"Az élet ajándék."

Sziasztok! Ezt a szöveget néhány napja láttam kifüggesztve az egyik kolesszoba ajtaján. Reggel fél 7-kor ezt olvasva, máris pozitívabban álltam hozzá az adott naphoz. Ajánlom mindenki figyelmébe! :)

"Ma történik minden..."

Sziasztok! :) Hosszú idő után most egy kicsit magamról mesélnék. Leginkább a bejegyzés címe és a fenti zene tudná leírni a mostani életemet. Sok minden történt, mióta nem írtam. Télen voltam pár buliban, és megtartottam életem első házibuliját is. A saját készítésű ivós társasom gyorsan kifejtette a hatását. ×Đ A legtöbb közeli barátom eljött, és jó volt velük lenni. Az egyik legnagyobb pozitív meglepetés az volt számomra, amikor megjelent egy olyan barátnőm is, akiről azt hittem, hogy betegség miatt nem fog velünk bulizni. Így hát sok jó bor, jó zene, házi készítésű hamburgerek, és bolond emberek társaságában végre én is 18 lettem. Egy jó barátnőm néhány hét múlva lett csak 18. Az ő bulija is érdekes élmény volt nekem. Olyan emberekkel is el tudtam beszélgetni a bulin, akikkel más körülmények között nem feltétlenül beszélnék. 

Március elején egy egész jó kiránduláson is részt vettem az öcsém osztályával. Mohácsra mentünk a busójáráskor. Odafelé megálltunk a bajai Tescóban, és pózoltunk az Angry Birds-nek beöltözött emberkékkel. ×Đ Öcsém kifejezetten élvezte. :D Ezután egy vízimalomhoz mentünk, később pedig a mohácsi emlékparkba. A mohácsi felvonulást délután néztük meg. Elég viccesek voltak a busók. ×Đ Némelyik elkezdett lányokat táncoltatni meg ölelgetni, vagy poénból próbálta ellopni valakinek a táskáját. Az egyikük odanyomta hozzám a cigiszagú arcát. ×Đ Negyed óra után már a kereplők idegesítő hangjához is sikerült hozzászoknom. Rengeteg árust láttam. Olyan emberrel is találkoztam, aki ételszobrászattal foglalkozik. Jól éreztem magam, egyedül az volt a zavaró, hogy olyan nagy tömeg volt, hogy alig lehetett valamerre elmozdulni. Néha ágyúkból is lövöldöztek. :-o Alul láthattok néhány képet a kirándulásról.

Pózolj red-del :P

 A Duna Bajánál

 Vízimalom

 Mohácsi emlékpark

 Még mindig az emlékpark

 Busó gyógyító alapítvány :D

 Busóhaver ×Đ

Ételszobrászat ^^

Egy másik jó esemény a közelmúltban a sulinkban tartott lelki nap volt. Elég komoly téma volt, mert a családdal foglalkoztunk, de nagyon nagy igazságokat tanultunk meg. A nővér, aki tartotta a lelki gyakorlatot, nem akart semmit sem ránk erőltetni. Azt mondta, csak azzal értsünk egyet, amivel szeretnék, és csak azt vigyük magunkkal, amit szeretnénk. Én a lelki gyakorlat óta nagyobb tisztelettel tudok tekinteni a szüleimre és a nagyszüleimre. Az is építő jellegű volt számomra, hogy a haragról is volt szó. A lelki gyakorlat keretein belül csütörtök este bent aludtam a koleszban. A szobában, ahol vendégeskedtem, jó volt a társaság. Este ki is mentünk egy kicsit a városba poénkodni. :D Az osztállyal szerenádoztunk a Mátyás téren a ferenceseknek, meg két közel lakó tanárunknak is adtunk szerenádot. ×Đ Benyomtuk a kaputelefont, és elkezdtünk énekelni. :'D Szerencsére ők is szellemesnek tartották a dolgot, így nem hívták ki ránk a rendőröket. Beraktam képként az egyik papírt, amit a lelki gyakorlaton kaptunk, és a tartalmát hasznosnak és igaznak tartom.

Végül egy jó hírrel zárnám a bejegyzést. :) Nemrég összejöttem egy barátommal, akivel eléggé hasonlítunk. Fontos nekem, mert kevés ilyen ember van, akivel ennyire egy hullámhosszon vagyok. (Tudom, hogy ezt most ő is olvassa, mivel az egyik leglelkesebb olvasója a blogomnak. ×Đ ♥) Nagy élmény vele hülyéskedni, vagy bármit közösen csinálni. Mivel szeret korizni, ezért még engem is rá tudott venni, hogy egyszer menjek el vele. Az is jó benne, hogy fiú létére sokkal jobban tud sütni és főzni, mint a barátnője. (Csoda, hogy az ügyes barátnője még nem gyújtotta fel a konyhát. ×Đ)

A nagy érettségi hajrá meg a sok esemény közepette igyekszem majd viszonylag gyakran blogolni. További szép napot mindenkinek! :*

A legszebb átok

A legnagyobb csodát az Úr gondosan faragta,

Minden alkatrészét pontosan helyére rakta.

Az ereiben lassan lüktet a vörös élet.

Nézd, ezernyi érzelmet láthatsz meg a szemében.

Minden könnye türkizkéken kiáradó tenger,

És minden mosolya ébredő tavaszi reggel,

És az összes szava eget rengető kiáltás,

És kezei felépítik minden egyes álmát.

Ő lett a legszebb teremtmény az egész világon.

Ő kapott oly elmét, melynek nincsenek határok.

Mégis a legszebb áldás lett a legnagyobb átok,

Amely belül rohasztja szét a kerek világot,

Mert tenni, alkotni akar, amíg csak lélegzik,

S végtelen önzésével mindig újra éhezik.

Nagy szájával felfalja az erdőket, a fákat.

Minden léptére megrezzennek az apró ágak.

Egyet gondol, és máris ezrek fognak meghalni.

Istenem, miért kellett neked mindezt akarni?

Miért születtünk?

Fűszál vagyok egy végtelen erdőben,

Egy apró másodperc a végtelen időben.

A nagy világ maga alá temet.

Miért születtem, ha elsodor a tenger?

Éveken át nőttem gyarapodtam,

Álmokkal, vágyakkal gazdagodtam.

A nagy világba zengő hangom kiengedtem,

De ha elsodor a tenger, akkor miért születtem?

Hangom elnyelik az óriási hegyek.

Gyökereim elmossák az esőcseppek.

Hogyan is tudnék szólni ennyi emberhez?

Ugyan miért születtem, ha elsodor a tenger?

Hiába lángolok, törtetek, lázadok,

A nagy végtelenben oly kevés vagyok.

Miért kaptam hetven évet a nagy történelemben?

Ha egymást elsodorjuk, miért születtünk ennyien?

Láthatatlan

Találkoztam egy hatalmas idegennel,

Kit sosem láthatok szememmel.

Sosem hallhatom mélyen zengő hangját,

Csak távolról érezhetem a néma Atyát.

Érzem az égő gyertyalángban,

Érzem a szerelem őszinte csókjában,

Érzem a naplemente festői színeiben,

Érzem a jóakaratúak szíveiben.

Csak nyitott lelkemmel érezhetem,

Elmémmel fel nem foghatom életemben.

Gondolataim hegyekként törtettek őfelé,

De az ő országába az soha fel nem ér.

Nem zörgetek többé kérdéseimmel ajtaján,

Nem kiáltom már felé a ráció szavát.

Majd szól ő akkor, mikor jónak látja.

Hisz életem csendben, szüntelen vigyázza.

Hontalanul

Egy ősöreg világ adott otthont nekem,

Melynek arcát már kiformálták az évezredek.

Helyén van már benne minden gondolat,

Minden bűn s jó akarat.

Teste merev szabály-csontozat.

Ránehezedik a bús-szürke égboltozat.

Onnan néz le ránk, kinek már alig van szava,

Ki szelíden suttog, de már senki sem hallja.

Már minden meg van precízen szerkesztve,

Szóról szóra, betűről betűre.

Mindenkinek betanult szerepet kell játszani,

Műmosollyal tettetni, látszatni.

Megmondták az okosok, hogyan kell csinálni:

Nagyokat pofázni, s még nagyobbakat hibázni.

Egyik önző volt, a másik maga elől futott,

De egyik sem volt az, ki a boldogságig jutott.

Már betelt a ház, nincs egy üres szoba.

Mások otthonában kell meglelnem otthonomat.

Minden elhangzott, nem lehet újat teremteni.

Mások által szőtt ruhát kell magamra ölteni.

Szűk ez a rongy, nem akarom hordani.

De mit tegyek? Jobbat én sem tudok mondani.

Kis ember vagyok én ahhoz, hogy falakat döntsek;

Ahhoz még kisebb, hogy újakat formába öntsek.

Hol az én helyem a merev világban?

Hol az én szavam a végtelen szimfóniában?

Ha a régit követem, maradi vagyok;

Ha újat adok – azt mondják – lázadok.

Nem kapok levegőt a zsúfolt teremben,

Mások korlátai a rácsok a ketrecemen.

Szeretnék nagyokat álmodni, szállni,

Nem pedig ezrek kopott útját járni.

Death Note

Sziasztok! 1-2 hónappal ezelőtt mások tanácsára megnéztem egy animét,  a Death Note-ot, aminek azóta nagy rajongója lettem. Témáját tekintve krimi, én pedig köztudottan ki nem állhatom a krimiket. Viszont ez egy elég izgalmas történet. Alig értem az egyik rész végére, már rögtön néztem a következőt. :D A rajongók számára rossz hír, de csak 37 része van.

A történet úgy kezdődik, hogy egy különösen nagy intelligenciával rendelkező japán gimnazista fiú, Yagami Light egy halálistentől, Ryuktól kap egy halállistát. A lista úgy működik, hogy akinek valaki beleírja a nevét, az 40 másodpercen belül meghal szívrohamban. Ám a halál idejét és körülményeit pontosabban is meg lehet határozni. Bárkit meg lehet gyilkolni, akinek a listába író személy ismeri a nevét és az arcát.

  Light úgy dönt, hogy a Földön az összes bűnözőt és rosszindulatú embert megöli a halállistával, hogy egy jobb világot hozzon létre. Ám közben szándékosan magára vonja a japán rendőrség figyelmét, hogy izgalmasabb legyen a "játék". Érdekes fűszerezése a történetnek, hogy a nyomozócsoport vezetője Light édesapja. Az édesapa még a legrosszabb rémálmában sem gondolná, hogy a saját fia a sorozatgyilkos. Időközben Light, egyre megszállottabb lesz a halállista miatt. Még senki sem tudja, hogy ő hajtja végre a gyilkosságokat, de a köznyelv már Kiraként (gyilkos) emlegeti. Egyesek egyetértenek Kirával, és támogatják abban, hogy meg akarja ölni összes bűnözőt. Egy könyörtelen és céltudatos igazságosztót látnak a személyében, aki szélsőséges eszközökkel egy tökéletes világért küzd. Kira pártolói szerint igaz az, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ám a gyűlölői csak egy kegyetlen, nagyravágyó sorozatgyilkost látnak Kirában.

 Az ügy olyan komplikálttá válik, hogy a történetbe bekapcsolódik egy Light-hoz hasonló intelligenciájú nyomozó, L. L-nek senki sem ismeri az igazi nevét, ezért Light nem tudja őt beírni a halállistába. L eddig minden rejtélyt ki tudott deríteni, és minden nyomozása sikeres volt. Mindenáron el akarja kapni Light-ot, Light pedig mindenáron meg akarja ölni L-t, hogy ne akadályozza meg a tervében. Két briliáns elme csap össze, ráadásul tele van csavarokkal a történet. És végül vicces szereplőkben és vicces jelenetekben sem szenved hiányt az anime. :D

Vajon L nyer vagy Light? Létre fog jönni a bűnözés nélküli, tökéletes világ? Vagy Light megbűnhődik a saját gyilkosságaiért?  Ha kíváncsi vagy a válaszokra vagy kedved támadt a Death Note-hoz, akkor ide kattintva tudod megnézni a részeket. Akik ismerik az animét, azoknak várom a kommentjeiket, hogy szeretik-e vagy sem, és hogy ki a kedvenc szereplőjük. Bye! :*