2011. 04. 21.

Versek mára...

A halott ország

Olyan helyre születtem, amely romokban áll.
Hogy mit rejtenek a Kárpátok, azt kevesen tudják.
Aki tudja is, azt kívánja, bárcsak ne tudná.

Évszázadnyi harcok, háborúk romjai ezek.
De minden hiába volt. Hol vannak már a hegyek?
Tetejükről szomszédaink dobják ránk a szemetet!

Európa lábai előtt heverünk és várjuk a segélyt,
Melyből jól lakhat minden politikai személy.
A nép pedig marad éhes és szegény.

Ha tehetném, itt hagynám a romokat
És én is elkullognék inkább Nyugatra.
Itt márcsak az igaz magyarok maradnak.


Sötét lovag

Néha felnézek az égre,
Választ várok végre.
Nem tudom, kit szánt nekem a sors,
Azt sem, hogy mikor látom majd és hol.

Nem tudom, vár-e rám valaki egyáltalán,
Vagy örökre eltemet a magány.
Akire én várok, sötét álarcot hord,
De ha egyszer leveszi, sötét szemében megcsillan a Hold.

Kezében virágot tart, melynek szirmai majd
Szerte szét hullanak a világban.
Egy talán rám is szállhat,
Abból tudni fogom, hogy kié a sötét álarc.


Soñador

Minden fiatal lánynak
Van egy nagy álma.
De te teszel is érte,
Hogy a tiéd valóra váljon végre.

Sok barátod van, én csak egy vagyok a sok közül.
Lehet, hogy nem látlak majd az ujjongó tömeg mögül.
De te csak szállj a fellegekben és a színpadon énekelj!
Hiszen ez a te álmod, a te életed!

Hosszú még az életed, hosszú még az utad.
Sok lehetőség van, ami után futhatsz.
Minden fiatalnak van egy nagy álma,
De te maradj meg a sajátod rabjának!

(Mayának ^^)


1 megjegyzés:

  1. ohh nagyon köszönööm ennek jegyében én is kezdek egy magamrol szólo blogot de nem bizti h ma :S megprobálom :D

    VálaszTörlés

Világidő =) WorldTime◔