Emellett szeretnék boldog születésnapot kívánni a kedvenc énekesemnek, Ricky Martin-nak és az unokanővéremnek! :D
2011. 12. 22.
Álmok a valóságban - 9. rész
Így lesz mindenkinek a legjobb
Az ezt követő héten is sok programunk volt a városban. Egyik nap még a közeli hegyekben is túráztunk. Sok alkalommal Pablo is velünk tartott. Valamelyik délután Carmen-t is sikerült közelebbről megismernem. Rájöttem, hogy van néhány közös dolog bennünk és jó barátnők lettünk. Szegény becsapott lány már teljesen elhitte, hogy én Pablo unokahúga vagyok. Ejj Carmen, pedig ha tudnád az igazat, akkor kikelnél magadból.
Gyorsan eltelt az a 2 hét. Az indulás előtti napon úgy éreztem, mintha még csak aznap érkeztem volna. A város egyik eldugottabb részében volt a Manzanares-en egy fahíd, amin nem jártak kocsik. Csendes, nyugodt hely volt. Oda mentünk Pablo-val azon a szomorú vasárnapon a búcsú előérzetével.
- Paulina, csukd be a szemed!
Izgatott voltam ennek a mondatnak a hallatán. Miután lehunytam a szememet, azt hittem, hogy meg akar csókolni. Ehelyett félresöpörte a hajamat a tarkómról égy egy nyakláncot akasztott a nyakamba.
- Most már kinyithatod!
Egy valódi aranyláncot pillantottam meg a nyakamban egy aranyszínű delfinformájú medállal díszítve.
- Pablo, ez gyönyörű! Köszönöm szépen!
- Megérdemelted.
- Azért kaptam, mert falaztam neked Carmen előtt?
- Nem csak azért. Tudnod kell, hogy téged is szeretlek, mint Carmen-t. Rájöttem, hogy többet jelentesz számomra, mint egy egyszerű kaland. Azért nem áldoztam fel a Carmen-nel való kapcsolatomat miattad, mert miután hazamész, úgyis több ezer kilométer választana el minket. Te is tudod jól, hogy a kapcsolatunknak nincs sok jövőre a távolság miatt.
- Antonio és Marianna is ugyanebben a helyzetben van, a távolság ellenére mégis kitartanak a szerelmük mellett.
- Nem csak a távolságról van szó. Arra is próbálok célozni, hogy ne vágyj olyan emberekre, akik később csak fájdalmat okoznának neked. Miért vágy olyan fiúra, aki becsapna és megcsalna? A saját hazádban, vagy valahol máshol, biztos találnál nálam jobbat is. Tudom, hogy az emlékemet még sokáig ott fogod őrizni a szívedben. Ezért kaptad tőlem a láncot is. Ha már a távolság és az erkölcs miatt nem lehetek a tiéd, legalább a szívemből ajándékozok neked egy darabot. Lásd Paulina, így lesz a legjobb! Én boldog leszek Carmen-nel, te pedig Európa másik felében egy másik fiúval. Csak a gondolat és az emlék tart majd minket össze örökre és az, amit most fogok adni neked.
Ez a mondata után átölelt és megcsókolt. Már én is rég beláttam, hogy így mindkettőnknek jobb lenne. Jobb, ha az álom, csak álom marad. Talán pont az a szép az álmokban, hogy olyan eszményítettek és elérhetetlenek. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor már a repülőgépen ültem, elhagyva a csodás Spanyolországot.
Ez volt a történet utolsó része! Remélem, tetszett! :) Ha van kedved visszaolvasni a régi részeket kattints valamelyik linkre:
2011. 12. 12.
Natalia Oreiro - Cambio dolor (fordítás)
Natalia Oreiro
Cambio dolor / Lecserélem a fájdálmat
Juraría que no se bien lo que quiero /
Megesküdne rá, nem tudom jól, hogy mire vágyom,
Pero se que moriría si me quedo en la mitad /
De belehalna, ha csak az egyik felem maradna meg neki,
Por eso vuelo a otros senderos /
Ahelyett, hogy más utakon repülnék,
Para conocer el mundo de verdad /
Hogy megismerjem az igazság világát.
Aún no es tarde pero así me estoy sintiendo /
Még nincs ehhez túl késő, de sajnálnám megtenni.
Y aparecen tantos miedos que no me dejan pensar /
Annyi félelem jelenik meg, amire nem tudok nem gondolni.
Y tengo sueños de amores nuevos /
Álmodok új szerelmekről is,
Y me cuesta imaginar lo que vendrá /
És úgy érzem, hogy el fognak jönni.
Cambio dolor por libertad /
Lecserélem a fájdalmat szabadságra.
Cambio heridas por un sueño, que me ayude a continuar /
Lecserélem a sérüléseket egy álomra, ami segítene újrakezdeni mindent.
Cambio dolor, felicidad /
Lecserélem a fájdalmat boldogságra,
Que la suerte sea suerte Y no algo que no he de alcanzar... /
Hogy a szerencse szerencse legyen, és ne legyen semmi, amitől nem érem el ezt.
2011. 11. 25.
2011. 11. 19.
Álmok a valóságban - 8. rész
Az unokatestvér
Másnap reggel Pablo-val egy csomót utaztunk buszon és villamoson addig, amíg végre kiértünk a külvárosba. Ez a külvárosi kerület tele volt szép, emeletes, kertes házakkal. Látszott, hogy gazdag emberek élnek errefelé. Carmen-ék háza volt itt a környéken az egyik legnagyobb. Még medence is volt az udvarban és persze pálmafák. Carmen csinos, nyárias öltözetben üldögélt a teraszon és jégkrémet kanalázott. Látszott az arcán és a tekintetén, hogy már türelmetlenül várt minket.
- Csak hogy végre itt vagytok!
- Tudod nagyon jól Carmen, hogy át kellett utaznunk a fél városon!
- Tudom, Pablito... Hát ő lenne az unokahúgod, ha egyáltalán tényleg az unokahúgod?
- Igen, Paulina Alvarez vagyok.
- Kicsit tényleg hasonlítasz Pablo-ra. Én Carmen vagyok, Pablo barátnője. Gondolom, te nem Madridban laksz, mert még sosem láttalak. Mondd, honnan jöttél?
- Magyarországról.
- Magyarország??? – kérdezte meglepődve – Hogyhogy olyan messze laksz?
Pablo közben idegesen nézett maga elé.
- Apám fiatalkorában ott tanult és talált magának állást, ezért még egészen kiskoromban odaköltöztünk.
- Itt Spanyolországban sokkal jobban fizetnék.
- Ez ő is tudja. De elég sok barátja és ismerőse van Magyarországon, ezért nem akar elköltözni. Ráadásul ígyis jól keres.
- És minden nyáron meglátogatod Pablo-t?
- Igen, néha még gyakrabban is. A távolság ellenére fontos, hogy ápoljuk a családi kapcsolatokat. Örülök, hogy téged is megismertelek, Pablo néha mesélt rólad.
- Dehogy! – szólt közbe Pablo mosolyogva.
- Ami pedig a tegnap estét illeti, nincs okod az aggodalomra. Pablo-val csak táncoltunk és odahaza egyébként is van pasim. Amikor pedig hirtelen megjelentél, tépted a hajamat és azzal vádoltál, hogy csalom a pasimat a saját unokatestvéremmel, az elég durva volt.
- Talán bocsánatot kellene kérnem ezért a durva féltékenységi jelenetért, tegnap éjjel elég részeg voltam. Bár van okom féltékenynek lenni, mivel Pablo már egyszer megcsalt.
- Azóta már sokszor megbántam – szólt közbe Pablo.
- Jobban kellene bíznod Pablo-ban, hiszen egy jó kapcsolat alapja a bizalom. Inkább lennél elégedett, hogy olyan helyes barátod van, mint ő!
Pablo angyali tekintettel nézte Carmen-t és közben ártatlanul mosolygott. Közelebb hajolt a barátnőjéhez, majd halkan ezt mondta:
- Paulina nem egy hazug lány. Ugye szerelmem, most már hiszel nekem?
- Itt a válasz – mondta Carmen és megcsókolta Pablo-t.
Én csak féltékenyen néztem őket a szemem sarkából, de legbelül nyugodt voltam, mert legalább Pablo nem jutott olyan sorsra, mint amilyenre én egy évvel ezelőtt. És persze még mindig bennem élt ez a két szó: „Pablo-ért bármit”.
2011. 11. 08.
Álmok a valóságban - 7. rész
Carmen, akire senki sem számított
Eljött a várva várt péntek este. Az ágyamon rendezetlenül hevertek a kozmetikumok, a csinos ruhák, a hajgöndörítő, a hajvasaló, a retikülöm és még sok egyéb más. Erősen folyt a készülődés, fel-alá mászkáltunk Nikivel és Mariannával, miközben zenét hallgattunk. Eközben Affelay a Nikivel közös szobájában készülődött. Érthető, hogy mind a négyen izgatottak voltunk, hiszen annak ellenére, hogy bulizgattunk már, vérbeli spanyoli buliba akkor csak akkor mentünk először.
Hamarosan meghallottam, hogy valaki kintről a nevemet kiáltja:
- Paulina!
Pablo állt Antonio-val a panzió előtt és természetesen ránk vártak.
- Marcsî, gyere gyorsan, itt van Antonio is! – mondtam lelkesen.
Marianna odaszaladt mellém az ablakhoz, hiszen már majdnem egy éve nem látta Antonio-t. Hevesen vert a szívem. Felkaptuk a táskánkat és lesiettünk a panzió elé, a fiúkhoz. Ölelések sorozata következett, mielőtt még elindultunk. Kigyalogoltunk a folyópartra, ott volt az a diszkó, ahová Pablo meghívott minket. A hely neve „Luz de luna” volt, ami holdfényt jelent. A fehéren kivilágított Luna felirat felett a telihold fénylett. A diszkó bejáratát pedig két pálmafa övezte. Gyönyörű hely volt, pont ideális egy gyönyörű éjszakához.
Most is rengeteget táncoltunk pont, mint egy éve. Időközben fogytak a koktélok, ürült a poharak aljáról a sör is. Egyszer csak egy visító lány hangját hallottuk, amit még a hangos diszkózene is alig tudott elnyomni:
- Pablo!
Egy göndör, fekete hajú lány volt az, aki a következő pillanatban már az én hajamat tépte. Még mindig ordibált valamit Pablo-nak, de a zenétől szerencsére nem hallottuk. Pablo hirtelen félrerántott és elkezdtünk rohanni. Bár az túlzás, hogy tudtunk volna rohanni, hiszen már előtte eléggé leittuk magunkat. Kijöttünk a diszkóból, miközben az őrjöngő lányt lefogták. Elszédelegtünk a partszakasznak egy eldugottabb zugába. Csókolóztunk a Manzanares partján.
A következő kép, ami bennem megmaradt, az már az, hogy ott fekszek a panziószobában lévő ágyamon másnaposan. Marianna a velem szemben lévő ágyán vergődött, Pablo pedig a földön aludt egy matracon. Pablo-t hamarosan felébresztette a telefonja. Félkómás állapotban fogadta a hívást. Véletlenül ki volt hangosítva a telefonja, ezért mi is hallottuk a beszélgetés nagy részét. Ő ezt nem vette észre és nem ment ki a szobából, hogy ne hallhassuk meg, amikor telefonál.
- Ki az? – kérdezte Pablo.
- Mégis ki lenne? – kérdezett vissza egy lányos hang, ami hasonlított a tegnap esti lány hangjára. Nem voltam benne biztos, de talán ugyanaz a hang lehetett – Tudom, hogy tegnap részeg voltam, de láttam, amit láttam!
- És mégis mit láttál?
- Ne játszd itt neked a hülyét! Már megint együtt voltál egy másik lánnyal!
- Ugyan már, Carmen, egy tánc még nem jelent semmit. Egyébként ő az unokahúgom!
- Chh... az unokahúgod. Tudod, ki hiszi ezt el!
- Pedig láthattad, hogy külsőre hasonlítunk. Csak tanítgattam táncolni, mivel annak ellenére, hogy szép lány, kissé bizonytalan, ha táncról van szó.
- Majd csak akkor hiszem el, ha holnap elhozod hozzánk ezt a drágalátós kis unokahúgodat és ő is ugyanezt mondja nekem. Különben vége a kapcsolatunknak!
Ezután Carmen kinyomta a telefont, Pablo pedig visszadőlt a matracra és sóhajtott egy nagyot.
- Pablo, mi ez az egész? - kérdeztem – Van barátnőd?
- Öööö – ezt adta válaszul.
- Előttem nem kell titkolnod. Tavaly ilyenkor én is úgy kavartam veled, hogy közben volt barátom. És miután visszajöttél Madridba, pletykából megtudta az egészet és szakított velem. Feláldoztam egy olyan kapcsolatot miattad, ami később akár sokkal stabilabb és komolyabb is lehetett volna. Fontos voltál számomra és most is az vagy.
- Tehát akkor ezért nem akadtál ki túlságosan az, hogy azt hazudtam, nincs barátnőm. Megtehetném, hogy Carmen-nek bevallom az igazat, de már túl sok az ellene elkövetett bűnöm és hazugságom. Ő amúgy is egy hirtelen haragú, forróvérű lány. Ezt már biztosan nem bocsátaná meg nekem.
- Magadnak okoztad a bajt.
- Tudom, de már több mint másfél éve járok vele. Bevallom, néha volt egy-két kalandom, köztük te is, viszont nagyon szeretem őt.
- Tehát ennyit jelentek számodra, csak egy egyszerű nyári kalandot!
- Nem, dehogyis!
- Hazudsz! De most az egyszer hajlandó vagyok falazni neked, hogy lásd, mennyit jelentesz számomra.
- Köszönöm, ígérem, valahogyan meg fogom hálálni.
Ez volt az a nap, amikor sajnos meg kellett ismernem Pablo negatív oldalát. A hazug csábítót. Pedig egészen igáig hittem, hogy ő más.
2011. 11. 06.
Őszi szünet... :)
Hell0 Bl0g! / Hell0 0lvasók! :* Vége az őszi szünetnek! :'( Egész jól eltelt... Találkoztam néhány régi barátnőmmel is. Volt időm aludni, festeni, rajzolni, meg minden egyéb mást csinálni. ;) Múlt szombaton voltunk Marcsîval Vastag Csaba koncerten az Árkádban. Bevallom a Plázát még mindig sokkal jobban szeretem, mint az Árkádot. Az Árkád túl nagy és akkora tömeg van... :-\ Utána egy nappal megünnepeltük a tesóm 12. szülinapját. Jó volt a torta is! :P Találkoztam egyszer-kétszer Erikával is, és persze őt is felköszöntöttem a szülinapján. Tárlatvezetés előtt megnéztem a Csontváry kiállítást és nagyon tetszettek a képek az élénk színek miatt. :D Csütörtök este a Plázában voltunk Csillával. Láttam egy csomó flitteres felsőt. *_* Tegnap meg a Szikin nosztalgiáztam Marcsîval és megismerkedtem az egyik távoli rokonommal. Nagyjából ezek voltak a szünetérdekesebb történései. Ez az 1 hét nem volt se túl unalmas, se túl mozgalmas... Majdkésőbb még jövök az "Álmok a valóságban" történetem folytatásával, addig is sok sikert kívánok mindenkinek a suli túléléséhez! ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)