Kedves Olvasóim,
a 12 tulajdonság leírása előtt engedjétek meg, hogy egy kicsit meséljek magamról is. :)
Már egy ideje komolyabban foglalkoztat a nyelvészet és a különböző nyelvtanulási technikák. Hogyan tudjuk minél jobban kihasználni az agyunkat? Hogyan tanulhatunk meg minél kevesebb idő alatt minél alaposabban egy nyelvet? Sokat olvastam már a témával kapcsolatban, rengeteg hasonló témájú bejegyzés és holnap létezik. Ennek ellenére mégsem tartom hasztalannak megírni a saját bejegyzéseimet a nyelvtanulással kapcsolatban. Hiszen ahány szem, annyiféle látásmód, ahány ember, annyi tapasztalat. Előre szólok viszont, hogy nem én leszek az, aki "megmondja a tutit", sőt talán senki sem tudna biztosat mondani, hiszen mindenkinek a számára legkényelmesebb tanulási metódusokat kell alkalmaznia. Nem vagyok igazi nyelvtantanár, még az egyetemi szakommal sem teljesen végeztem. Eddig még csak korrepetálásból van egy kevés tapasztalatom. Magyarul egy egyszerű "mezei" nyelvtanulóként fogom veletek megosztani a tapasztalataimat.
Olasz szakra és spanyol minorra járok az egyetemen. Szorgalmi időszakban vannak olasz, spanyol és angol óráim, viszont nagy híve vagyok az autodidakta nyelvtanulásnak is. Szeretek saját módszereket alkalmazni, magamtól rájönni dolgokra; viszont amikor nem értek valamit, vagy kíváncsi vagyok valamire, nem félek a tanáraimtól vagy a nyelvet nálam jobban ismerőktől megkérdezni. Valamilyen szinten rá is vagyok kényszerülve az autodidakta nyelvtanulásra, hiszen egy egyetemen kívüli nyelvtanfolyam vagy egy magántanár nem a legolcsóbb dolog, így anyagi okokból is inkább egyedül találom fel magam. Ha belegondolunk, minden nyelvtanulónak valamilyen szinten autodidaktának kell lennie, hiszen hiába magyaráz a tanár, vagy ad leckét, csak tized annyit ér az egész, ha te egyedül nem ülsz le vele még egyszer. Költőien fogalmazva te egy hajó vagy a tengeren, akit néha megtologat a szél jobbra-balra, de a kormány attól még a te kezedben van.
Mielőtt belekezdenék a bejegyzéssorozat valódi témájába a fentiek mellett szeretném elmondani, hogy milyen nyelveket tanultam már eddig, és hogy most éppen mivel foglalkozom. Németül 9 éven keresztül tanultam, de nem elég nagy lelkesedéssel és szorgalommal, ezért csak egy 4-es érettségi lett az eredménye annak idején, azóta nem nagyon foglalkoztam vele. Olaszból felsőfok felé kacsintgatok (nyelvszakosként illene is) van már belőle két középfokúm, amiből az egyik turizmus szaknyelv. Eddig több mint 6 éve tanulom (kisebb-nagyobb intenzitással). Az angolt csak 2 éve kezdtem el, de most ősszel vagy télen már szeretném megpróbálni a középfokút. A spanyolt egy éve kezdtem, amikor felvettem a minor szakomat. Abból majd jövő nyáron szeretnék középfokút. Románul is tanultam jó néhány hónapig alkalmazásokkal, illetve a párom segítségével. Sikerült is valamennyit fejlődnöm, de azóta egy időre félretettem időhiány miatt. Most nyáron spanyolból az igeidőket és az igemódokat szeretném megtanulni jobban, és egy kicsit szókincset bővíteni. Angolból elsősorban szavakat tanulok, mert a nyelvtan nagy része már megvan a fejemben, illetve szeretném a beszédkészségemet is fejleszteni.
Az ideális nyelvtanuló tulajdonságait a saját véleményem és tapasztalataim alapján állítottam össze 1-től 12-ig prioritási sorrendben. Mindegyik pontnál konkrét, személyes példát is szeretnék mesélni, vagy tippeket adni. Úgy gondolom, hogy én magam sem tudtam még teljesen elsajátítani ezeknek a tulajdonságoknak egy részét, ha nyelvtanulásról van szó, de legalább már a célkitűzés megvan. :)
1. "Szerelmes"
Jogosan mondhatnátok, hogy ez nem egy tulajdonság, hanem egy érzés, hiszen igazatok is lenne. Szerintem viszont ez a legfontosabb dolog, ha el akarsz kezdeni egy új nyelvet, vagy éppen tempósabban szeretnél haladni a nyelvvizsga felé. Ha valamit el akarsz érni, akkor muszáj szeretned is, amit csinálsz. Ha nincs meg a szerelem, akkor legalább valamilyen erős motivációnak kell lennie, például nyelvvizsga és annak a pozitív következményei, vagy hogy meg tudd értetni magad külföldön. Mindenképp kell valami mozgató erő, ami a siker felé visz. Én annak idején olaszból gyorsan fölfejlődtem, legelőször előrehozott érettségit csináltam belőle. Spanyolból is hasonló a helyzet, így most egy év után egyszerű nyelvezetű könyveket kezdtem el olvasni, és a szavak túlnyomó részét értem is. Mondjuk azért hozzá kell tenni, hogy a spanyol tudásom több mint felét, az olasz tudásomból mentettem át (mivel ugye rendkívül hasonló a két nyelv). Nagyon szeretem az olasz tájakat, az emberek többségét, akiket eddig megismertem, és imádom az olasz konyhát is. A nyelv hangzása pedig gyönyörű. A spanyolhoz elsősorban a latin-amerikai zene hozott közel még régebben, a blogban dalszövegfordításokat is olvashattok. A németnél és az angolnál sajnos nem volt meg eléggé ez a szerelem, viszont az utóbbinál muszáj, hogy gőzerővel haladjak a cél felé. Megkésve bár, de most januárban mégis sikerült becsempésznem ezt a "szerelmet" az angol tanulási eszközeim közé. Elkezdtem eredeti angol hanggal és magyar felirattal sorozatokat nézni - mint ahogy azt sokan teszik - és lett is két elég nagy kedvencem. A szereplők élete és érzései akkor a mindennapjaim részévé váltak. Meg persze ott van a népszerű amerikai zene és a dalszövegek. A "szerelmes" nyelvtanuló tehát magyarán mondva nyitott, érdeklődő és mindenekfelett lelkes. Beleszeretett az adott nyelvet beszélő országok kultúrájába és képes azonosulni velük.
2. Jó megfigyelő
Nem mondok újat szerintem azzal, hogy a nyelvtanuláshoz kell azért logika is. Én egyáltalán nem állíthatnám, hogy a világ legjobb matekosa lennék, de egy adott nyelv nyelvtani rendszerében mindenképp fontos megérteni a logikai összefüggéseket. Például ha valami új szöveggel találod szembe magad az interneten vagy akárhol, akkor magadtól észrevenni és megfigyelni őket. "Hoppá, ezt az igeidőt így is használják?" "Az olaszban meg a spanyolban nem teljesen ugyanúgy használják a kötőmódot?" "Az angol teach igének rendhagyó a múlt ideje?" Ha figyelmesen olvasod az idegen nyelvű cikkeket, amelyekkel a neten találkozol, vagy zenehallgatás közben egy kicsit rákoncentrálsz a szövegre, akkor sok olyan dolgot észrevehetsz, amit még órán, vagy a tanfolyamon nem tanultatok. Ha pedig teljesen autodidakta módon tanulsz, akkor meg végképp hasznos, ha jó megfigyelő lévén magadtól jössz rá új dolgokra. Nekem nagyon sokat segített a tanulásban, hogy sokszor párhuzamot vontam az angol és az olasz, illetve az olasz és a spanyol között nyelvtan és szókincs szempontjából egyaránt.
3. Helyes önkritikával rendelkező
Nyilván egyértelmű, hogy nem szabad se túlságosan felértékelni magunkat (például hiányos tudással kidobni egy csomó pénzt a nyelvvizsgára), se túlságosan alábecsülni a tudásunkat. Az utóbbi talán nagyobb csapba. Én sokszor csak kritizálom magamat, mert mindig csak azt látom, hogy mennyi van még előttem, és nem azt, hogy mennyi van már mögöttem. Nem szabad a folyton pityeregni azon, hogy ennyi hiányossággal biztos, hogy nem lesz meg a 60% a vizsgán, hanem elégedetten kell értékelni az eddigi munkánkat, és ugyanazzal a lendülettel hajtani tovább. Lehet, hogy még elég sok szót nem ismerek és soha nem is fogok, de ahhoz képest, hogy nagyjából két évvel ezelőtt szinte a semmiből indultam, ez is szép teljesítmény. Mondani szokás, hogy a jó munkához idő kell. Nem szabad csüggedni!
Egyenlőre ennyit mára. :) Ha hasznosnak és érdekesnek találtad az írásomat, akkor tarts velem a következő néhány bejegyzésben is, ahol a lista folytatódik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése