Hontalanul

Egy ősöreg világ adott otthont nekem,

Melynek arcát már kiformálták az évezredek.

Helyén van már benne minden gondolat,

Minden bűn s jó akarat.

Teste merev szabály-csontozat.

Ránehezedik a bús-szürke égboltozat.

Onnan néz le ránk, kinek már alig van szava,

Ki szelíden suttog, de már senki sem hallja.

Már minden meg van precízen szerkesztve,

Szóról szóra, betűről betűre.

Mindenkinek betanult szerepet kell játszani,

Műmosollyal tettetni, látszatni.

Megmondták az okosok, hogyan kell csinálni:

Nagyokat pofázni, s még nagyobbakat hibázni.

Egyik önző volt, a másik maga elől futott,

De egyik sem volt az, ki a boldogságig jutott.

Már betelt a ház, nincs egy üres szoba.

Mások otthonában kell meglelnem otthonomat.

Minden elhangzott, nem lehet újat teremteni.

Mások által szőtt ruhát kell magamra ölteni.

Szűk ez a rongy, nem akarom hordani.

De mit tegyek? Jobbat én sem tudok mondani.

Kis ember vagyok én ahhoz, hogy falakat döntsek;

Ahhoz még kisebb, hogy újakat formába öntsek.

Hol az én helyem a merev világban?

Hol az én szavam a végtelen szimfóniában?

Ha a régit követem, maradi vagyok;

Ha újat adok – azt mondják – lázadok.

Nem kapok levegőt a zsúfolt teremben,

Mások korlátai a rácsok a ketrecemen.

Szeretnék nagyokat álmodni, szállni,

Nem pedig ezrek kopott útját járni.

Death Note

Sziasztok! 1-2 hónappal ezelőtt mások tanácsára megnéztem egy animét,  a Death Note-ot, aminek azóta nagy rajongója lettem. Témáját tekintve krimi, én pedig köztudottan ki nem állhatom a krimiket. Viszont ez egy elég izgalmas történet. Alig értem az egyik rész végére, már rögtön néztem a következőt. :D A rajongók számára rossz hír, de csak 37 része van.

A történet úgy kezdődik, hogy egy különösen nagy intelligenciával rendelkező japán gimnazista fiú, Yagami Light egy halálistentől, Ryuktól kap egy halállistát. A lista úgy működik, hogy akinek valaki beleírja a nevét, az 40 másodpercen belül meghal szívrohamban. Ám a halál idejét és körülményeit pontosabban is meg lehet határozni. Bárkit meg lehet gyilkolni, akinek a listába író személy ismeri a nevét és az arcát.

  Light úgy dönt, hogy a Földön az összes bűnözőt és rosszindulatú embert megöli a halállistával, hogy egy jobb világot hozzon létre. Ám közben szándékosan magára vonja a japán rendőrség figyelmét, hogy izgalmasabb legyen a "játék". Érdekes fűszerezése a történetnek, hogy a nyomozócsoport vezetője Light édesapja. Az édesapa még a legrosszabb rémálmában sem gondolná, hogy a saját fia a sorozatgyilkos. Időközben Light, egyre megszállottabb lesz a halállista miatt. Még senki sem tudja, hogy ő hajtja végre a gyilkosságokat, de a köznyelv már Kiraként (gyilkos) emlegeti. Egyesek egyetértenek Kirával, és támogatják abban, hogy meg akarja ölni összes bűnözőt. Egy könyörtelen és céltudatos igazságosztót látnak a személyében, aki szélsőséges eszközökkel egy tökéletes világért küzd. Kira pártolói szerint igaz az, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ám a gyűlölői csak egy kegyetlen, nagyravágyó sorozatgyilkost látnak Kirában.

 Az ügy olyan komplikálttá válik, hogy a történetbe bekapcsolódik egy Light-hoz hasonló intelligenciájú nyomozó, L. L-nek senki sem ismeri az igazi nevét, ezért Light nem tudja őt beírni a halállistába. L eddig minden rejtélyt ki tudott deríteni, és minden nyomozása sikeres volt. Mindenáron el akarja kapni Light-ot, Light pedig mindenáron meg akarja ölni L-t, hogy ne akadályozza meg a tervében. Két briliáns elme csap össze, ráadásul tele van csavarokkal a történet. És végül vicces szereplőkben és vicces jelenetekben sem szenved hiányt az anime. :D

Vajon L nyer vagy Light? Létre fog jönni a bűnözés nélküli, tökéletes világ? Vagy Light megbűnhődik a saját gyilkosságaiért?  Ha kíváncsi vagy a válaszokra vagy kedved támadt a Death Note-hoz, akkor ide kattintva tudod megnézni a részeket. Akik ismerik az animét, azoknak várom a kommentjeiket, hogy szeretik-e vagy sem, és hogy ki a kedvenc szereplőjük. Bye! :*

Egy régebbi...

Miért?

Széttépett levelek, elfeledett emlékek.
Szakad a papír, hullanak a könnyek.
Elszakad az élet is, a test a földre hullik.
Jéggé dermed a szív is, ha minden elmúlik.

Pillanat alatt kidől a fa, mely éveken át nőtt,
Száraz gallyait maga alá temeti a föld.
Megáll a szív, mely egy életen át adott erőt.
A temetőben a sírra ránehezedik a márványkő.

Már csak ezt a szót súgják az angyalok: vége.
Születtél, szerettél, dolgoztál, ez volt az élet.
Hazudtok angyalok, égjetek a pokol tüzében!
Nem hiszek ebben, én ennél többet remélek.

Nem hiszem el, hogy az van megírva a nagykönyvbe,
Hogy nem ér be az élet munkájának gyümölcse,
Hogy a végső pillanat mindent eltörölhet,
Nem veszhet el, amiért az emberek küzdöttek!

Hogyha szárnyam volna

Hogyha szárnyam volna, felhők közt repülnék,
Néha meg-meg állva hegytetőkön ülnék.
Kék égboltból lenne kikövezve utam.
Figyelmesen követném a napsugarat.

Amikor néha-néha lenéznék rátok,
Őszintén megvetném a börtönvilágot.
Szánnám a rácsok közé zárt lelkeket,
S kiáltanám: közétek soha többé le nem megyek!

Nem leszek már rabja mások akaratának,
Melyek normákkal falak közé zárnak.
Tőlük nem tudnék menni, leláncolnák lábam,
Sötét hamu lenne lángoló vágyam.

Ha tenger lennék, sivataggá szárítanának,
Ha illatos virág lennék, elhervasztanának.
Ha hegycsúcs lennék, mélységig rombolnának.
Ha csillagos égbolt, sötétségre kárhoztatnának.

Feltámadva kikelnék a sírból, ahová elástok,
Letépnék magamról minden erős láncot.
Tőletek elválva férjhez mennék a magányhoz,
S éltetném tovább a szabadságot!