatlanul az érzéseim. Akkor voltam a legboldogabb, amikor azt mondta:

-         Te quiero!

Én pedig:

-         Te adoro!

És ez így ment még pár napig. Egyre jobban kialakult a kapcsolatunk. Amikor pedig Norbi hívott, mindig azt mondtam, hogy nem érek rá. Nem volt szép ezt tenni, de Pablo-ért bármit. Időközben ugyanez történt Mariannával és Antonio-val is. Ráadásul Mariannának még kockáztatni sem volt mit, mivel ő akkor éppen szingli volt.

Egyik nap, amikor mentünk be Nikivel a városba, összefutottunk egy nem kívánatos emberrel. Az egyik ellenségem, Ági volt az. Már évek óta utáltuk egymást.

-         Mi van Paulina, csalod a pasidat?

-         Nem, képzeld, én nem vagyok akkora ribanc, mint te és amúgy sincs semmi közöd a magánéletemhez!

-         Igaza van a húgomnak! – szólt közbe Niki – Ő sokkal különb nálad. Legalább veled ellentétben nem jár olyan ruhákban, amiből ki van mindene.

-         Mondhattok, amit akartok, de Paulina tegnap láttam, hogy smároltál és ölelkeztél egy másik pasival a belvárosban!  És talán... valakitől... már Norbi is megtudta – mondta egyre gúnyosabb vigyorral az arcán – Talán pont tőlem!

-         Nah persze. És ki hinnél el neked? – vágtam vissza magabiztosan.

-         Hát majd meglátjuk, hogy ki fog hinni kinek! – és ezekkel a szavakkal elment.

-          Ne is törődj vele! – nyugtatott Niki.

Aznap éjjel nyugtalanul forgolódtam az ágyamban. Ideje lenne minél hamarabb letisztázni ezt az ügyet Norbival, mielőtt nekem származna bajom belőle.



Az 1. részért kattints ide!!!
A 2. részért kattints ide!!!
A 3. részért kattints ide!!!
A 4. részért kattints ide!!!
Az 5. részért kattints ide!!!
A 6. részért kattints ide!!!
A 7. részért kattints ide!!!
A 8. részért kattints ide!!!
A 9. részért kattints ide!!!

Álmok a valóságban - 2. rész

Valóra vált álom

Aznap estére szépen kicsinosítottuk magunkat és lerohantuk a Belvárost. A Rakparton ücsörögtünk és jó pasikkal szemezgettünk. A lemenő nap halványan tükröződött a Tisza vizében. A sörösüvegeink egyre üresebbek lettek. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy dübörgő zene hallatszik át a túlpartról. Nikivel egymásra néztünk és szavak nélkül is tudtuk, hogy mindketten ugyanarra gondolunk.

-         Irány Újszeged!

A maradék itallal pedig még koccintottunk egy jót. Ahogy mentünk a hídon, már messziről kiszúrtam, hogy jön velünk szembe a legjobb barátnőm. A rikító vörös haja miatt nem lehetett nem észrevenni.

-         Hello Marcsî! Ő itt Niki, a nővérem, Niki, ő pedig Marianna, a legjobb barátnőm.

-         Sziasztok!

-         Mi jót csinálsz itt, a városban, Marcsî?

-         Az előbb látogattam meg az egyik újszegedi barátnőmet, most pedig megyek haza. És ti?

-         Megnézzük, hogy honnan dübörög ez a jó zene. Nincs kedved velünk jönni?

-         De van.

      Pár perc múlva át is értünk Újszegedre. Mindhármunk számára egyértelmű volt, hogy a zene a Ligetből hallatszódik. Remegő lábbal kezdtünk el rohanni a Liget felé.  Kővé dermedtem a meglepettségtől, amikor kiderült, hogy túlnyomó részt spanyol cserediákok buliznak itt, akik tavaly a szegedi gimikbe jártak. Fel volt állítva egy hatalmas színpad is, ahol a leghíresebb latin-amerikai számokat énekelték spanyol énekesek. Mindenki táncolt, őrjöngött, vagy éppen valaki mással ölelkezett.

-         Niki, kelts fel, mert álmodom!

-         Igen, valóra vált az álmod! Nem az a spanyol fiú álldogál ott éppen, aki a legújabb követőd twitter-en?

-         Micsoda? – kiáltottam tátott szájjal – Ez tényleg ő! Ezt nem hiszem el!

Már majdnem a nevét is kimondtam, amikor észrevettem, hogy engem bámul. Istenem, mennyire sötét, érzéki rejtélyes tekintete van! Ráadásul nem Mariannát nézi, vagy Nikit, hanem csakis engem! Zavarba jöttem, amikor nézett, ezért muszáj volt visszafognom magamat. Egy ideig szemeztünk. Olyan volt, mint a varázslat, körülöttem, megszűnt létezni minden. Vajon rájött már, hogy ő ismer engem twitter-ről?

-         Paulina! Bökött oldalba Marianna – Jó hogy így elvagytok, csak Norbi meg ne tudja!

Én erre csak mosolyogtam:

-         Ugyan Marcsî, ez csak egy ártatlan flört. Különben is, ez a mi esténk, ki kell élvezni, mert nem sok ilyen véletlen lesz az életben!

-         Hát akkor ideje egy kicsit bevadulni! – mondta Niki, miközben kacsintott egyet.

Néhány perc múlva már egy asztalnál ültünk és koktélokat iszogattunk. Ekkor odalépett mellém Pablo. Úgy éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Rám nézett, felém nyújtotta a kezét:

-         Bailamos?

Táncolni hívott, de először nem akartam menni, mert nem igazán tudok táncolni. Viszont Niki és Marianna tekintetéből ezt lehetett kiolvasni: „Basszus, menj már!” Ráadásul pont abban a pillanatban kezdték el játszani a kedvenc Ricky Martin számomat. Nem tétováztam, felálltam és végre kinyögtem:

-         Sí.

Először nagyon feszült és ideges voltam, de egy kis idő múlva már egyenesen élveztem vele a táncot. Egyre érdekesebb mozdulatokat tettünk. Ha van alkohol, nincsenek korlátok. Megfogta a kezemet, aztán lassan és lágyan megcsókolt. Úgy éreztem, ott helyben elájulok. Aztán valami tangó zenét nyomtak be. Ugyan tangózni se tudtam, de az ő karjaiban már semmitől sem kellett félnem. Közben Niki és Marianna is táncoltak fiúkkal. Már hajnalodott, amikor Pablo és Antonio, akivel Marianna táncolt, elkísért minket a buszmegállóba. Pablo-val egymást karoltuk, miközben mentünk át a hídon. A sok piától már járni is alig tudtunk. Hajnalodott, az égbolt vöröses színben pompázott. Ugyanebben a hajnali félhomályban kellett végignéznem, ahogy Pablo elmegy. Egy idő után már csak az árnyékát láttam, de azt is jól megnéztem, mert lehet, hogy nem láthatom soha többé.



Az 1. részért kattints ide!!!
A 2. részért kattints ide!!!
A 3. részért kattints ide!!!
A 4. részért kattints ide!!!

Az 5. részért kattints ide!!!

A 6. részért kattints ide!!!
A 7. részért kattints ide!!!
A 8. részért kattints ide!!!
A 9. részért kattints ide!!!

Álmok a valóságban - 1. rész

Amikor még minden egyszerű volt

Meleg, nyári este volt, én pedig otthon ültem a gép előtt. Épp a twitter-emet nézegettem, amikor egy különleges dologra lettem figyelmes. Pontosabban egy különleges fiúra. Ártatlan arca volt kerek, mélybarna szemekkel, vékony orra, hosszú keskeny szája és sötétbarna haja. Gondolkodás nélkül egy hirtelen mozdulattal a follow gombra kattintottam és napról napra vártam, hogy viszont kövessen. Nem sokára meg is történt, amit akartam. Most már ő is követett engem. Ez csak egy apróság volt, de én akkor, abban a pillanatban a világ legboldogabb emberének éreztem magamat.

Néhány nap múlva pedig a nővéremtől, Nikitől kaptam egy üzenetet. Ő már Budapesten lakott és tanult. Azt az örömhírt közölte velem, hogy következő hétvégére le tud jönni hozzám Szegedre. Tárt karokkal fogadtam, amikor péntek délelőtt leszállt a vonatról:

-         Hello Niki!

-         Szia, Paulina!

-         Jó a felsőd, hol vetted?

-         A Terranova boltban, Plázában. Képzeld, hogy újra kinyitott!

-         Nah, az jó hír, akkor majd mehetünk oda is. Amúgy mi újság veled?

-         Hát semmi extra. Anyámmal szokás szerint veszekedtünk és pár hete összejöttem Norbival, de ezt már te is tudod. Affelay hogy van? Jól kijöttök?

-         Jól van. És nem fogod elhinni, de tegnap előtt megkérte a kezemet!

-         Ez az! Már régóta számítottam arra, hogy ő lesz a sógorom. Bár korainak tűnik, hiszen még csak 20 éves vagy.

-         Dehogy korai!  Ha igazán szerelmes az ember, akkor semmi sem korai! Alig várom már, hogy szüljek neki egy ikreket!

-         Ilyen az én nővérem! Egyébként a kedvenc kajádat csináltuk, édes-savanyú mártást.

-         Szuper!

Ez után még otthon is órákon keresztül beszélgettünk és még nem is sejthettük, hogy mi minden fog történni este...


Az 1. részért kattints ide!!!
A 2. részért kattints ide!!!
A 3. részért kattints ide!!!
A 4. részért kattints ide!!!
Az 5. részért kattints ide!!!
A 6. részért kattints ide!!!
A 7. részért kattints ide!!!
A 8. részért kattints ide!!!
A 9. részért kattints ide!!!